A kereszténység legismertebb és legelterjedtebb ünnepét többnyire otthon szeretjük eltölteni, szeretteink körében. Ám ha valakiben mégis felmerülne, hogy mikor menjünk Betlehembe, ha nem karácsonykor, annak most igyekszünk pár jó tanáccsal szolgálni. Ezek egy része kellemes dolgokra fog rávilágítani, más részük pedig inkább amolyan kijózanító jelleggel fog hatni, nem árt a végén összesíteni, mérlegelni és a kapott eredményhez mérten dönteni.
Start
Kezdetnek el kell jutni Jeruzsálembe, onnan annak idején már gyalog is át lehetett sétálni Betlehembe, de mi ezzel mégse kísérletezzünk, ugyanis azóta némiképp megnőtt a mutatvány időtartama, mivel Jeruzsálem Izraelhez tartozik, Betlehem pedig palesztin terület, így át kell haladnunk egy katonai ellenőrzőponton, ahol, nem minden ok nélkül, nagyon komolyan veszik a munkájukat a népek.
Ennek ellenére egyébként nem lehetetlen az átsétálás, sőt egyes jeruzsálemi templomokból csoportok is indulnak, rendszerint szerzetesek vezetésével ilyenkor Betlehembe. Arra kell csak odafigyelni, hogy olyan templom környékén érdeklődjünk, amelyik hívőközössége december 24-25-én tartja a karácsonyt. Fontos, hogy mindenképp keressünk fel templomokat, ha egy ilyen túrán akarunk részt venni, mivel ezeket semmilyen formában nem hirdetik.
Egy másik lényeges dolog: él az a kép bennünk, hogy a Közel-Keleten mindig gatyarohasztó a hőség, de ez nem feltétlenül igaz. December végén azért itt is ajánlott, hogy legalább egy pulóver legyen nálunk, főleg, ha órákat akarunk gyalogolni.
Bár az eddig elmondottak mind roppant fontos dolgok, de ezek összességében is eltörpülnek amellett, hogy mindenképpen vigyünk magunkkal útlevelet, ugyanis az ellenőrzőpontnál tényleg nem viccelnek, és amennyiben nem szeretnénk az ünnepeket valami katonai fogdán tölteni, jobban tesszük, ha magunknál hordunk minden azonosításra alkalmas papírt.
Sokan lesznek
Érdemes arra is felkészülni, hogy Betlehem az év minden napján egy meglehetősen népszerű turistaközpont, úgyhogy el lehet képzelni, mi van ott karácsonykor. Itt jön képbe a korábban is említett zarándoklelkület. Ugye a zarándokokról kb. azt gondoljuk, hogy mélyen vallásos emberek, akik mindenféle spirituális dolgokon merengve baktatnak a nagyon messze lévő úti céljuk felé. Ez úgy hellyel-közzel meg is felel a valóságnak, arról azonban már kevesebbet beszélünk, hogy mi történik akkor, amikor ugyanezen zarándokok az út végén, kántálva-üvöltve, több ezred magukkal szeretnének egy viszonylag kicsi helyre, egy időben benyomakodni. Nos, olyankor, ha a leghalványabb tüneteivel is rendelkezünk a tömegiszonynak, finoman fogalmazva sem kell a környéken lenni és legfőképpen a Születés Templomát ajánlott elkerülni.
Ha viszont nincsenek ilyen problémáink, szeretjük a pörgést, a sokadalmat és a nyelvi kavalkádot, akkor ott a helyünk a közepében, ugyanis a Születés Templomát ilyenkor látni, megfizethetetlen élmény.
Maga a sziklatemplom alapja még az első keresztény római császár, Nagy Konstantin alatt készült el. Azóta természetesen rengeteget bővítették és az a hely, ahol a legenda szerint a megváltó született, mára a templom alagsorában található. Emellett még három imahely található mellette, egy a katolikusoknak (ez a Szent Katalin templom), egy az ortodoxoknak és egy az Örmény apostoli ortodox egyház híveinek.
A Születés Temploma egyébként egy majd 12 000 négyzetméteren elterülő komplexum, így a világ egyik legnagyobb vallási helye.
Amennyiben részt szeretnénk venni az éjféli misén (ez egyébként a katolikusoknak a Szent Katalin templomban lesz), arra érdemes már jó előre jegyet venni, de ha lemaradunk róla, akkor sincs feltétlenül baj, ugyanis a város központjában, a Jászol téren hatalmas kivetítőkön végignézhetjük a szertartást.
Ha már itt vagyunk, nézzünk is körül
Ha nem csak villám látogatásra megyünk, akkor bőven van lehetőségünk szállást is foglalni, tulajdonképpen az év bármelyik szakában egy csomó szálloda, hotel és hostel várja, hogy lecsapjunk rájuk, érdemes élni ezzel, ha már elmentünk odáig.
Amúgy is van még a városban látnivaló bőven, például megnézhetjük Nagy Heródes sírját (ő nem az Újszövetséges Heródes, hanem az apja), vagy az ótestamentumi Jákob feleségének, Ráchelnek a sírját, esetleg elugorhatunk megnézni a Mar Saba-t, ami a világ egyik legősibb, még az 5. században alapított, a mai napig működő kolostora.
Amennyiben vásárolni is szeretnénk dolgokat érdemes a jellegzetes, palesztin hímzett ruhákat keresni, illetve a faragott gyöngyházból készült termékeket, ez utóbbiban hagyományosan erős volt Betlehem mindig is.
Ha pedig mindezeket megnéztük, indulhatunk is hazafele. És itt jön megint egy roppant fontos dolog, ha videóztunk, vagy fotóztunk Betlehemben, akkor tanácsos ezeket a képeket, illetve filmeket mihamarabb fellőni a felhőbe (Google Drive, pl.) és utána villámgyorsan letakarítani a telefonunkról, fényképezőgépünkről, majd a reptéren mélyen hallgatni arról, hogy jártunk Betlehemben. Persze ha kérdezik, kifejezetten ajánlott nem hazudni, hanem beismerni. Igen, ez elég rémisztően hangzik első pillantásra, de a bimbózó közel-keleti arab-izraeli románcnak köszönhetően a Tel-Aviv-i reptéren nem igazán örülnek a Palesztinából érkezett utasoknak és puszta ránézésre is dönthetnek úgy, hogy akkor most egy kicsit őrizetbe veszünk, amíg ki nem derül, hogy valóban az vagy-e, akinek mondod magad. Szóval csak óvatosan.