Az adventi időszakban hétről hétre gyújtunk egy gyertyát, és naponta nyitjuk a kalendárium kis ablakait, úgy számolunk vissza az ünnepig. December 6-án a Mikulás, míg karácsonykor a Jézuska hozza az ajándékokat, a fenyőfa és a nagy lakoma elmaradhatatlan, istenhívő családok éjszakai misére is ellátogatnak. Hogyan alakultak ki ezek a szokásaink? Honnan származik a fenyőfa, az adventi kalendárium vagy az éjszakai mise? És milyen érdekes szokásokra bukkanunk a világ többi táján?
Németország és az adventi kalendárium
Az advent szó jelentése ‘eljövetel’, a keresztény kultúrkörben a karácsony napját (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A 19. században a német protestánsok úgy számoltak vissza az ünnepig, hogy 24 krétavonalat húztak az ajtóra, és az adventi időszak alatt minden egyes nap letörölték az egyiket. A papírból készült adventi naptárak a 20. század elején váltak népszerűvé Németországban, amikor Gerhard Lang – úgy tartják, ő készítette az első nyomtatott adventi naptárat – tömeges nyomtatásba kezdett. Az anyja által készített naptár ihlette meg Langot, így illusztrációkkal egészült ki a kalendárium, amihez nyitható kis ajtókat is kapcsolt. Nagy sikere volt, majd az 1950-es évek végén az illusztrációkat csokoládéra cserélték – így alakult ki az a verzió, amit mi is jól ismerünk gyerekkorunkból.
Európa és a díszes fenyőfák
A pogány európaiak körében elterjedt volt az a szokás, hogy a téli napforduló idején fenyőfát vittek az otthonukba. Skandináviában az emberek újévre zölddel díszítették otthonaikat és istállóikat, hogy elűzzék a gonoszt. Az is hozzátett a hagyomány elterjedéséhez, hogy a pogány európaiak körében elterjedt volt a faimádás, és a szabadban élő fákat is feldíszítették gyertyákkal és dísztárgyakkal, amelyek a napot, a holdat és a csillagokat szimbolizálták az élet fáján – írja a Lonely Planet.
Az örökzöldek az örök életet is szimbolizálják.
Nem ismert pontosan, hogy a keresztények mikor kezdték el karácsonyfaként használni a fenyőfákat, de az észtországi Tallinn és a lettországi Riga városaiban lehetett először, hogy karácsonyi és újévi ünnepségeken a fa is jelen volt.
Kolumbia és a Kisgyertyák éjszakája
December 7-én éjjel Kolumbia egy varázslatos eseménnyel tiszteleg Mária és a szeplőtelen fogantatás ünnepe előtt – egyébként ez jelzi a karácsonyi szezon kezdetét. A kolumbiaiak több millió fehér és színes velával (‘gyertyával’) világítják meg otthonaikat és utcákat. A Kisgyertyák éjszakája, avagy Noche de las Velitas egykor kis létszámú, családias rendezvény volt, de az évek során egyre pompásabb és modernebb lett, az ünnepségek nyilvánossá váltak, zene és tűzijáték valamint vásárok is kísérik. Hasonló hagyományt lehet felfedezni az új-mexikói Santa Feben, a Farolito Walk up Canyon Roadot – ennek keretében egyszerű papírzacskókat töltenek meg egy kis homokkal, majd egy teamécsest gyújtanak meg benne.
Etiópia és a január 7-i karácsony
A karácsonyi történet szerint három bölcs (akiket mágusoknak vagy királyoknak is neveznek) látogatott Betlehembe, egy csodálatos vezércsillagot követve, hogy tiszteleghessenek a kisded Jézus előtt. A felfogás szerint Ázsiából, Európából és Etiópiából érkeztek a királyok, sok etióp azonban úgy véli, hogy mindhárom – egyesek szerint 12 – bölcs etióp volt. Ugyancsak érdekesség, hogy az etiópok a Julianus-naptárt követik, így január 7-én ünneplik a karácsonyt. Gannának vagy Gennának hívják az embereket, akik fehérbe öltöznek, és a legtöbben a hagyományos netelát viselik – egy vékony fehér pamutszövetet élénk színű csíkokkal. Kendőként vagy tógaként hordva pont úgy néz ki a viselője, mint a történetben az egyik király.
Mexikó és a mikulásvirág
A télen virágzó mikulásvirág Közép-Amerikában, különösen Mexikó déli részén, Taxco del Alarcon környékén és Oaxaca államban őshonos. Az egyik mexikói legenda egy lányról szól, aki a karácsonyi istentiszteleten nem tudott mást felajánlani a kis Jézusnak, csak egy csomó füvet. Amikor letérdelt, hogy lerakja a gazt a betlehem mellé, a csokor élénkvörös virágokban tört ki. Azóta az élénkvörös virágokat, amelyeknek levelei a betlehemi csillaghoz hasonló alakúak, Flores de Noche Buenaként, vagyis a Szent Éjszaka virágaiként ismerik, és a karácsony szimbólumává váltak.
Guatemala és az ördög égetése
A guatemalaiak egyedülálló karácsonyi rituálét gyakorolnak: december 7-én napnyugtakor, a szeplőtelen fogantatás ünnepének előestéjén összegyűlnek Guatemala városaiban és falvaiban, hogy elégessék az ördög képmását. A 17. században kialakult hagyomány szerint az emberek azt hitték, hogy ezzel megtisztítják otthonukat az előző évben elszenvedett gonoszságoktól és szerencsétlenségektől. Manapság is összegyűlnek a La Quema del Diablo eseményre, az árusok ördögszarvat és petárdákat árulnak, és sok mulatozó ördög jelmezt visel. Ezt követően a családok összejönnek buñuelót, azaz hagyományos fánkszerű süteményt enni, és meleg puncsot inni.
Róma és az éjféli mise
A 4. század végén egy Rómából érkezett keresztény zarándok csatlakozott a keresztények egy csoportjához, akik virrasztást tartottak Betlehemben január 5-én – a keleti hagyomány szerint karácsony estéjén. A virrasztást fáklyás felvonulás követte Jeruzsálembe, ami hajnali gyülekezéssel zárult. Amikor az 5. században felépült a Santa Maria Maggiore Bazilika, III. Sixtus pápa éjféli szentmisét tartott a kápolnában, ez hagyománnyá vált és számos keresztény országba átterjedt.
Québec és a Réveillon
Québecben a francia anyanyelvű családok karácsonyt megelőző este ünnepelnek – ez egy késő estétől kora reggelig tartó esemény, innen ered a réveillon kifejezés, ami a réveil szóból származik és ‘ébredést’ jelent. A hagyomány Franciaországból származik, és hasonló a New Orleans-i ünnepléshez. A családok részt vesznek az éjféli misén, majd hazatérnek a nagy vacsorára, ahol varázsütésre megjelenik a Mikulás, aki ajándékokat oszt ki. Miután felbontották az ajándékokat, mindenki az asztalhoz ül, ahol tourtière (darált húsos pite), burgonyapüré, pulyka töltelékkel és coquilles Saint-Jacques (közönséges fésűkagyló) a menü, majd jön a bûche de Noël (fatörzs torta) és a sucre à la crème (tabletta, cukorból és tejszínből). Az ébren lévőknél az ünnepség hajnalig tarthat.