Tízezrekkel vártunk III. Károly királyra a Buckingham-palota előtt, végül integetett
Régóta terveztük már a londoni utazásunkat, hónapokkal ezelőtt megvettük a repülőjegyeket a brit fővárosba – nyilvánvalóan akkor még egyikünk sem sejtette, hogy a nyaralásunk másnapján órákat várunk majd a Buckingham-palota előtt összegyűlt óriási tömegben arra, hogy az Egyesült Királyság új uralkodóját, III. Károlyt láthassuk. Ám végül előttünk hajtott el az autó, benne az integető királlyal.
Mindenhol a királynőre emlékeznek
II. Erzsébet halála után egy nappal érkeztünk Londonba, ám a kora délutáni órák helyett – a járatunk nem annyira meglepő késése miatt – végül csak este foglalhattuk el a 3. zónában lévő szállásunkat, innen akkor már nem indultunk el a Buckingham-palotához, ahol a királynőre emlékezve ezrek gyűltek össze. A hotelhez vezető út alatt azonban számos helyszínen láthattuk II. Erzsébet portréját, a lutoni reptértől kezdve a főút melletti kivetítőkön át a különböző üzletek kirakatáig. Sok helyen még a platina jubileumát ünneplő zászlók is kint maradtak.
A buszon, metrón mellettünk utazók szinte kivétel nélkül a királyi családdal kapcsolatos híreket olvasták, vagy az eseményekről beszélgettek.
Maratoni várakozás a királyra
Az élet azonban nem állt meg Londonban, ezt a szombati tapasztalataink is megerősítették: a Soho éttermei és bárjai ugyanúgy tele voltak, a Notting Hill híres piaca is nyüzsgött az emberektől, szinte csak centiről centire lehetett haladni – a helyiek mellett természetesen szép számban válogattak a finom ételek, a különböző portékák közül a turisták is.
Eközben a Szent Jakab-palotában ünnepélyesen is kikiáltották III. Károly trónra lépését. A ceremóniára rengetegen voltak kíváncsiak, ahogy a Buckingham-palota előtt is egyre csak gyűltek az emberek. Délután 3 óra körül sétáltunk a helyszínre, már a palota felé vezető úton is nagyon sok virágcsokrot helyeztek el a királynőre emlékezők. Mint később kiderült, valószínűleg azért is tették a csokrokat a fák köré, mert nem fértek a kordonokkal körbevett palota kerítéséhez. Valahogy egészen előre jutottunk az óriási tömegben, a palota környékén pedig egyre több jel utalt arra, és egyre többen beszéltek arról, hogy Károly hamarosan megjelenhet a nép előtt.
Többen skandálni kezdték, hogy “We Want The King”, ám a király megjelenésére innentől körülbelül még három órát várni kellett. Ezalatt volt, aki rosszul lett az egyre csak a kordon felé nyomuló tömegben, de szerencsére az ápolók gyorsan a segítségükre siettek, és volt, hogy a szüleiktől elkeveredett gyerekekre vigyáztak a rendőrök, míg újra nem egyesült a család. Végül,
mikor már mi is feladtuk volna a zsebkendőnyi területen való ácsorgást, egyszer csak elindultak a felvezető rendőrök, és nagy ováció közepette megjelent az autó a királlyal,
Károly pedig integetett az összegyűlteknek.
A maratoni várakozás közepette – volt, aki délután egy órától várt erre a rövid pillanatra -, a körülöttünk állókkal beszélgetve az derült ki, hogy elsősorban II. Erzsébet előtt szerették volna leróni a tiszteletüket a palotánál, az emlékezés virágait helyezték volna el a kerítésnél, ám végül maradtak, hogy az új uralkodót is láthassák, és többségében bizakodóak III. Károllyal kapcsolatban.