Hegyestű és környéke: TOP 6 látnivaló a Káli-medencében
A Balaton-felvidék egyik leglátványosabb természeti képződménye a Hegyestű különleges, 337 méter magas bazalttömbje, amely lebilincselő szépsége mellett geológiai jelentősége miatt vonzza a látogatókat. A Zánka és Monoszló között található, vulkanikus eredetű hegy a Káli-medence bájos, idillikus tájába ékelődik, amely lágyan hullámzó dombokkal, szőlőültetvényekkel borított lankákkal, virágzó rétekkel, kis falvakkal, apró erdőségekkel várja a kirándulókat.
A Káli-medence pici települései megőrizték hagyományos építészetüket és falusi életmódjukat.
A templomromok, régi parasztházak, kúriák a régió történelmébe engednek bepillantást, míg a környéken rendezett fesztiválokon, koncerteken, vásárokon a kortárs kultúrával ismerkedhetünk. Éttermekben, borászatokban sincs hiány, ahol a Balaton-felvidék ízeivel találkozhatunk. És mégis, ez a környék még mindig kevésbé frekventált, mint a Balaton partvidéke, így elkerülhetjük az igazi tömeget és valódi kikapcsolódásban lehet részünk, ha errefelé kirándulunk.
Tömegközlekedők számára szomorú hír, de – attól függően, melyik települést célozzuk meg – három, de akár több mint négy órás vonatozásra és buszozásra kell számítani budapesti indulással, viszont autóval két óra alatt elérhető a Káli-medence a fővárosból. A helyi járatok sem mondhatók sűrűnek és kényelmesnek, ha több dolgot is szeretnénk megnézni, autó vagy bicikli erősen javasolt. Utóbbit immár távolságtól függetlenül 500 forintos kerékpárjeggyel szállítja a MÁV.
1. Hegyestű
A Hegyestű egy tanúhegy, ami azt jelenti, hogy egy eredetileg nagyobb felszín része volt, amit az erózió lepusztított, csak a keményebb kőzetekből álló részeket hagyva meg. Ezek a kemény kőzetanyagok a környezetükhöz képest kiemelkednek, és amiről “tanúskodnak”, az a korábbi felszínmagasság és rétegződés. A Hegyestű szépségét az oldalában látható bazaltoszlopok jellegzetes, szinte mesterségesnek ható, szabályos geometriája adja. A ma látható hegy
egy 8 millió évvel ezelőtt működött vulkán kürtőjének maradványa,
amelyben a földfelszín felé törő magma megrekedt, és ahogy kihűlt, szögletes, szorosan egymás mellett álló bazaltoszlopokká szilárdult.
A Hegyestű nemcsak a vulkanikus tevékenység és a természetes erózió közös alkotása, hanem a bányaiparé is, 1930-ban ugyanis a területen megkezdték a bazalt kitermelését. Így tárultak fel azok a különleges bazaltformációk, amelyek ma a leglátványosabb részeit alkotják, a hegyet gyakorlatilag kettévágta a bányászati tevékenység. A tiltakozás hatására a Balaton-felvidék bazaltbányászata később leállt, de a hegyestűi bánya negyven évi működése során a hegy körülbelül felét kitermelték. A terület természetvédelmi kezelés alá került, az egyik bányaépületben kiállítás nyílt, és ma már játszótér, pihenőpadok, büfé, de még ajándékbolt is szolgálják a turisták kényelmét.
A mintegy 50 méter magas bányafal tetejéről fantasztikus a panoráma nyílik a környező hegyekre – amelyek beazonosítását rajzokkal ellátott tábla segíti -, és az előttünk elterülő Balatonra. Ha szerencsénk van, láthatjuk az itt fészkelő hollókat is. Ha szeretnénk kirándulni, a Hegyestű felkeresését összeköthetjük egy jó kis túrázással is, de a helyszín autóval is megközelíthető, egészen az alsó bányaudvarig behajthatunk.
2. Szentbékkálla – kőtenger és palotarom
A kevesebb mint 200 lelket számoló Szentbékkálla 13. században kialakuló faluszerkezete keveset változott és lassan növekedett az évszázadok során. Az utóbbi évtizedekben a falu divatossá vált, új házak épültek, és többet renováltak is, de egyelőre a modern világ hatásai csak óvatosan, tisztelettel érintették a települést.
Szentbékkálla legrégebbi épülete egy 1816-ban épült nádtetős házikó, ami a Zrinyi utcában áll, és ha szemfülesek vagyunk, pár másik műemlék épületbe is belefuthatunk. Ezeken, valamint a 18. században épült, barokk stílusú templomon túl azok a régi parasztházak érdemelnek fokozott figyelmet, amelyek a Balaton-felvidéki népi építészet jellegzetes példái, többnyire a 18-19. századból. Fehérre meszelt falakkal, nádtetővel, fagerendás szerkezettel rendelkeznek, gyakran faragott oromdíszekkel és verandákkal, amitől még hangulatosabbakká válnak. Szerény, az egykori nemesség otthonaiul szolgáló kisebb kúriákat is láthatunk.
A szentbékkállai kőtenger a Káli-medence egyik leglátványosabb és legkülönlegesebb természeti képződménye, amelynek eredetét sokáig legendák övezték. A bizarr sziklaalakzatokat valójában a vulkanikus és eróziós munka alakította ki. A vulkáni utóműködés hatására feltörő meleg források a mai Kárpát-medence területén évmilliókkal ezelőtt hullámzó Pannon-tenger fenekén lerakódott üledéket kemény szilícium-dioxiddá cementálták.
Az eróziós erők – közülük is legfőképp a szél – a lazább, homokos anyagot elhordták, kipreparálva a kemény kőtömböket.
A változatos alakú sziklák megformálásában sokan mások is részt vettek, növényi savak, állati tevékenység nyomai is megfigyelhetők. A szentbékkállai kőtenger mellett Salföldnél és Kővágóőrsnél is megfigyelhető ugyanez a geológiai formakincs, csak egy kicsit szerényebb kivitelben. Ma már a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság védelmét élvezik a sziklák, de a régi időkben előszeretettel bányászták a területet – Kővágóörs még a nevét is a kövek kitermeléséről kapta. A szentbékkállai kőtömbök legismertebb, óriási darabja a Kelemen-kő, a tíz tonna súlyú monstrum három ponton nyugszik, ha többen vagyunk, meg is tudjuk mozdítani.
Egy másik környékbeli nevezetesség a Szentbékkálla fölötti Veléte-hegyen található palotarom, ami minden valószínűség szerint a veszprémi püspök 14. században, gótikus stílusban épült palotájának maradványa lehet, az ebben az időben kiépülő püspökségi birtokrendszer központja. A lakótoronyból sok nem maradt, azt is viták övezik, hogy vajon hány szintje volt, de jól látszik például a kőkonzol maradványa, ami az erkélyt tarthatta egykor. Az épületen a pusztítást portyázó törökök végezhették el, de ahogyan a rom eredetéről, úgy a végzetéről sem tudni semmi biztosat.
3. Szentantalfa – levendulás és templomrom
A Nivegy-völgyben található Szentantalfát Nagyvázsony felé elhagyni, majd az első bal kanyar előtt, egy jól látható, “Levendulás” feliratú zászló előtt kell letérni a főútról, hogy a táblákat követve eljussunk a Balaton alig ismert levendulásába. A magántulajdonban lévő földön az elmúlt évtizedben kezdődött meg a levendulatermesztés, a mező informatikusként dolgozó tulajdonosának hála igazán kifinomult módon. Laszip Tamás Franciaországig ment, hogy megtanulja, hogyan kell bánni a levendulával, a kertje gondozását pedig gyakorlatilag automatizálta. A területről csodaszép panoráma nyílik, és az évente megrendezett szedd magad akció keretében a látogathatók is szedhetnek levendulát.
Itt, a levendulásban szerintem mindenki egy kicsit megváltozik. Szinte mindenki […] leáll, lelassít. […] Volt több pár, akik órákon át csak feküdtek a fűben és mosolyogtak a lila mezőre
– mondja a tulajdonos, akinek pénzt nem hoz a föld, “de sok munkát és örömet” azt igen.
A Szent Balázs-hegy legfőbb látnivalója azonban nem a levendulás, hanem egy szépen megőrzött Árpád-kori templomrom.
A Szent Balázs-templomrom fügefái alatt állva a Káli-medence melletti szőlőhegyek gyönyörű lankáit szemrevételezhetjük.
Ezek felett magasodik a vélhetően a 12-13. században felhúzott szentély, melynek román stílusú alapjait gótikus elemekkel bővítették később. Az épület talán legszebb része a nyugati kapu gazdagon gazdagon díszített csúcsíve. Ide érdemes lehet a tél végén is ellátogatni, ugyanis a februárra eső Szent Balázs napján, a hegy ünnepén a templomban szabadtéri misét tartanak.
View this post on Instagram
További érdekesség a templom történetének 20. századi időszaka: 1926-ban az osztrák Adolf Josef Lanz állítólag beköltözött az épületbe, meg is vásárolta azt. Lanz 1933-ig, amikor is elköltözött Magyarországról, nálunk is titkos fasiszta társaságának terjeszkedésén munkálkodott.
4. Kékkút
Kékkút, vagyis “Kőkút”:
az aprócska, egyutcás magyar település nevét világszerte ismerik, köszönhetően az Anna-forrásból feltörő ásványvíznek,
amit a legendák szerint már Theodóra bizánci császárné is nagyon kedvelt. Sokáig csak a környékbeli lakosság fogyasztotta az italt, majd 1907-ben egy pápai cég meglátta a forrásban a potenciált, palackozót épített, és megkezdődött a másfél literes üvegek forgalmazása.
Két évvel később tulajdonosváltás következett, a tapolcai bádogos és vállalkozó, Tolnay Lajos folytatta a pápaiak által megkezdett munkát, és nagyot lépett előre: újsághirdetésekkel, plakátokkal a kékkúti víz brandjének építése is beindult. A magyar ásványvíz történetének következő fontos mérföldköve az 1921-es év volt, amikor a cég sokadik tulajdonosa új kutat ásatott. 1923-ban megalakult a Kékkúti Gyógy- és Ásványvíz Rt., 1924-ben pedig a kékkúti vizet ásvány-, illetve gyógyvízzé, a forrást gyógyforrássá minősítették. A második világháborút követő államosítás után, a hetvenes évek végén a Badacsonyvidéki Pincegazdaság irányítása alatt már napi 20-25 ezer palackot töltöttek meg az üzemben kékkúti forrásvízzel.
View this post on Instagram
A víz enyhén szénsavas, és magas kalciumtartalmáról ismert, a napi kalciumbevitel 30 százaléka fedezhető egy literjének elfogyasztásával. A kékkúti vízzel bárki feltöltheti a palackját az ásványvizet napjainkban kitermelő Kékkúti Ásványvíz Zrt. üzeme előtt álló, a címkén is látható pancsoló gyerekek szobrai által őrzött forrásból.
Kékkút mint település is érdekes, a környék mediterrán hangulata itt is tetten érhető, ráadásul itt található a tájegység legrégibb népi műemlék épülete, egy szabadkéményes lakóház, amelyet az Egyed család épített 1799-ben. A házikót füstöskonyhával, nádtetővel (eredetileg szalmazsuppal) és istállóval látták el, a tornácot kőből falazott oszlopok tartják. Az első és hátsó kamra, valamint a konyhából nyíló bejárat Göcsej hasonló épületeinek alaprajzát idézi. Az azóta tájházzá alakított épület berendezése a 20. század elejének paraszti háztartását mutatja be. Fontos tudni, hogy a tájházat csak előzetes bejelentkezéssel vehetjük szemügyre.
5. Salföld – pálos kolostor
A jelenleg kevesebb mint hetven lakost számláló Salföldön annak idején jóval nagyobb volt a lélekszám, míg 1970-ben még közel 250-en lakták a települést, 1990-re már mindösszesen 77 fő élt itt. A falu ugyanis egy településfejlesztési koncepció áldozata lett, amelynek következtében intézménynek szűntek meg és gyors elvándorlás indult 1973-ban. A lakosok eltűntek, de Salföld szépsége nem, a régi házak pedig később nagyvárosi emberek tulajdonába kerültek, akik nemcsak felújították a portákat, de többen le is telepedtek itt, így a falu mostanra újra virágzik és működik.
Legfontosabb látnivalója a határában húzódó erdő mélyén álló kolostorrom. A rom megközelítése pár kilométer gyalogtúrát igényel, a piros sáv jelzést kell követni a temetőtől kifelé, miután véget ért az autóval is járható földút.
A templom pontos építésének dátuma ismeretlen, már csak azért is, mert minden valószínűség szerint a pálosok egy már korábban itt álló román kori kápolnát vettek birtokba és alakítottak át a rend jellegzetes igényei szerint. Az egyhajós templomot aztán a 15. században gótikus stílusban átépítették, és megtoldották egy szentéllyel. A kolostor a templom északi oldalához csatlakozik, borospince fekszik alatta, a kerengős udvaron méretes kőkút áll. A Szent Mária Magdolna tiszteletére felszentelt kolostor a 16. században már romos és lakatlan volt, alighanem a törökök rombolták le, de a lakói már korábban elhagyták.
A salföldi kolostor temploma erősebb anyagból készült, így jobban ellenállt az évszázadok viszontagságainak, még láthatók az íves ablakok, boltívek, falak. A kolostort a hatvanas években tárták fel, falai méteres magasságig rajzolják ki az egykori épület helyét. A kolostor pusztulásához a háborúk és az idő mellett a környékbeli lakosok is járultak hozzá, akik elhordták a köveket. A megmaradt falak a legkomolyabb rombolása 1820-ban, egy juhakol építése miatt következett be, ekkor egyetlen család hordott el jelentős mennyiségű követ a templomból és a kolostorból.
6. Káli8 kerékpártúra
A Káli8 kerékpártúrán nevéhez méltón nyolcas alakban tekerhetünk a Káli-medencében, a két kör középpontjában Köveskál található. Ez a Káli-medence egyik
legszebb kerékpáros túraútvonala, a teljes útvonallal, rövid letérőkkel kiegészítve a régió nagy része felfedezhető.
Az északkeleti kör Köveskál utáni első állomása Monoszló, amelyet Balatonhenye követ, mielőtt ismét visszatérnénk Köveskálra. Ez a szakasz a kitérőket nem számolva nagyjából 13 kilométer hosszú, a teljes szintkülönbség 160 méter – kivéve, ha bevállaljuk a hegymenetet a Hegyestűre is, ami plusz 2,2 kilométeres távot és 80 méter emelkedőt jelent.
A túra első felében a Zánkát Tapolcával összekötő úton, kelet fele haladunk, egészen a monoszlói bekötőútig. A Monoszló települést jelző táblát követve észak felé fordulunk, és innen már értelemszerű az útirány Monoszló, Balatonhenye és Köveskál felé. A Hegyestűi leágazást nem muszáj biciklivel megtenni, tényleg elég intenzív az emelkedő, a kerékpárokat le is tehetjük az út szélén, és gyalog is megnézhetjük a bazaltsípokat és a panorámát.
Míg Monoszlóig aszfalton vezet az út, szántókkal, gyümölcsösökkel, szőlőkkel körülvéve, Monoszlóról Balatohenyére már földúton érkezünk. Ezen a szakaszon eltévedni is jóval könnyebb, kivéve ha nem tévesztjük szem elől a balatohenyei református templom szürke tornyát, mindig arra kell tartani. Balatonhenyéről Köveskál felé visszatérünk az aszfaltra, sőt, innentől már többségében lejtőn gurulva élvezhetjük a balatoni tájat.
A délnyugati kör hosszabb is és változatosabb is, összesen körülbelül 25 kilométer kitérők nélkül, a teljes szintemelkedés 225 méter, és itt már kitérőből is jóval több van, összesen 8 kilométernyi plusz utat érinthetünk. A kör Köveskálról először Szentbékkállát, majd Mindszentkállát, onnan Salföldet, Kékkutat, és végül Kővágóörsöt érinti, aztán visszatér Köveskálra.
Ezúttal is a Tapolcát Zánkával összekötő úton indulunk el, de most Szentbékkálla felé. Az itteni kőtenger lehet az első kitérőnk, ahová a Jókai utca végén lévő temetőtől induló földúton juthatunk el. Szentbékkállára visszatérve további aszfaltozott út vezet Mindszentkálla felé, ahol ismét tehetünk egy kitérőt az itteni kőtenger felé.
Még Salföld előtt, ha vasárnap van, és délelőtt, erősen ajánlott a Liliomkert piac felkeresése Káptalantóti határában egy összesen 3,6 kilométeres kitérővel a kékkúti elágazótól. Salföldi kitérőnk a pálos kolostor romja lehet, ami egy 4 kilométeres plusz távot jelent egy erdei úton át. Kékkútra murvás földút vezet, a településen ne hagyjuk ki se a palackozó üzemet, se a tájházat. Kővágóörsön több szép templomot, valamint a falu keleti határában egy újabb kőtengert találunk.
Mielőtt visszatérünk Köveskálra, és a túra véget ér, egy utolsó kitérőt ajánlunk mindenki figyelmébe:
a Kornyi-tóhoz gyalog térhetünk le, és onnan tudjuk, hogy jó helyen járunk, hogy utunk egy dombtetőn álló, bizarr szoborcsoport felé vezet,
ami Veszprémi Imre Emberi komédia című alkotása.
A fenti túrát bármelyik településről indíthatjuk, hiszen körtúráról van szó, és ha nem akarjuk az egészet letekerni, a kisebb kört szinte bárki képes kényelmes tempóban teljesíteni.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Megnyílt Európa egyik legszebb szabadtéri korcsolyapályája
Mostantól másképp kell a kézipoggyászba pakolni, ha a Wizz...
Antarktika vagy Antarktisz - Mi a különbség a kettő között?
