Izland északi partjaitól mintegy 40 kilométerre található Grímsey szigete: ez az aprócska földnyaláb Európa egyik legelzártabb településének és legnagyobb tengeri madárpopulációjának ad otthont, számol be a BBC.
Magukra utalva a szigeten
A 6,5 négyzetkilométeres sziget Izland északi partjaitól mintegy 40 kilométerre fekszik: Grímsey az ország legészakibb lakott pontja, és Izland egyetlen északi sarkkörön túli része. Ez a fagyos, távoli sziget jelképezi Izland karakterét a maga legszélsőségesebb és legszélsőségesebb formájában – és ebben rejlik a vonzereje is.
1931-ig Grímseyre csak egy postahajóval lehetett eljutni, ami évente kétszer szállította a leveleket a szigetre.
Napjainkban Akureyri városából 20 perces repülőjáratok és Dalvík faluból háromórás kompjáratok szállítják a kalandvágyó turistákat erre a sziklás, kietlen szigetre. A legtöbb látogató Európa egyik legtávolabbi településére és annak hihetetlenül változatos tengeri madárvilágára és élővilágára kíváncsi. A sarkvidéki cséreken és a virágzó lundapopuláción kívül a terület fekete lábú cickányok, túzokok és gyurgyalagok, valamint szabadtartásban élő izlandi lovak és juhok otthona is.
Becslések szerint az itt élő tengeri madarak száma körülbelül 50 ezerszer meghaladja a lakosokét.
“Nem fogja elhinni, de mindössze húszan élünk itt életvitelszerűen” – magyarázta Halla Ingolfsdottir, helyi idegenvezető és az Artic Trip utazási iroda tulajdonosa a BBC-nek. A Reykjavíkban született Ingolfsdottir Délkelet-Izlandon nőtt fel. Először akkor töltött hosszabb időt Grímsey szigetén, mikor meglátogatta a nővérét, aki évekkel korábban költözött a szigetre, miután feleségül ment egy helyi halászhoz. Ingolfsdottir több mint 20 éven át részmunkaidőben dolgozott a szigeten, majd 2019-ben úgy döntött, életvitelszerűen odaköltözik.
Az emberek azt hiszik, a szerelmem miatt költöztem ide, de én a szigetbe szerettem bele
– magyarázta. “Varázslatos ez a hely, és beleszerettem abba, ahogyan az emberek itt élnek, a szigetlakókba és a természetbe. A természet jelenléte nagyon erős; télen a sötétséggel együtt jön az északi fény, a csillagok és a viharok. Tavasszal pedig következnek a fény és a madarak; minden évszak különleges” – tette hozzá.
Az utazási iroda működtetése mellett Ingolfsdottir egy kilenc szobás vendégházat is üzemeltet otthonában. Amikor nem túrákat vezet vagy látogatókkal foglalkozik, Ingolfsdottir naponta egyszer beugrik Grímsey erőművébe, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a sziget elég áramot termel a működéshez. Míg az izlandi szárazföld nagymértékben támaszkodik a geotermikus és megújuló energiára, Grímsey olyan távoli, hogy nincs bekötve az országos áramhálózatba. Ehelyett
az egész sziget egyetlen dízelüzemű generátorral működik.
“A túráimon az emberek mindig megkérdezik, hogy nem unatkozom-e, de annyi mindent kell csinálnom” – mondta Ingolfsdottir. “Ugyanazokat csináljuk, mint a szárazföldön élők: dolgozunk, edzőterembe járunk, sportolunk, de engem a természet tart itt.”
Grímseyben nincs kórház, orvos vagy rendőrőrs. Ingolfsdottir szerint a parti őrség és a mentőszolgálat kiképezte a szigetlakókat a vészhelyzetek kezelésére. “Ha itt élsz, meg kell tanulnod rugalmasnak lenni, és alkalmazkodni a különböző helyzetekhez és forgatókönyvekhez” – mondta Ingolfsdottir. “Mindenre fel vagyunk készülve: vészhelyzet esetére kiképeznek minket, hogy készen álljunk az első beavatkozásra, és háromhetente repülővel jár hozzánk orvos” – magyarázza.
Kitartó kis közösség
A sziget délnyugati részén áll egy apró házakból álló csoport, melyek legtöbbje vendégházként működik. A Sandvík nevű településen található egy iskolaépület is, amely ma közösségi házként funkcionál, valamint egy kézműves galéria és kávézó, ahol házi készítésű izlandi árukat, kötött ruhákat és egyéb csecsebecséket kínálnak. Van itt egy kis élelmiszerbolt is, ami naponta körülbelül egy órán át tart nyitva, valamint egy étterem bárral, uszoda, könyvtár, templom és a reptér – amely egyben a madarak kedvelt leszállóhelye is.
Mint sok izlandi kisváros és falu, Grímsey története is a helyi hagyományokban gyökerezik: a sziget neve a feltételezések szerint egy Grimur nevű északi telepeshez köthető, aki a nyugat-norvégiai Sogn területről hajózott ki. Grímsey legkorábbi ismert említését az 1024-ből származó Heimskringla-ban, egy ősi izlandi mondában találjuk: ebben Ólafur norvég király Grímsey-t kérte az izlandiakkal való barátság jeléül. A helyi vezetők elutasították, mivel a szigetet túl értékesnek tartották ahhoz, hogy lemondjanak róla, köszönhetően az itteni bőséges hal- és madárseregletnek.
A 18. század végére Grímsey lakossága majdnem teljesen kihalt a tüdőgyulladásos megbetegedések és a halászattal kapcsolatos balesetek miatt – az apró csónakok, a rossz időjárás és a természetes kikötő hiánya miatt a partraszállás rendkívül kockázatos volt. A közösség mégis fennmaradt, köszönhetően a szárazföldről érkező halászoknak és azoknak, akik a közeli, Izland északi partjainál fekvő Húsavík településsel való kereskedelem miatt érkeztek.
2009-ben Grímsey Akureyri település részévé vált, de a sziget néhány kitartó lakója továbbra is büszke a hely egyedi identitására. “Ma Grímsey földje a lakosok, Akureyri és az izlandi állam tulajdonában van, akik azon dolgoznak, hogy megőrizzék a sziget természeti kincsként, és az önálló közösségként is megmaradjon” – mondta María H Tryggvadóttir, Grímsey turisztikai projektvezetője.
Mint sokan, akik ellátogatnak erre a varázslatos szigetre, Tryggvadóttir is különleges kapcsolatot alakított ki Grímseyvel. “Ami Grímsey-ben a leginkább lenyűgöz, az a távoli fekvése, a különleges fénye és a hihetetlen madárvilága” – magyarázta Tryggvadóttir. “Van valami igazán kivételes abban, amikor a füves sziget meredek sziklái mentén bolyongunk, érezzük a táj mélységes nyugalmát, miközben több ezer tengeri madár vesz körül.”
De az emberek őszintesége és melegsége az, ami egy befogadó, összetartó közösséget teremt, és igazán különlegessé teszi Grímsey-t.
Turisztika a sarkkörön túl
A lundák mellett a sziget másik fő turisztikai vonzereje a földrajzi elhelyezkedése: az északi szélesség 66. fokán fekvő Grímsey nem egy, hanem két látványossággal is ünnepli, hogy Izland egyetlen, Északi-sarkkörön túl eső részének számít. 2017-ben avatták fel az Orbis et Globus nevű, 447 kilós súlyú betonból készült művészeti installációt, amelyet a sziget legmagasabb, legészakibb részén helyeztek el, hogy kijelölje azt a képzeletbeli vonalat, ahol a sarkkör metszi Grímsey földjét.
“Nagyszerű marketingeszköz volt a sziget számára, de lehetetlen mozgatni: speciális felszerelésre van szükségünk a szárazföldről a mozgatásához” – magyarázta Ingolfsdottir. Mivel a Föld 23 és fél fokos tengelyferdeséggel forog,
a gömböt évente el kell mozgatni, hogy igazodjon az Északi-sarkkör szélességi vonalához.
Ez általában évi 14 méteres különbséget jelent, de előfordult olyan is, hogy a gömböt 130 méterrel kellett déli irányba mozgatni. A tervek szerint 2047-ben, amikor a sziget technikailag már nem esik a sarkkörön belülre, a gömböt egy szikláról gurítják le, és az óceánban helyezik végső nyugalomra.
Grimsey ilyen északi fekvése azt is jelenti, hogy a szigetlakók megtapasztalják a sarki éjszakákat:
ilyenkor a szigetet december elejétől február közepéig teljes sötétség borítja.
“Engem nem zavar a sötét. Néhány ember számára egy bizonyos ponton túl nehézséget okoz, de mindannyian tudjuk, hogy újra világos lesz” – magyarázta Ingolfsdottir. A szigetlakók szerint a sötétséggel való megbirkózás egyik módja, hogy saját maguk hozzák el a fényt: “Korán kezdjük a karácsonyi díszítést, mert szeretnénk eloszlatni a sötétet, és rengeteg fényfüzért használunk. Olyan itt ilyenkor, mint egy kis karácsonyi mesevárosban, és a díszek februárig fennmaradnak” – mondta Ingolfsdottir.
Ami Grímsey jövőjét illeti, Ingolfsdottir szerint már jövő nyárra tervbe van véve néhány új fejlesztés, többek között egy menedékhely írók és más művészek számára: a vendégek egy sor meglévő házban lakhatnak majd, amelyeket felújítanak, hogy hosszabb távú tartózkodásra is alkalmasak legyenek.
Nem akarunk tömegturizmust a szigeten
– magyarázta Ingolfsdottir. “Az egyik dolog, amit szeretek a szigetben, az, hogy mennyire személyes: korlátozzuk, hogy hányan jöhetnek ide. Ez kezdetektől fogva így van jól, és ezt Izland többi részének is tudomásul kellene vennie, mielőtt még túl késő lesz.”
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Búcsúzik a Szegedi Halászcsárda: végleg bezárják az...
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Egy rejtett, hangulatos gyógyfürdő a Dunántúl gyöngyszeme
Ezért érdemes a kádba tenni a bőröndöt a szállodában
Kvíz: felismered az országot az autósjelzések alapján?
