Az egyik rendező elv számomra természetesen az időjárás, igyekszem a lehető legkellemesebb klímában érkezni, ne legyen se túl meleg, se túl sok eső. Fontos továbbá az is, hogy elkerüljem a tömeget, mert megőrjít, ha minden látványosságnál órákat kell sorban állni, nem tudok parkolni vagy egymást sarkát tapossuk a többi látogatóval. A felkapott helyekre ezért igyekszem nem főszezonban utazni, hanem inkább elő- és utószezonban. Vannak családok, akik nem tudnak ilyen rugalmasak lenni, mert a gyerekek iskolai szünetéhez van kötve a vakáció. Ha muszáj főszezonban nyaralni, akkor célszerű minél kevésbé felkapott vidéket keresni.
Végezetül nem csak azt figyelem, hogyan osszam el az úti célokat az év során, de azt is, melyiket vegyem előre. Vannak olyan országok ugyanis, melyeket épp mostanában fedeznek fel maguknak az utazók, mert régen nem voltak biztonságosak, nem volt jó a turista-infrastruktúrájuk, vagy csak épp nem voltak benne a köztudatban. Ilyen például Kolumbia, Grúzia vagy Albánia – ezekre a helyekre jobb most utazni, mint majd 5-10 év múlva, mert előbb-utóbb felkapottak lesznek és talán megszűnik az a paradicsomi béke és kedvesség, amely most még jellemzi őket. Láttunk már erre sajnos számos példát, hiszen a turistákhoz való hozzáállás Balin vagy épp Vietnamban már rég nem olyan, mint 15-20 évvel ezelőtt, de például Costa Rica és Patagónia is jóval drágább lett a nagy kereslet következtében.
Mindezek alapján az alábbi országokra hívnám fel a figyelmet – a sort a második félév javaslataival május elején folytatjuk majd!
Január: Kolumbia
Kolumbia számomra az utóbbi évek egyik legnagyobb felfedezése volt. Rossz híre miatt sokakkal együtt jómagam is tartottam tőle, de végül meggyőztek az országot már bebarangolt barátok és nekivágtam saját felfedező utamnak. Azóta mindenkinek azt tanácsolom, mihamarabb induljon el oda, mielőtt felfedezik maguknak ezt a végtelenül barátságos és megfizethető országot a turistás tömegek.
A fővárosban a nagyszerű múzeumok miatt célszerű egy-két napot maradni, de aztán javaslom, hogy a tengerpart elragadó városkáiban, Cartagenában és Palominóban folytassuk a vakációt. Innen egy belső repülőjárattal könnyen elérhető az ország kávétermelő régiója, ahol Salento a legbájosabb kisváros. Itt nemcsak kávéfarmokat tudunk meglátogatni, de a világ legmagasabb pálmafáiról ismert Cocora völgyet is.
Az óriási viaszpálma Kolumbia jelképe, nemzeti büszkesége, és akár 50-60 méter magasra is megnő.
Mivel igyekszem felkeresni minél több világörökséget, innen San Agustín és Tierradentro emlékhelyeit is felkerestem – kicsit ugyan macerás a megközelítésük, de nem lehetetlen.
Az időjárást tekintve az április-május és az október-november csapadékosabb, így a két főszezon decembertől márciusig, illetve júniustól augusztusig tart. Mivel jobban esik a télből menekülni a nyárba, mint az otthoni melegből, én Kolumbiát januárra javaslom.
Február: Fülöp-szigetek
Az év elejére még egy trópusi országot ajánlok azoknak, akik szeretnék kicsit feltölteni a tél végére lemerülőben levő elemeiket. A Fülöp-szigetek rendkívül jó ár-érték arányú nyaralást kínál. Csak egy jó áron levő repülőjegyet kell kifogni és ott már kifejezetten baráti áron lehet szállást találni, kirándulásokra befizetni, finomságokat vacsorázni. Arra kell csak vigyázni, hogy elkerüljük a kínai új év időszakát, akkor ugyanis megszállják az összes nyaralóhelyet a kínai turistacsoportok – és ők bizony sokan vannak.
Jómagam Palawan, Cebu és Bohol szigeteit jártam körbe. Az első álomszép strandokat, remek snorkelezési lehetőségeket kínál, valamint itt található a “A világ hét új természeti csodájának egyike”, a föld alatti folyó. Cebu leginkább a pihenésről szól, valamint ez a világon az egyik legjobb hely együtt úszni cetcápákkal. Bohol a hazája a Csokoládé-hegyeknek, valamint az elképesztően cuki koboldmakiknak.
A Fülöp-szigeteken a hőmérséklet mindig kellemes, inkább a csapadékot kell figyelni. Az esős évszak júniustól októberig tart. Különösen a szeptembert és az októbert kell elkerülni, ez ugyanis a tájfunok időszaka (legalábbis papírforma szerint – amilyen felborult világot élünk, bármi bármikor előfordulhat).
A legideálisabb utazós idő novembertől áprilisig tart, de a karácsonyi-újévi időszakot a nagyobb látogatószám miatt érdemes elkerülni.
Március: Norvégia
Talán nincs is gyönyörűbb természeti jelenség a sarki fénynél. Akárhány fotót és videót lát előtte az ember, egész más az, amikor ott áll dideregve egy hómezőn és egyszer csak feltűnik a táncoló zöld égi fény.
Nagyon sokat kutakodtam az interneten, hol és mikor van a legjobb esély meglátni a sarki fényt és én végül a norvég kisváros, Tromsø mellett tettem le a voksot, egy márciusi utazás során.
A város az északi sarkkörtől 350 kilométerre északra helyezkedik el, a sarki fény szempontjából ideális helyen, ráadásul itt a tenger közelsége miatt enyhébbek a téli napok, mint az ország belsejében. Előny az is, hogy a település számos programlehetőséget kínál, így két sarki fény vadászat közt benevezhetünk hajókirándulásokra, kutyaszánozásra vagy akár rénszarvasfarm látogatásra is.
És miért pont a március? A sarki fény szezonja októbertől áprilisig tart és elvileg minél hosszabbak, sötétebbek az éjszakák, annál több az esély becserkészni. Igen ám, de decemberben és januárban a nappalok is meglehetősen sötétek, így napközben maximum a jól fűtött szobában lehet gubbasztani. Márciusban már van néhány jól kihasználható óra, amikor az éjszakai túrák utáni pihenést követően felfedezhetjük a várost és a környéket. Az sem elhanyagolható szempont, hogy Tromsø fapados járatokkal viszonylag megfizethető jegyekkel megközelíthető.
Április: Irán
Talán még soha nem volt annyira megosztott az ismerősök véleménye, mint amikor Iránba készültem. Minden egyes utazó, aki már megjárta az országot, fülig érő mosollyal biztatott, hogy csodálatos élmények érnek majd. Ugyanakkor gyakorlatilag mindenki más, aki nem járt még ott, riadtan nézett rám, vajon meghibbantam-e, hogy ilyen veszélyes országba készülök. Pedig soha annyi törődést és szeretetet nem kaptam egy országban sem, mint pont itt, Iránban. Ez volt a 120. ország, ahol megfordultam, de a vendégszeretetnek olyan fokát tapasztaltam meg, amire nincs máshol példa.
Az utazás szervezése során szembesültem néhány nehézséggel. A jól ismert szállásfoglalási portálokon csak elvétve akadtak iráni hotelek, azok is kizárólag egy-két nagyvárosban és méregdrágán. Irán legfontosabb városai 6-10 órányi busz- vagy vonatútra vannak egymástól, de se busz-, se vonatjegyet nem lehet online foglalni. Nem várt kalamajka volt a vízumügyintézés melynek eljárási rendje gyakran változik. Aztán persze minden megoldódott: Barátoktól kaptam hotel e-mail címeket, egy Ausztriában élő iráni közvetítőn keresztül pedig vonatjegyeket is tudtam vásárolni. Letöltöttem a telefonra azokat az applikációkat, melyekkel az Iránban blokkolt weboldalakat (Facebook, Google) is használhattam és szépen kialakult minden.
Télen meglehetősen zord az időjárás, nyáron elviselhetetlen a meleg. A tavasz és az ősz a legalkalmasabb utazásra, az én áprilisi utam tökéletesnek bizonyult.
Május: Skócia
Úgy gondolom, a varázslatos skóciai táj sokak bakancslistáján rajta van, nem is kell mellette érvelnem. Úgyhogy inkább arról írok, miért választottam májust az utazásra.
Skóciában a nálunk megszokottnál enyhébb a tél és hűvösebb a nyár. Elvileg a nyári időjárás tökéletes lenne utazásra, de az iskolai szünetek miatt akkor meglehetősen nagy a tömeg mindenütt. A szállás kapacitásai nem erre a nyári csúcsra vannak méretezve, úgyhogy a főszezonban hamar betelnek és a megszokottnál jóval drágábbak.
Ha el akarjuk kerülni a tumultust és a megemelt árakat, a legjobb időszak a tavasz (április-május) és az ősz (szeptember-október) az utazásra. Kellemes az idő, de nincs tömeg, nem zsúfoltak a keskeny egysávos utak. Október közepén lassan elkezdenek bezárni a helyek, a téli szezonban csak a hotelek és éttermek kis része marad nyitva.
Május különösen jó választás volt az utazásra. Egyrészt azért, mert tele volt az ország kisbirkákkal, másrészt pedig ilyenkor az egész régió sárgába borul. A mindenhol megtalálható sárga virág neve “gorse”, de sokan csak Mayflower-nek hívják – nagyszerűen illik a haragos zöld tájba.
Június: Azori-szigetek
Az Azori szigetcsoport a magyarok körében népszerűbb Kanári-szigetektől északabbra fekszik, így nem is olyan meleg az éghajlata, viszont a sok eső miatt jóval zöldebb – inkább túrázóknak, mint strandolóknak javasolt. Nincsenek éjszakai bulik és plázák, óriási outletek, menő butikok sem, mint ahogy nagy all-inclusive szállodákat sem találni.
Mindez szerencsére megszűri a látogatókat is, azaz itt biztos nem lesznek legénybúcsús részeg csapatok, mint ahogy óriási turistacsoportok se.
Ez a táj olyanoknak való, akik szeretik a természetet, a nyugalmat, nem esnek pánikba egy kis esőtől, érdeklődnek a másféle tájak, kultúrák iránt.
Igazi kikapcsolódásra, kis lelassulásra való hely – és lélegzetelállítóan gyönyörű. Vulkanikus kráterek, kék és zöld vízű krátertavak tarkítják a tájat, de akár teaültetvényeket is fel lehet keresni. Különleges látnivalók a gejzírek, a természetes termálfürdők, valamint a számtalan kilátó, melyek a hegycsúcsokon és a tengerparton sorakoznak. A városok kicsik, kulturális nevezetességekben nem tobzódik a sziget, múzeumok is csak elvétve vannak, bár Terceira “fővárosa”, Angra do Heroismo UNESCO világörökség. Annál színesebb viszont a programkínálat, rengeteg fesztivált rendeznek egész évben.
Az Azori-szigeteken egész évben enyhe idő van, télen 14-15, nyáron 19-22 fok körül alakul a hőmérséklet. Esőre mindig lehet számítani, de a nyári hónapokban, júniusból októberig barátságosabb az idő. A július és az augusztus a csúcsidőszak az iskolai szünetek, nyaralók miatt – ilyenkor nemcsak több a látogató, de az árak (pl. autóbérlés) is magasabbak. Úgyhogy ha szeretnénk napos időt, de nem bírjuk a tömeget, akkor az elő- és utószezon, azaz a június és a szeptember a legjobb választás. A június előnye az, hogy akkor virágzik a hortenzia, plusz nagyon sokáig világos van, a szeptemberé pedig az, hogy akkor még lehet fürdeni az óceánban, sőt, akkor a legmelegebb.