A köd tulajdonképpen egy felhő a felszín közelében. Ha egy hegy “belelóg” a felhőbe, és éppen ott tartózkodunk, akkor azt is ködnek érzékeljük, hiszen az aktuális felszín valóban ködbe vész.
Tudományos definíciója szerint akkor beszélhetünk ködről, ha a felszín közelében lebegő felhőelemek miatt a látástávolság kisebb, mint egy kilométer. Ha hasonló okból a látástávolság ennél több, de 5 kilométernél kevesebb, akkor párásságot észlelünk.
Ha a talajközeli levegő oly mértékben le tud hűlni, hogy víztartalma kicsapódjon, akkor először harmat (vagy dér), majd köd képződik. Ugyanis, minél hidegebb a levegő, annál kevesebb vizet tud “láthatatlanul”, vízgőz formájában magában tartani, a “feleslegből” pedig harmatcseppek vagy lebegő felhőelemek lesznek – olvasható a met.hu-n.
Hogyan képződik?
A klasszikus típus az ún. kisugárzási köd. Nyugodt, hideg, felhőmentes, párás éjszakákon a felszín közeli légrétegek gyorsan hűlni kezdenek, így nedvességtartalmuk kicsapódik, és már ki is alakult a köd.
Néha azonban éppen a légmozgás segíti a ködképződést – ezt hívjuk áramlási, vagy advekciós ködnek. Ilyenkor alapesetben a szükséges nedvesség és hőmérséklet nem áll rendelkezésre ugyanazon a helyen, de a levegő áramlása miatt pl. nedves levegő áramolhat hideg felszín fölé, ekkor pedig már minden adottá válik létrejöttéhez.
A fenti két alaptípus mellett még elkülöníthetők egyéb esetek is, de kialakulásuk minden esetben hasonlóan történik. Továbbiak a ködről itt.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
