Számel Szilvia
Patagónia egy hatalmas földrajzi terület, amelyen Chile és Argentína osztozik a dél-amerikai kontinensen. Ha egy chileit kérdezel meg, akkor chilei Patagónia gyönyörű, ha egy argentint, akkor az argentin oldal szépségéről zengenek ódákat. A helyzet az, hogy mindkettőjüknek igaza van.
A maga nemében olyannyira varázslatos mindkét terület, hogy amikor a bibliai történet szerint Isten megteremtette a földi paradicsomot, valószínűleg Patagónia képe járt az eszében. Ha azon szerencsések közé tartozunk, akik életük során meglátogatják, szinte biztosan hasonlóan fogjuk gondolni. És még azt is eldönthetjük, hogy a chilei vagy argentin oldal áll-e közelebb a szívünkhöz.
Míg Chile, a rajta végigfutó Andoknak köszönhetően zöldebb és tavakkal, fjordokkal tarkított, addig Argentína déli része zömmel hatalmas pampáknak ad otthont. Mindehhez adjuk hozzá a süvöltő, hideg szelet, a céltalanul legelő guanakókat, jégmezőket és csodálatos hegyeket: meg is van az argentin Patagónia receptje.
Buenos Airesből való megközelíthetősége miatt arra mindenképpen számítanunk kell, hogy az argentin oldalon több nyugati turistával fogunk találkozni.
Az itteni főszezon a dél-amerikai nyár, tehát a januártól márciusig tartó időszak, amikor nagyobb tömegek, magasabb árak és melegebb időjárás – körülbelül 15 Celsius fok – fogadnak majd minket.
Az októbertől decemberig tartó időszakban, ami az itteni tavaszt jelenti, pedig hűvösebb időjárással, de cserébe kevesebb látogatóval is találkozhatunk. Fontos tanulság azonban Patagóniával kapcsolatban, hogy egy nap alatt itt mind a négy évszak előfordulhat. Sőt! Tapasztalataink alapján akár fél óra alatt is. Így érdemes eszerint készülnünk a látogatásra. A bikinit azért otthon hagyhatjuk, bár ízlése válogatja, hogy szeretnénk-e megmártózni a jéghideg tavakban.
El Chaltén, Fitz Roy és a Huemul túra
A felkapott túrázós márka, a Patagónia és annak logója sok természetkedvelőnek ismerős lehet: tökéletes hegyvonulat sziluettje feketéllik a lemenő nap fényei előtt. A márka alapítóját, Yvon Chouinardod saját bevallása szerint az általa hőn szeretett földrajzi terület és ikonikus hegye, a Fitz Roy ihlette meg.
Fitz – ahogy jómagam becézgetem szeretettel, miután majd’ egy hétig volt szerencsém szemlélni – valóban a tökéletes hegy sziluettjével rendelkezik, már amikor megmutatja jellegzetes csúcsát. Azt ugyanis az esetek nagy részében felhő fedi. Nem véletlen, hogy régebben a helyiek abban a hitben éltek, El Chaltén határában egy vulkán tanyázik, innen ered a másik neve: Cerro Chaltén, vagyis Füstölgő hegy.
A Fitz Roy lábához egy egy napos túra keretén belül fel is juthatunk El Chaltén bájos, turisztikai szolgáltatásokkal megpakolt településéről. A körtúra 25 kilométer hosszú, 700 méteres szintemelkedéssel jár, és nehézsége ellenére szinte minden sarkon gyönyörű látvánnyal jutalmazza a túrázókat.
Egy időjárás-előrejelzést azért mindenképpen érdemes nézni, mert a hegy lábánál lévő tónál, a Laguna de los tresnél előfordulhat, hogy köd fogad majd minket.
Hiába, Fitz Roy egy szeszélyes hegy: annak ellenére, hogy mi verőfényes napsütésben értünk fel, egy órás ejtőzésünk végére akkora szél kerekedett, hogy a sziklákhoz kellett lapulnunk annak érdekében, hogy ne fújjon minket bele a tóba. Mindeközben kezünkkel védtük arcunkat a millió számra repülő kavicsoktól és a homoktól. De legalább nem vitte ki egy mini forgószél a lábunkat az utolsó sziklás kaptatón, mint egy felfelé igyekvő srácnak… Mert nem úgy van az, hogy itt mi vagyunk az úr. Majd azt Fitz eldönti.
El Chaltént egyébként a túrázók paradicsomának is nevezik, így bőven találhatunk akár egy-két hétre elegendő kisebb-nagyobb túrákat. Amikor meghallottuk, hogy a város határában van a Los Glaciares (Gleccserek) Nemzeti Park, nekünk sem kellett több. Rögtön kiválasztottuk a legnehezebb, négy napos Huemul túrát, ami jégfolyások és mezők mellett halad végig.
Mindezt megspékelve több jeges folyó átkelésével, amiből kettőhöz a városban beülőt is kellett bérelnünk, hogy a víz felé feszített köteleken át tudjuk húzni magunkat. Mondanom sem kell, a nehéz túra eléggé lenullázott minket a végére: a süvöltő szél, erős napsütés, magas hágók, a dél-patagóniai jégmező látványa, jéghegyek melletti kempingezés testileg és érzelmileg is igénybe vett minket. Ez megmagyarázza a túra után El Chalténben elfogyasztott több kilónyi pogácsát és hamburgert . Írhatnék szuperlatívuszokban a Huemul túráról, de inkább beszéljenek a képek:
Még több jég: a Perito Moreno-gleccser
Ha még több jeges tartalomra vágyunk, tovább merülhetünk Patagónia csodáiban. El Chaltén mellett, mintegy három órás buszútra található El Calafate települése. A város a környék egyik fontos csomópontja, a legtöbben ugyanis ide repülnek le Buenos Airesből, hogy a területet felfedezzék. Számunkra azt hiszem, a település emléke örökre egybefonódik a karácsonnyal, amit itt volt szerencsénk tölteni: kibérelt kis kabinunk komfortja a fél éves, fizetés nélküli szabadságunk kevés “luxus” pillanata közé tartozott.
A legtöbb ide látogató ember azonban biztos nem a karácsonyi nosztalgia miatt emlékszik jó szívvel El Calafatéra. A város határában, 80 kilométerre található ugyanis a lélegzetelállító Perito Moreno gleccser, mely megannyi jégfolyam társaságában szintén a Los Glaciares Nemzeti Park részét képezi.
A 73 méter magas gleccser falait és végtelenbe nyúló jégcsápjait rengeteg perspektívából megcsodálhatjuk: mellé hajózhatunk, túrázhatunk rajta (gleccser túrákat, felszereléssel rengeteg cég ajánl El Calafatéban), de az előtte felépített, hosszú platformokról is csodálhatjuk a természet e nem mindennapi csodáját. Van abban valami hátborzongatóan gyönyörű, amikor a gleccser hatalmas jégdarabjai zuhannak bele a Lago Argentinóba, aminek vizét a Perito Moreno táplálja.
A természeti csoda 1981 óta az UNESCO Világörökség része és a világ harmadik legnagyobb édesvízi készletének, a fent említett dél-patagóniai jégmezőnek fontos darabja. A jégmező gleccserjei közül a Perito Morenón kívül – bár kétségtelenül ez az egyik legkönnyebben megközelíthető – számtalan más jégfolyamot, például az Upsala vagy Viedma gleccsert is meglátogathatjuk egy szervezett túra vagy hajókirándulás keretén belül.
Tűzföld és Ushuaia, a legdélebbi város
Chile és Argentína nem csak abból csinál presztízskérdést, hogy kinek jutott a “szebb” Patagónia, hanem abból is, hogy ki alapít délebbre települést. Argentína sokáig nyerésre állt Ushuaiával, amíg Chile meg nem alapította a Beagle-csatorna túloldalán található Puerto Williamset. Ushuaia azonban fontos turisztikai csomópont maradt: innen indulnak a tengerjáró hajók az Antarktiszra, emiatt rengeteg turista látogatja és szolgáltatásai (kaszinók, hotelek, éttermek, kirándulások) is a turizmus köré épülnek.
Az idejutás viszonylag egyszerű, hiszen mindössze 3,5 órás repülőútra található Buenos Airestől.
Tűzföld – melynek része Ushuaia is – a legtöbb nézőpont szerint még Patagónia részét képezi. Egy egész szigetvilágot foglal magába és Patagóniától már megszokott módon egyik része Chiléhez, míg a másik Argentínához tartozik. Neve azonban ne tévesszen meg senkit: a “jeges vonal” Ushuaiában tovább folytatódik. A terület felfedezéséért felelős Magellán is csak azért adta a szigeteknek az elnevezést, mert a távolban az őslakosok tüzeire figyelt fel először, akik a hideg vidéken ezek mellett melegítették magukat.
Töredelmesen be kell valljam, túránk utolsó állomásaként csak azért érkeztünk ide, hogy elmondhassuk: jártunk a világ második legdélebbi településén. Viszont ez esetben igaz, hogy az út maga fontosabb volt számunkra, mint a végcél: a Magellán-szoroson való kompozás során a hajó mellett játszadozó delfineket láthattunk, majd egy királypingvin kolóniát is megcsodáltunk a Parque Pingüino Reyben. Nem beszélve arról, hogy már mögöttünk volt El Chaltén és Calafate is. Így Ushuaiába már élményekkel megtelítődve érkeztünk.
A legtöbb ember azonban önálló úti célként érkezik a településre. A jó hír azonban, hogy a patagón élmények nagy részét itt is megtapasztalhatjuk!
A Beagle-csatornán nagy felfedezők nyomdokaiba eredve hajózhatunk, delfineket, bálnákat csodálva. Pingvin kolóniákat látogathatunk meg az Isla Martillón, de Ushuaia határából eltúrázhatunk a Martial-gleccserhez is, ami a Tűzföld Nemzeti Park része. Az pedig már csak pénztárcánkon múlik, hogy mennyire délre jutunk és nyakunkba vesszük-e az Antarktiszt egy expedíció keretein belül…
Egy kis betekintés után azt hiszem, elmondhatjuk, hogy igaza van az argentinoknak, amikor azt mondják: Patagóniájuk az egyik legszebb vidék a világon. Számunkra sok szempontból bekerült a “legek” listájára, de hogy sikerült-e megelőznie a chilei oldalt a mi szubjektív rangsorunkban, az legyen egy másik beszámoló témája.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Behavazott az ország: pazar drónfotók a havas Mátrától...
Utasok ezrei dühönghetnek most a MÁV bejelentése miatt
Rendkívül szokatlan, ami a vadludakkal történik Tatán
Vulkánt fedeztek fel Nyugat-Magyarországon, ezt lehet tudni róla!
Advent 2024: keressük az ország legszebb települését! Nevezd egy...
