Barcelonából nincs, aki ne úgy jönne haza, hogy legalább egy dologtól teljesen elhűlt… A spanyol város lüktető ereje, a tapas-bárok, a spanyol virtus, na és mindenekelőtt Antonio Gaudí építményei előbb vagy utóbb minden turistát lekenyereznek, még azt is, aki sokfelé járt már a világban.
Jó esély van rá, hogy ha barcelonai kiruccanást tervezel, akkor a híres építész műveiről is keresgélsz információkat. Ezért készítettünk egy kis összefoglalót, a leghíresebb Gaudí-építmények legfőbb tudnivalóiról. Ebben az első részben a La Sagrada Família, a Güell Park, a Casa Milà és a Casa Batlló szerepel.
La Sagrada Família
Mi mással is kezdenénk, ha nem ezzel – a világ egyetlen, ma is épülő műemlékével?
Ezt a monumentális bazilikát spanyolul “el Templo Expiatorio de la Sagrada Família” néven ismerték, amely szó szerint azt jelenti, “a Szent Család-temploma”. Bár az építkezés hivatalos kezdőnapja 1882. március 19. volt, igazából csak több mint egy évvel később, 1883. augusztus 25-én kezdődött.
Eredetileg Francisco de Paula del Villar építész volt a felelős a klasszikus gótikus stílusban elképzelt projektért. Ám végül, 1883-ban Antoni Gaudíra bízta a munkát, aki ekkor mindössze 31 éves volt. Gaudí teljesen megváltoztatta az eredeti projektet, és elkezdte leghíresebb munkájának, stílusjegyének építését, és amely világszerte ismertté tette még a modern építészet mestereként is.
Amikor Gaudí 1926-ban meghalt, a székesegyháznak még csak az egynegyedét készítették el. Gaudí pontosan tudta, hogy az ő életében még messze nem fejeződik be a nagy mű. Jelenleg – az eredeti dátum többszöri későbbre halasztása után – az a terv, hogy halálának 50. évfordulójára, 2026-ra készül el. (Ha nem találták volna fel a számítógépet, ennél még sokkal későbbre datálhatnánk.)
A La Sagrada Família elkészülte hosszabb időbe telik, mint az egyiptomi piramisoké, és a 2026-os befejezéssel csak 50 évvel lesz kevesebb, mint a Kínai Nagy Falé.
Az épületről, ami természetesen a világörökség része, 18 torony magasodik majd az ég felé, ha készen lesz. A tornyok közül 12 az apostolokat jelképezi, az egyik Szűz Máriát, a középső, legmagasabb pedig természetesen Jézus Krisztust. Jelenleg azonban még csak nyolc torony épült meg.
Nemcsak a tornyok jelképeznek azonban bibliai alakokat, hanem lényegében minden részlet, abból pedig van elég: a Sagradára lazán rááldozhatsz egy kényelmes, félnapos ottlétet, mert úgy van igazán értelme bejárni, ha az audio guide-dal a füledben végighallgatod a kívül és belül található szobrok, oszlopok, ablakok, keresztek, fénytöréses rejtvények, vagy épp a főoltárnál felfüggesztett baldachin jelentését.
Ez az animációs videó – amit odabent is vetítenek a turistáknak – kiválóan bemutatja, mi minden készül még a jelenleg is teljes egésznek tűnő bazilikán:
Güell Park
A Barcelona északi részén lévő park megtervezésével Gaudít egyik legjobb barátja és mecénása, Eusebi Güell bízta meg az 1900-as évek elején. Az építészt a 19. században élre törő angliai parkosítások ihlették meg, amikor a Güell Parkot tervezte.
Az eredeti elképzelés szerint magas színvonalú otthonok szervezett csoportja lett volna. Kvázi egy nagyon módos lakópark 60 villával, távol a városi szmogtól és zajtól, a legújabb technológiai fejlesztésekkel – például folyóvízzel – a maximális kényelem biztosítása érdekében.
Saját piaccal, templommal, mosodával, és az egész egy egyedi, művészi külsővel.
Végül azonban mindössze egy őrház és egy modellotthon készült csak el, amik a befektetők odavonzásaként szolgáltak volna. A terv azonban sikertelen volt, és végül a projektet 1914-ben le kellett állítani. 1926-ban a telek hivatalosan nyilvános parkként nyílt meg.
Gaudí azért beköltözött családjával együtt a modellházba, amit egyébként nem ő, hanem Francesc Berenguer építész tervezett. Itt élt 1926-ban bekövetkezett haláláig, amit egy villanykocsi – hajdani villamos – okozott.
(Könnyen lehet egyébként, hogy Gaudí sokkal tovább élt volna, ha iratainak hiánya és nem túl igényes öltözéke miatt nem hiszik egy ideig hajléktalannak, és előbb viszik be a kórházba.)
A házban ma Gaudí munkáit bemutató múzeum üzemel.
A 17 hektáros parkban, ami úgyszintén a világörökség része, kényelmes, pár órástól félnapos időtartamig terjedő sétát tehetsz, aszerint, hogy mennyire akarsz komótos lenni, és mennyi figyelmet szánnál az aprólékos kimunkálásra. Érdemes elgondolkodnod egy egyórás, vezetett túrán is, ami izgalmasan meséli el a csodaszép terület egész történetét, és a legfontosabb pontokon állít meg, hogy megértsd Gaudí építészeti zsenialitását, és a park természettel való harmonizálását.
Casa Milà / La Pedrera
Más néven a Kőbánya – ez ugyanis az épület régről fennmaradt ragadványneve. Annak idején, még csúfolódásul hívták így, Gaudí ugyanis sok más zsenihez hasonlóan, nagyjából egész életében, sokak szemében meg nem értett volt. Egyedi, modern és minden más közül kitűnő megoldásait a szűkebb szakmai körökben méltatták, de tágabb körökben rengetegen inkább röhejesnek, gagyinak, ízléstelennek tartották. Mint ahogy az a legtöbbször történik az új és szokatlan dolgokkal mind a mai napig.
Azért az is igaz, hogy a Kőbánya névnek van alapja, miután az épület a közeli Garraf-hegység köveiből készült.
A Casa Milà a tulajdonosáról, Pere Milàról kapta nevét, annak ellenére, hogy az építkezés jó részét nem ő, hanem gazdag felesége finanszírozta. A ház egy előző épület földig rombolása után kezdett el épülni. Antoni Gaudí már elismert építész volt, amikor 1905-ben megbízták a projekttel.
A nyilvánosságra kerülő tervek általános felhördülést okoztak. Az épületet a helyi kritikusok és az újságok gyakorlatilag nevetségessé tették szokatlan kialakítása, így a hullámos, aszimmetrikus homlokzat, a durva kőmegjelenés, az impozáns kovácsoltvas erkélyek és hasonló jellegzetességei miatt.
Az elkötelezetten katolikus Gaudí ebbe a művébe is a vallási szimbolizmust építette be. A Casa Milà Szent Mihály és Szent Gabriel arkangyal szobraitól, valamint Szűz Mária és a rózsafüzér figuráitól díszeleg.
A Casa Milà hírnevét legfőképp a tetőteraszán lévő, csavart, kísérteties kéményei hozták meg, amelyek sisakos, őrködő és harcra kész katonákat formálnak meg. Ezt a területet Harcosok kertjének is hívják, és akár már láthattad is olyan híres filmekben, mint a Vicky Cristina Barcelona, vagy a The Passenger.
A híres építményben két-három órán át is bolyonghatsz, főleg ha a füledbe teszed az audio guide-ot, és ha az akkori mindennapi életet – konyhát, nappalit stb. – bemutató helyiségen megtekintésén túl részletesen megnézegeted az építészeti zsenialitását bemutató installációkat is.
Casa Batlló
Ennek a Milà-háztól nem messze lévő épületnek is van ragadványneve: “Csontok háza”, amit nem is kell sokat magyarázni, ha ránézel.
A hullámos homokkőből készült homlokzati elemek meglehetősen csontszerűnek tűnnek, míg odabent a Loft néven ismert helyiség egy bordára emlékeztet, körülbelül 60 egymás mögött sorakozó, fehér színű kapuívvel.
A meseszerű épületet szintén otthonnak tervezte Gaudí: a Batlló család tagjai az 1950-es évekig lakták. Ekkor adták el a házat, amely később funkcionális épületté alakult, 2500 fős befogadóképességgel. Manapság a Casa Batlló ajtajain áthaladó emberek kíváncsi turisták és az építészet szerelmesei.
A modernizmus egyik ismétlődő vonása akkoriban az ívelt vonalak preferálása volt az egyenes vonalak helyett, és Gaudí munkáinak nagy részében figyelembe is vette ezt az elvet – lásd a már tárgyalt Casa Milàt.
A nagy építész arra alapozta az egyenetlen vonalak helyességét, hogy a természetben sincsenek egyenes vonalak és derékszög.
Az oszlopok, falak és egyéb elemek többségét, ahol egyenes vonalra lehet számítani, ehelyett ívelt vonalakkal vagy torzításokkal tervezték.
A városi szóbeszéd szerint a Casa Batlló teteje egy sárkány hátára hasonlít, így akár Sant Jordi-t, azaz Sárkányölő Szent Györgyöt, Katalónia védőszentjét is képviselheti. A tetőtől balra található kicsi toronyról pedig úgy tartják, hogy az Szent Györgynek a sárkányba döfődő lándzsáját képviseli.
Csak úgy, mint például a Güell Parkban, itt is az úgynevezett trendacís technikát alkalmazta Gaudí. A katalánul „törött” vagy „összetört” jelentése: egy olyan mozaik stílus, amely csempeszilánkokkal és porcelánedényekkel van összeragasztva.
Az épület bejárása nagyjából egy órát vesz igénybe. Ha előzetesen virtuális sétát is tennél benne, azt itt megteheted. (Maradj a “Full tour” fülön, és a képen lévő zöld nyilakra kattints. Forgáshoz pedig a kép alján lévő ikonokat használd.)