Bár gyakran inkább önjáró vagyok az utazások szervezése tekintetében, ebben az esetben egy irodára hagytam a nemes feladatot, mert egy kuponos akciós ajánlatot sikerült megcsípni. Hosszas dilemmázás után esett a választás Karpathosra (vagy ha úgy tetszik, Kárpáthoszra); korábban Kefalóniát terveztük be, de aztán sokkal megnyerőbbnek találtuk az előbbit a leírások és a képek alapján, és nem kellett csalódnunk. Görögországban mindig jól érzem magam, olyan, mintha második otthonom lenne. Éltem is kint egy rövid ideig, imádom a nyelvet, a zenét, és természetesen az ételeiket. Úgyhogy nyaralás tekintetében biztos voltam abban, hogy ide szeretnék menni. A pontos hely kiválasztásához egyéb igények is felmerültek: ne legyen annyira „turistás”, legyen sziget, és délebben helyezkedjen el. Ezeknek az igényeknek pedig Karpathos tökéletesen megfelelt.
Legkönnyebben Budapestről közvetlenül induló Travel Service járattal lehet megközelíteni, amely a nyári szezonban heti rendszerességgel közlekedik, a menetidő kb. 2 óra 30 perc. (Itt fontos megjegyezni, hogy Görögországban +1 óra az időeltolódás!)
A sziget rendkívül szeles, erre már korábban felhívták a figyelmünket, úgyhogy senkit ne érjen meglepetésként, ha leszállásnál kicsit dobál a repülőgép. Egy hetet töltöttünk el itt, az idő alatt végig fújt, de inkább hozzáadott az élményekhez mindez, semmint elvett volna.
Ha Karpathosra esik a választásunk, arra érdemes felkészülni előre, hogy motort/autót célszerű lesz bérelni.
Káprázatosan váltakozik ugyanis a domborzat, gyönyörű eldugott kis strandok vannak, amiket kár kihagyni, és ezeknek felderítése leginkább bérelt járművel lehetséges.
Személy szerint inkább az autót ajánlom egyébként, főleg a hegyi túrákhoz, mert vannak részek, ahol kifejezetten hideg van, és maga az út is szerpentines, kanyargós, itt-ott kőomlással, ami veszélyes lehet. Mi első nap szereztünk magunknak egy Suzuki Samurai-t, amiben nagyon menőnek éreztük magunkat. Ugyanakkor ennél a típusnál jó, ha az ember tényleg figyelembe veszi a tulajok kifejezett kérését, miszerint tartsd meg a kis kezeiddel az ajtót, ha kinyitod, mert a szél képes arra, hogy letépje, és az bizony pénzbe fog kerülni nekünk. A szigeten egyébként nincs útdíj, így csak a bérléssel és a benzinköltséggel kell számolnunk.
Este érkeztünk meg, sajnos a repülőgépes kis szendvicske nem volt túl kielégítő, úgyhogy bepakolás után azonnal kerestünk egy éttermet Pigadiában, ahol a szállásunk volt és várakozásunkon felüli módon sikerült bevacsoráznunk souvlakiból és gyrosból, némi autentikus görög zene kíséretében, amit a kedvünkért applikált össze a taverna tulaja. Már itt éreztük, hogy nagyon jól döntöttünk az út kiválasztásánál.
Első nap Karpathos városból észak fele indultunk útnak a keleti oldalon, Apella Beachre és néhány kisebb strandra látogattunk el, ahol sekélyebb áttetsző, csodaszép kék a tenger vize, ideális kipróbálni a búvárszemüveget. Komolyabb infrastruktúrára ne számítsunk itt, viszont a családi üzemeltetésű Apella Tavernában kitűnően meg lehet ebédelni.
A további napokon felderítettük a fürdőzés szempontjából létező összes helyet a déli és nyugati partokon is: megnéztük a szörfösöket a reptér melletti szörf klubnál, és a sokak által nagyra tartott Amoopit, ami nekünk valahogy nem jött be annyira. Két kedvencünk lett: az Arkasa városka közelében található Agios Nikolaos strand, ahol van egy nagyon hangulatos beach bar, amit ha jó időszakban látogatunk, akkor csodálatos naplementéket nézhetünk végig. A másik személyes kedvencem Lefkos volt. Itt egyébként szélcsendesebb partszakaszt is találtunk.
Természetesen nem csupán strandolásból állt a hetünk, hiszen elautókáztunk a hegyek közé, az északi részre, ahol nagyjából másfél-kétórás autózásra Olympos városa is található, ami filmbe illő, meseszép helyszín. Egy meredek domboldalra épült, és talán az egyik leghagyományosabb görög település, ahol valaha is jártam. Kicsit az az érzés fogott el, hogy az itt élők valami varázslat alatt tengetik napjaikat, annyira nem e világi az egész. A lépcsős kis utcácskákon színes házak helyezkednek, és ha felérünk, olyan panoráma tárul elénk a tengerre, hogy a lélegzetünk is eláll. Jó néhány szélmalmot építettek erre a részre, amiknek többsége felújításra vár. Kis hangulatos kávézók, tavernák, és jó néhány ajándékbolt azért már jelzi, hogy számítanak a látogatókra, de amikor mi ott jártunk, alig szállingóztak páran a magunk fajtájából. Ugyanakkor a legfőbb bevételi forrás az idegenforgalom.
Az út hosszúsága és nehézsége, valamint a sok látnivaló miatt úgy kell készülni, hogy ez egy egész napos program lesz. Zárásképp megnéztük Diafanit is, ami valahogy szokatlanul eltérő hangulatú, kissé furcsa településként maradt meg bennünk, talán a kikötőváros jellegéből adódóan.
Ha kedveljük a magaslati látnivalókat, akkor Menetest sem szabad kihagyni a sorból, ami a sziget déli részének legnagyobb települése, és mintegy 300 méter magasan emelkedik a tenger fölé. Olymposhoz hasonlóan itt is kis színes, mesebeli házak sorát találjuk, szép templomokkal, illetve a kilátás sem utolsó.
Utolsó napra maradt Pigadia alaposabb felderítése. Természetesen azért néhány dolgot már közelebbről is szemügyre vettünk, például egy-két tavernát, szupermarketet, és a pékséget, ahol olyan finom kenyeret árultak, hogy az egyik barátom már azon gondolkodott, hoz belőlük haza is a bőröndjében. Ez a város a sziget legnagyobb települése, illetve fővárosa is egyben. Karpathost városként is említhetik egy-két helyen. Megnéztük a kikötőt és felsétáltunk a mellette található kisebb emelkedőre, ahova egy kolostort, az Agiai Kiriakit építették. Azután még tettünk egy kört lefele a hangulatos kis utcákon át a boltok és tavernák között.
Bárhová is mentünk, az emberek végtelenül barátságosak, kedvesek voltak, minden nap jobbnál jobb ételeket ettünk, és soha még ennyire nyugodt kikapcsolódásban nem volt részem, mint itt a tengerpartokon.
Karpathos engem annyira magával ragadott, hogy egyrészt bármikor visszamennék, másrészt el tudom képzelni, hogy az életemből pár hónapot eltöltsek itt. Amolyan földi paradicsomként szoktam gondolni az itt eltöltött egy hétre. Mindenkinek ajánlom, aki már kicsit megfáradt a turista paradicsomokban, és szeretne valódi élményeket gyűjteni egy tengerparti nyaralás alatt.
Amire érdemes figyelni:
- Bankkártya nem mindig és mindenhol működik, mert sokszor nem jó a térerő
- A szigeten több benzinkút van, de csak a déli részen, ha autót vagy motort bérelünk, érdemes a tankolásnál ezt figyelembe venni
- A szigetet 2014-ben egy nagyon komoly erdőtűz sújtotta, a nyugati oldalon, ennek nyomait még ma is viseli, idén tavasszal pedig a heves esőzések miatt hirdettek szükségállapotot
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Behavazott az ország: pazar drónfotók a havas Mátrától...
Utasok ezrei dühönghetnek most a MÁV bejelentése miatt
Rendkívül szokatlan, ami a vadludakkal történik Tatán
3 színes, német város a téli kiruccanásokhoz
Vulkánt fedeztek fel Nyugat-Magyarországon, ezt lehet tudni róla!
