Az Okanagan-tó egy óriási, mély tó a Kanada legnyugatibb tartományában, Brit Kolumbiában, 135 kilométer hosszú, 4 -5 kilométer széles és vízfelülete 348 négyzetkilométer. Ez ad otthont a Loch Ness-i szörnyhöz hasonló gigantikus vízilénynek, akit Ogopogónak neveznek. Rémhírek és legendák terjednek a kígyószerű különös teremtményről, akit fotósok, tévéstábok, vadászok akartak felkutatni és létét még a mai napig rejtélyek és titkok övezik.
Indiánok rettegtek az óriáskígyótól
Az indián legendákban folyamatosan emlegetik a szörnyet, aki rettegésben tartotta a hajósokat, tóra szállókat. Az őslakosok annyira féltek tőle, hogy amikor viharos időben keltek át a vízen, mindig vittek magukkal valamilyen állatot, amit Ogopogónak áldoztak. Később a szemtanúk többféleképpen is leírták a Loch Ness-i szörny testvérét. Egyesek szerint egy aligátor, mások állítják: szarvai és púpjai vannak, míg megint mások egy zöld vagy fekete bőrű, kígyószerű lénynek aposztrofálták.
Annyira lázban tartotta a nyilvánosságot, hogy az 1980-as években a régió turisztikai szövetsége 1 millió dollár jutalmat ajánlott annak, aki igazolja a víziszörny létezését, ám a Greenpeace veszélyeztetett fajnak nyilvánította, azt követelték, hogy csak felvételeket készítsenek róla, de ne vadásszák le. Később, 1987-ben egy kanadai nő úszás közben ért hozzá egy állathoz, amiről azt mondta, egy óriási, 7-8 méter hosszú kígyószerű lény volt, de egyesek szerint elérheti a 12-15 métert is. A korszak amerikai tévéműsorai, például a Keresett és a Megoldatlan rejtélyek, teljesen rápörögtek a témára, a tóban kisebb barlangokat találtak, amikről úgy vélték, ezek lehetnek a misztikus lény rejtekhelyei. Még 1991-ben is tengeralattjárós expedícióval keresték Ogopogót.
A múlt században többször is lencsevégre kapták a víziszörnyet, ám ezek hasonlóan gyenge minőségűek, mint azok, amik a Loch Ness-i testvéréről készültek. Ennek ellenére továbbra is érdeklődés övezte Ogopogót, még egy mondókát is kitaláltak, miszerint anyja fülbemászó, apja bálna volt, majd mesékbe foglalták. A valós vagy vélt lény idővel hírnévre tett szert, ennek köszönhetően csak úgy vonzotta a tavat környező területekre a kíváncsi tekinteteket; ajándéktárgyakat, szobrokat készítettek róla. A legtöbben már úgy gondolnak rá, mint mondákból ismert tó szelleme, aki védi a völgyet az egyik végétől a másikig.
Valójában szemfényvesztés lenne?
Robert Young, az okanagani Brit Columbia Egyetem földtudományi professzora a BBC-nek elmondta, hogy a jelenségre adható magyarázat nem a biológiában, sokkal inkább a földtudományi folyamatokban keresendő. Úgy véli, szó sincs valamiféle különös állatról, csupán a víz mozgásáról a felszínen. A tóban a termikus rétegződés szinte a semmiből furcsa hullámot okozhat, amikor egy sűrűbb vízréteg csúszik egy másik alatt, ez gyakran előfordul tavasszal vagy ősszel, ezt nevezi „Ogopogo-hullámnak”.
„Az Ogopogo kiválóan alkalmas turizmusra, hiszen színt visz a területre, megteremti a légkört és egyfajta pánikot”– tette hozzá a tudós.
Még ma is imádják Kelownát
Az Okanagan-tó partján elterülő város az egyik kedvenc célpontja a bor szerelmeseinek, a síelőknek, a golfozóknak és sokan nyugdíjas éveikre vonulnak ki a völgybe. A tó természetesen kihagyhatatlan, ha arra járunk, de emellett is bőven akad látnivaló. Fantasztikus túrákat lehet tenni a Knox-hegységben, majd borkóstolóval megkoronázni a napot. Egy kis utazással el lehet jutni a Big White Ski Resortba, ami Kanada egyik leglátványosabb sípályája. A Myra-Bellevue tartományi parkban a vasút már nem jár, de a maradványok látványosak, egy biciklitúra közben jó programnak ígérkezik. Remek múzeumok vannak a környéken, és a Hardy-vízesés is legalább akkora élményt nyújt, mint a városnézés.