"Nekem ennél több nem kell" - így él egy magyar lány Mexikó egyik legszebb tengerpartján
Réka éppen Magyarországra érkezett néhány hétre, ezért sikerült egy személyes interjúidőpontot egyeztetnünk. A telefonban annyit kért tőlem, olyan helyre üljünk be beszélgetni, ahol jó péksüteményeket lehet enni, mert ez az egy dolog – természetesen a Túró Rudin kívül – bizony nagyon hiányzik neki. Egyébként egyenesen Mexikóból, Playa del Carmenről, vagyis új otthonából utazott vissza most egykori hazájába – ez nem feltétlenül magától értetődő, ha Rékáról van szó, hiszen a mai napig járja a világot. Közös kávézásunk során például Costa Ricába induló járatokat böngészett, mivel ezt választotta következő úti célnak. Ezután kedvesével visszautaznak Mexikóba, de idén még Ausztráliába is elnéznek, a jövő évet pedig egy tokiói utazással indítják.
Amikor megbeszéltük, hogy hol találkozunk a belvárosban, éppen repülőjegy után kutattál, és csípőből soroltad, mely európai országokból lehet a világ másik felére utazni olcsóbban. Gondolom, jól viseled a hosszú repülőutakat, legalábbis a hangod egyáltalán nem volt fáradt a telefonban, amikor egyeztettünk a landolás után.
A hosszú repülőút nekem olyan, mint a budapestieknek végigmenni a 4-6-os villamossal a Petőfi hídtól a Jászai Mari térig. Jó, ez picit túlzás – de a viccet félretéve, igen, elég jól bírom. Mexikón belül eleve két és fél órát utazom, hogy eljussak Playa del Carmenből, vagy Cancúnból Mexikóvárosig. Mexikóból Argentína is 9 óra repülőút – ide is sokat repültem régen. Mindezek mellett gondolhatod, hogy egy rövidebb európai táv – mondjuk Barcelonából Pestre – meg se kottyan. A reptéren való várakozás inkább fáraszt, mint maga a repülés. De nem bánom, nagyon szeretem, és hozzá is lehet szokni.
Mivel régről ismerjük egymást, tudom, hogy 17 évesen még senki nem gondolta volna, hogy éppen Mexikóban lelsz otthonra. Francia területre indultál a középiskolából, úgy tervezted, ott is maradsz majd.
Igen, egészen nagy utat tettem meg, mire ideérkeztem. 17 évesen, még érettségi előtt szerettem volna megtanulni franciául. Utánajártam, hogyan tudnék külföldön dolgozni és tanulni egyszerre, így találtam rá egy háromgyermekes családra Belgiumban, akiknél au-pairként helyezkedtem el, megszakítva magyarországi tanulmányaimat. Egy évig voltam náluk, és nagyon szerettem náluk lakni, remekül éreztem magam velük, családtagként kezeltek. Az au-pairkedés mellett pedig minden nap napi 5 órában tanultam nyelvet egy iskolában. Közben találtam egy turisztikai főiskolát, ahol később rendezvényszervező-marketing szakon végeztem, csak még előtte hazamentem leérettségizni. A főiskolán aztán mindent franciául tanultam: francia nyelven vizsgáztam földrajzból, építészetből, marketingből, könyvelésből is, és persze így nagyon jól megtanultam a nyelvet. Majd ismét hazatértem, és nagyobb cégeknél – General Electricnél és az IBM-nél – kezdtem dolgozni. Két évet töltöttem itthon. Ezután felajánlottak egy munkát Londonban pénzügyi területen, ami külön vicces volt, mert egyébként a középiskolában nagyon rossz voltam matekból, mégis itt lyukadtam ki. Itt különböző projekteken dolgoztam – volt, hogy egy biztosítási cégnél, aztán egy építészeti vállalatnál is. De a 9-5-ig tartó, számítógép előtti munka egyáltalán nem jött be, nagyon rosszul bírtam a monotonitást. Egyfolytában elvágyódtam, mehetnékem volt. Szóval elhatároztam, nyaranta Ibizán fogok dolgozni, vagyis innentől kezdve minden hónapban arra gyűjtöttem, hogy nyáron el tudjak utazni. 26 éves koromtól 30 éves koromig így 4 nyarat töltöttem így el a spanyol szigeten.
Mit csináltál ott?
Jegyeket árultam a tengerparton turistáknak különböző bulikba, rendezvényekre.
Egyedül voltál?
Egyedül utaztam oda, de azt soha nem állítanám, hogy egyedül voltam. Rengeteg emberrel ismerkedtem meg, akik a mai napig is a barátaim.
Miért nem maradtál ott? Bulik, tengerpart, és munkád is volt.
Ismét kaptam egy lehetőséget Londonban, nem akartam elszalasztani. De nem is maradtam sokáig, mert szerelmes lettem valakibe, akivel fél évre Brazíliába költöztem. Itt angolt tanítottam pilótáknak és stewardesseknek egy magániskolában. Fél év elteltével viszont szakítottunk, így visszamentem Londonba. Már 2010-et írunk, de Londonban most sem találtam a helyem, éreztem, mennem kell tovább.
Valamiféle spirituális élményre vágytam, ezért jógakurzusok után kezdtem nézelődni; olyan távoli országot kerestem, amit még nem ismerek, így találtam rá Mexikóra.
Az volt a célom, hogy egy olyan csendes elvonuláson vegyek részt, ahol egészségesen étkezem, jógázom a tengerparton, mellesleg pedig, ha már ott vagyok, jógaoktatói képzésre is be tudok iratkozni. Így bukkantam rá egy Zipolite nevű kis falucskára Mexikóban. Az itteni jógaközpontban töltött időszak az egyik legszebb ajándék az életemben. Fantasztikus élmény volt, ráadásul itt is szuper emberekkel ismerkedtem meg – például Palya Beával is együtt jógáztam.
Akkor még mindig nem Playa del Carmennél járunk.
Nem, Zipolite egy apró falu Dél-Mexikóban, a Csendes-óceáni térfélen, és elvonulásra valóban tökéletesen alkalmas, hiszen alig van közvilágítás, szinte kizárólag földutak vannak, nem túl zsúfolt terület. Az eredeti tervek szerint 6 hónapot maradtam volna, de az élet megint közbeszólt: megismerkedtem egy argentin házaspárral. A feleség egy hotel igazgatója volt Puerto Vallartán és a kurzus után szinte azonnal ajánlottak nekem egy jógaoktatói állást egy hónapra. Minden reggel Hatha jógát oktattam. Ezután még négy hónapot utazgattam, de igazából akkor érintett meg a lüktető mexikói energia, és akkor éreztem azt először, hogy megtaláltam az otthonomat, amikor meghívást kaptam decemberre Playa del Carmenbe egy Ibizán megismert barátomtól, aki itt nyitott egy hostelt. Újévkor érkeztem Playára, és azonnal beleszerettem a tengerpartba.
Nyüzsgő kisvárosról van szó, ahol a tenger vize égszínkék, a part pedig fehér homokos.
Amikor pedig megmutatták nekem a cenotéket, akkor tényleg nem volt kérdés, maradnom kell.
Cenoték?
Mexikó csodálatos, víz alatti barlangrendszere. Az ország ugyanis édesvízre épül, a város alatti karsztképződményekben pedig lehet búvárkodni is. Bár nagyon hideg, de rendkívül tiszta a víz, tényleg látni kell.
Most mivel foglalkozol Playa del Carmenen?
Rendezvényszervezés területén dolgozom, cancúni hotelekbe szervezünk cégek számára eseményeket. Vettem már részt orvosi, építészeti konferencia és gasztronómiai összejövetel megszervezésében is. Emellett angolt oktatok felnőtteknek.
Mexikó azért nem csupán csodás helyszíneiről ismert; nem olyan régen kapták el a Köpcöst, a hírhedt drogbárót, akit átadtak az Egyesült Államoknak, és életfogytiglani börtönbüntetést kapott New Yorkban. A drogkartellek háborúja szinte folyamatos. Igaz, Mexikó így sincs a világ legveszélyesebb országok toplistáján.
Sokan úgy tartják Mexikóról, hogy nem biztonságos külföldiként, turistaként. Ilyen szempontból én inkább azt mondanám, minden ország veszélyes, csak épp tudni kell, melyik környéket, és ügyeket tanácsos elkerülni, ahogy ugyanez igaz akár a magyar városokra is. Én a legnagyobb biztonságban Playán érzem magam, de ugyanígy, a 21 milliós Mexikóvárosban is ugyanez a helyzet.
Ami pedig a kartellt illeti: egyik drogbandának sem érdeke, hogy ne utazzanak az országba külföldiek, hiszen épp a drogból élnek – Playa del Carmen is sok pénzt hoz nekik. Inkább egymással harcolnak.
Két évvel ezelőtt lövöldözés tört ki egy zenei fesztiválon Playa del Carmenen, és többen meg is haltak. A várost mennyire rázta meg az a konkrét eset?
A BPM fesztivál sokáig Mexikó egyik legnagyobb és legnagyszerűbb elektronikus zenei fesztiválja volt. A legjobb dj-k jöttek egy hétre a világ minden tájáról. De két évvel ezelőtt sajnálatos módon a Blue Parrot nevű szórakozóhelyen valaki lövöldözni kezdett, és tudomásom szerint a történet mögött pont az akapulkói és a playa del carmeni kartell viszálya áll. Feltehetően egy akapulkói drogmaffia egyik embere akart bejutni, a célpontja pedig a fesztivál egyik szervezője volt. Több biztonsági őr is meghalt, sokan megsebesültek, és több turista is belehalt abba, hogy a tömeg összetaposta őket. Szörnyű, borzalmas eset volt, ami a BPM fesztivál végét jelentette Playán, és több klub be is zárt az ügy miatt. Azóta a fesztiválok és rendezvények jóval szigorúbb körülmények között zajlanak, és az utcákon is több a rendőr. De a turistaáradat nem csökkent.
Mexikóban csendes elvonulást kerestél. Mexikóváros azonban a maga 21 millió fős lakosságával ennek a szöges ellentéte lehet.
Mexikóváros a kedvenc városom az egész világon, annyira különleges. Hatalmas metropolisz, színes kultúrával, az utcákon egymást érik az éttermek, parkok, a beton keveredik a zöldövezettel. Sok gyönyörű sugárút keresztezi a várost, az építészet pedig lenyűgöző. Ami nagyon tetszik benne, hogy minden „egyben van” – a már emlegetett utcai taco árustól kezdve a legszuperebb, legelegánsabb étteremig mindent találhatsz.
A város közepén a banképületek mellett áll a hatalmas Chapultepec kastély a zöldövezetben, ahová felsétálva egész Mexikót belátod.
A másik lényeges vonzerő pedig a spiritualitás, ami kultúrájából adódóan teljesen áthatja egész Mexikóvárost. Persze Mexikóban van szegénység is; sok kéregetőt látni az utcán.
Az azték, maja, inka kultúra mellett Frida Kahlo és Diego Rivera korszakalkotó művészete sem maradhat ki a felsorolásból, ha Mexikóról beszélünk. Az országban is ilyen erős még a kultusza a festőnőnek?
Fridáért a mai napig rajonganak a mexikóiak. Playán van Frida Kahlo-múzeum, és Frida Kahlo-étterem is, de szinte mindenhol visszaköszön a festőnő arcképe. Ő igazi popikon, sokak falán Frida Kahlo-portré díszeleg az otthonukban, de hordanak táskát, pólót, kitűzőt is. Ha Mexikóba mész, akkor mindenképpen érdemes ellátogatni a házába is, ami ma múzeumként üzemel! Aztán ott van a halottkultusz, ami egészen misztikus Mexikóban: minden november 1-jén kifestik magukat és beöltöznek csontváznak, és rengeteg felvonulást szerveznek.
A La Catrina egy mexikói népviseletbe öltöztetett csontváz, és a mexikói ünnep, a Dia de Muertos (a halottak napja) szimbóluma.
A „halál után folytatódik az élet”-mentalitás erősen tetten érhető, vagyis nem bánat övezi az elmúlást Mexikóban, sokkal inkább az élet élvezetére hívják fel a figyelmet ezzel a kifejezetten szép ünnepéllyel. Amikor kimentem a jógaiskolába, a barátaim magukkal vittek a dél-mexikói Oaxacába, ahol ennek még nagyobb kultusza van, és volt szerencsém ott is átélni egy ilyen ünnepséget. Bámulatos volt.
Cancúnról még nem sokat beszéltünk, pedig a magyar utazási irodák első körben előszeretettel szerveznek ide utakat.
Cancún nem szép város, legalábbis nekem egyáltalán nem tetszik. Igaz, a tengerpartja tényleg gyönyörű, de sajnos ezen felül már kevés természeti kincset rejt ez a hely. Elképesztő mennyiségű, gigantikus hotelt építettek fel a városban, ez mérhetetlenül rontja az összhatást… Ráadásul sok turista ki sem mozdul már onnan, hiszen all inclusive csomagokkal csábítanak oda embereket, akiknek pedig ez valamiért pont elég. Én Playáért rajongok, az egy kis ékszerdoboz.
Azt már tudom, hogy péksütemény tekintetében nem áll túl jól Mexikó. De mi a helyzet a gasztronómiával ezen kívül?
Amit mindenképpen ki kell próbálnia annak, aki Mexikóba utazik, az az utcai taco. Az viszont összehasonlíthatatlan az eredeti ízvilággal, amit egy amerikai gyorsétteremlánc kínálatából ismerünk. Nem kell félni az utcai árusoktól – nekem például soha semmilyen bajom nem történt, ha így vásároltam ételt. Egyébként nagyon sokszínű a mexikói gasztronómia. Kukoricaliszttel készül a quesedilla, a tortilla is, de kukorica alappal sütik az édességeket is. Rengeteg gyümölcs és zöldség kapható, ráadásul az élelmiszerekről általánosságban elmondható, hogy kifejezetten olcsók, még a bio szupermarketekben megtalálható ételek is. Szenzációs, közeli földekről érkező ételeket lehet kapni. Amit viszont sajnálok, hogy nem lehet igazán jó kenyeret találni és jó tejtermékek sincsenek. A sajtok sem az igaziak. A cevichét viszont – ami egyfajta nyers hal citrommal leöntve – szerintem szintén meg kell kóstolni az életben legalább egyszer.
Milyen az életed? Úgy értem, sosem vágytál haza, vagy ha nem Magyarországra, esetleg máshová, ahol letelepednél ismét? Meg vagy elégedve?
Magyarországhoz képest sokkal olcsóbb az élelmiszer, mind a boltokban, mind az éttermekben – persze itt is van kivétel, a turistákra szabva azért egyes vendéglátóegységek felemelték az árakat. Ám Magyarországon a megélhetés meglátásom szerint jóval drágább. A fizetések olyanok, mint otthon, azonban itt a lakbér és a mindennapok kevesebből is kijönnek. Vagyis van lehetőség a jó, kényelmes élet megteremtésére: tudsz lakást bérelni, egészséges ételeket enni, hiszen a mangótól kezdve az avokádóig mindent megvehetsz, mert van rá pénzed. És ott a tenger. Nekem ennél többre tényleg nincs szükségem. Egyébként Mexikóváros még olcsóbb, mint Playa, hiszen ez utóbbi már turistaközpontnak minősül.
Bejártad már egész Mexikót az öt év alatt? Vagy van még látnivaló, ami várat magára?
Van még bőven. Még nem sikerült eljutnom a Mexikóváros körüli kis falvak, kisvárosok nagy részébe, például San Miguel de Allendébe, vagy San Luis Potosibe. Tavaly az egyik tételt viszont már kihúztam a listáról: novemberben volt egy körutam Chiapasba, ami a leggyönyörűbb hegyvidéki terület.
Réka tanácsai Mexikóba készülőknek:
- Nézegesd a Momondót, ott találhatsz olcsóbb repülőjegyet Mexikóba
- Ne feltétlenül Budapesti indulással keress járatot. Érdemes megnézni a Brüsszelből, Londonból induló repülőket is
- Az éghajlat egész évben szuper, nincsen esős időszak, de a nyár sokszor elviselhetetlenül meleg. A novembertől márciusig tartó időszakban érdemes utazni
- Ha nyugalomra vágysz, menj Playa del Carmenre. A turistaáradat nem zavaró, hiszen a legtöbben inkább Cancúnban laknak, 1-2 estére mennek át Playára
- Ha a nyugalom mellett néha buliznál, akkor sem fogsz csalódni Playa del Carmenben
- Playán nincs szükség autóra, mindenhová eljutsz gyalog. Az utcák be vannak számozva, nem tudsz eltévedni
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
