A karácsony szinte mindenhol az ajándékozásról szól és lényegében csak a külsőségek eltérők. A nyugati világban a legmenőbb kütyüket tesszük a fa alá egymásnak, vagy akár kisállatot is ajándékozunk, addig Kínában puszta gesztusként van jelen az ajándékozás, hiszen többnyire csak szép, dekoratív csomagolópapírba burkolt almákat adnak egymásnak.
Ausztráliában a karácsony egy hatalmas össznépi kerti parti sütögetéssel és sokszor ételt is adnak, illetve kapnak ajándékba arrafelé.
Afrikában vannak olyan területek, ahol a karácsony munkaszüneti nap, illetve vallási ünnep és nem is helyeznek túl nagy hangsúlyt az ajándékozásra, ahol viszont igen (például Kenyában), ott könnyen bele lehet futni az éghajlathoz rénszarvas helyett tevével akklimatizálódó Mikuláshoz.
Az összes közül a legszimpatikusabb szokás Zambiában alakult ki. Ebben a dél-afrikai államban karácsonykor a templomokba hordják a tehetősebbek az ajándékokat azoknak, akiknek a maguk pénztárcáiból nem telne rá.
Mi a jó ajándék?
Az ajándékozás rítusa egyidős az emberi civilizációval, sőt, már az állatvilágban is találni rá példát, mondjuk, amikor a macska odahelyezi a frissen kinyiffantott egeret a párnánkra, az is egy ajándékozási gesztus a részéről. Számtalan okból és alkalomból élünk ezzel a gyakorlattal, például amikor örömet akarunk szerezni, vagy amikor szívességet teszünk valakinek, vagy amikor úgy gondoljuk, hogy ez így illik.
A szakértők szerint az ajándékozás valójában a közösségen belüli kommunikáció egy formája, melynek segítségével szavak nélkül fejezhetjük ki, hogy gondolunk a másikra. Persze nem mindegy, hogy mit és hogyan ajándékozunk.
Például, ha nagy ajándékot akarunk adni, akkor érdemes azt önmagában átadni, mert ha mellépakolunk pár kisebb értékű dolgot, az csökkenti a főajándék értékét, mivel az emberek hajlamosak önkéntelenül is átlagolni a kapott cuccok értékét.
Amennyiben nem akarunk mellényúlni, tanácsos óvatosan puhatolózni, hogy mit szeretne az illető megkapni és az így fejben összeállt kívánságlistájáról választani valamit. Ha így járunk el, szinte lehetetlen hibázni, kivéve persze, ha a megajándékozandó személy másokkal is beszél a vágyairól és a végén többektől kapja meg ugyanazt karácsonyra.
Szóval két választásunk van, az egyik, miután kiszedtük belőle, hogy mire van szüksége, bezárjuk egy wifi nélküli krumpliverembe és ott tartjuk a jeles napig (ez többek között azért felvett bizonyos büntetőjogi aggályokat is), vagy ott a másik lehetőség, hogy tárgyalásokba bocsátkozunk a rokonokkal, barátokkal és kitaláljuk együtt, ki vesz meg mit.
Kedves gesztus és rengeteg jó pontot ér, ha olyasmit adunk, amit mi készítettünk, persze bizonyos fokú mértékletesség itt sem árt. Például a megye legkomolyabb házipálinkáját előállító nagypapa részéről nem biztos, hogy jó, ha mindenkinek, vagy úgy egyáltalán bárkinek is pálinkát ad ajándékba. Persze ez nem jelenti azt, hogy mondjuk egy picit bénábbra sikerült saját készítésű sállal, párnával, vagy rajzzal/festménnyel ne arathatnánk sikert.
Az élmény a legjobb ajándék
Egy tanulmány viszont a fentiektől eltérően amellett érvel, hogy a legjobb érzelmi reakciót akkor tudjuk kiváltani, ha nem valami tárgyi dologgal lepjük meg a szeretteinket, hanem élménnyel. Mondjuk egy koncertjeggyel, egy utazással, egy kalandtúrával, borkóstolóval, vagy egy wellness hétvégével.
A felsorolás korántsem teljes és gyerekekre is ugyanúgy vonatkozik, mint a felnőttekre. Képzeljük el, ahogyan a kis Tibikének sehogy sem bírjuk felhajtani az új, menő csillió forintokért vesztegetett transzformerpikacsunindzsa akciófigurát, úgyhogy inkább veszünk neki egy kirándulást Disneylandbe. Ez az utazás és a közben szerzett élmények sokáig meghatározók lesznek a gyerek életében, míg a transzformerpikacsunindzsa néhány héten belül borítékolhatóan az elfelejtett játékok tárolójaként funkcionáló, oldalt enyhén kiszakadt kartondoboz legalján végezné!
Persze jogosan merül fel az ellenvetés, hogy azért egy tárgy ritkán kerül annyiba, mint egy utazás, viszont ha belegondolunk abba, hogy karácsonykor az éves jövedelmünk nagyjából két százalékát költjük ajándékokra, ebből már simán futná utazásra is. Egyedül arra érdemes nagyon odafigyelni, különösen a gyerekek esetében, hogy az utazás dátuma ne essen nagyon messze az ajándékozást kiváltó alkalom időpontjától.
Talán mondani se kell, hogy mennyire hervasztóan tud hatni a türelemmel amúgy is hadilábon álló gyerekekre, ha azt mondjuk nekik, hogy boldog karácsonyt, skacok, most ugyan nem kaptok semmit maximum egy kis csokit, de júniusban megyünk Disneylandbe.
Igen, kétségtelenül több szervezést, odafigyelést és valamivel jelentősebb mennyiségű pénzt is igényel egy ilyen művelet, azonban az eredmény nagyságrendekkel jobb lesz, mint ha csak elárasztanánk a gyereket játékokkal. Pláne, ha belegondolunk abba, hogy az élmény mindenképpen közös lesz, míg a szeretet játéközönnel való kinyilvánítása önmagában meglehetősen üres gesztus és az üzenete, valamint a pedagógiai hatása sem a legszerencsésebb.
Végszóként elmondhatjuk, hogy amíg szeretetből származik, addig tulajdonképpen mindegy, hogy mit adunk a másiknak. Vásárolhatunk neki, készíthetünk neki kézzel valamit, de akár egy utazással is meglephetjük, hiszen az élmény az egyik legbecsesebb ajándék, amit csak adhatunk.