Hortobágyi Rántott Vombat
Igazi alföldi gyerek vagyok, hiszen Kecskemét egyik külvárosában, kertvárosi részben nőttem fel, ahol nyaranta kint labdáztunk az utcában, télen meg traktorral vagy zsigulival húzták végig a szomszéd gyerekek összekötött szánkóit az utcában lakó férfiak. Bizony, ha a nagy puszta közepén laksz, ahol az egyetlen domb egy mesterséges vízműdomb, akkor a szánkózás igazi közösségi élménnyé növi ki magát, miközben kipufogófüstöt szippantunk be és sikoltozunk minden kanyarban. Lecsúszni ugyanis nincs honnan, hacsak nem a városközpontban található Nulla kilométerkő (Címerdomb) a mérvadó.
A kecskeméti gyerekek ugyanis ennél a jellegzetes pontnál – ahol Kecskemét testvérvárosainak távolsága olvasható le – szoktak csúszdázni, szánkózni, futkározni. Ha hegyes-dombos vidékről jössz, egyáltalán nem fogod ezt érteni, de mi ennek a térdig érő magaslatnak is rettenetesen tudtunk örülni.
A VÁROS NAPJÁN, ÓRÁNKÉNT EGY ÉRDEKESSÉG KECSKEMÉTRŐLCímerdombA címerdomb Kecskemét főterén, az Aranyhomok és a…
Közzétette: Katona József Könyvtár – 2014. október 1., szerda
Ahogy az is szuper volt mindig, hogy a lapos az nálunk tényleg lapos! Nem úgy, mint az Aland-szigeteken, ahová egyszer elmentem egy 5-6 napos biciklitúrára és triatlon versenyre és felháborodva tapasztaltam, hogy a finneknek a lapos az olyan, mint itt a budai dombok. Rémesen szenvedtem azon a túrán, azóta még inkább értékelem, hogy ha nálunk kiálltál a bicikliút egyik végére és elnéztél a 20 kilométerre arrébb lévő település széléig, akkor odaláttál. Nincs pukli, domb meg fölös kacskaringózás. A lapos az nálunk tényleg lapos.
Szeretném viszont megcáfolni azt a tévhitet, hogy mi már gyerekkorunkban is pálinkás kenyérrel a szánkban aludtunk el.
Nem azt mondom, hogy nem fordult ilyen elő a családban, vagy hogy nem bírom jobban bárki másnál a pálinkát az ismeretségi körünkben, sőt, még azt sem tagadom, hogy nálunk minden „De jó, hogy itthon vagytok, kislányom, akkor erre igyunk!” és „De kár, hogy már mentek is, olyan keveset látunk, töltök még egyet!” köszönéshez jár egy pálinka. Így van, sőt, ha bárki jön hozzánk vendégségbe, van hazai barack, egy kis mézes nyalogatni való, meg persze vegyes is a szomszéd Józsitól. Ezt visszük ajándékba, ezt adjuk a vízszerelőnek, sőt, húzós munkanapokat is simán levezetünk vele itthon, különösebb apropó nélkül.
Nem kell azért megijedni, nem ipari mennyiségben fogyasztjuk, csak azt akartam körülírni ezzel, hogy igen, kecskeméti embernek olyan a pálinka, mint az orosznak a vodka, vagy a franciának a bor. Lehet nélküle élni, csak minek, ugye!?
A másik nagy érdekessége Kecskemétnek mindig is a Cifrapalota volt. Már az én kisfiam is fejből tudja, hogy zöld az ablaka és hogy Tubarózsát várja Viola. Nos, én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy általános iskolásként a termünk ablaka épp a Cifrapalotára nézett, így napi 6 órában gyönyörködhettem ebben az egyébként tényleg csodaszép, szecessziós épületben, amely jelenleg múzeumként és képtárként üzemel.
Szerintem egyébként nagyon szép lett az elmúlt években a város központja.
Felújították a Rákóczi utat, ahol érdemes végigsétálni a központ és a vasútállomás között, beülni valamelyik kis kávézóba, vagy megcsodálni a bíróság épületét.
A belváros felőli sarkánál található a zsinagóga, amelyet mi Technika Házának hívunk, és amelyik rendszeresen ad otthon különféle koncerteknek, rendezvényeknek. Hivatalosan egyébként Tudomány és Művészetek Háza és érdekesség még, hogy itt őrzik Michelangelo 15 szobrának hiteles gipszmását.
Ha Kecskeméten járunk, semmiképp se hagyjuk ki a harangjátékot: gyönyörű szecessziós városházánk ugyanis harangjátékkal is büszkélkedhet! Érdemes meghallgatni a „Kecskemét is kiállítja” című népdalt, vagy Kodály Zoltán Háry-szvitjét. Mert ugye nincs Kecskemét Kodály nélkül, ahogy a városba beérkezvén is emlékeztet erre tábla!
Jómagam is ének-zeneis voltam és 8 csodálatos évet töltöttem a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános iskola falai között. Énekeltem többek között az Evita című filmben, felléptem nemzetközi kórusversenyeken, sőt, még Erzsébet királyné és Károly herceg előtt is eldalolhattam a tudományom…
Szóval, lehet, hogy nincsenek csodás dombjaink, mint a zalaiaknak, vagy nincsenek sebes folyóink, de van egy igazi alföldi életérzés a szívünkben, ami semmi máshoz nem fogható! Ahogy azt Petőfi is megénekelte.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Megérkeztek az első képek: sosem látott vonat futott be Kijevből...
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Fotókon az új, Ausztriába vezető magyar autós alagút - 1360...
Ebben az európai városban lesz teljesen ingyenes a...
