Dame Freya Madeline Stark hivatásos brit utazási író volt, akit az “utazás költőjének” és az utolsó romantikus utazónak is neveztek. Életében 30 kötetnyi útirajzot, emlékiratot és esszét publikált. Stark írásai arról voltak híresek, hogy empatikusan viszonyult az őslakos népekhez és kultúrákhoz, amelyekkel utazásai során találkozott.
Freya Stark 1893-ban született Párizsban művész szülők gyermekeként. Anyja, Flora angol, német, francia és lengyel felmenőkkel büszkélkedhetett, míg apja, Robert egy angol festő volt Devonból. A kislány gyermekkorát Olaszország és Anglia között utazgatva töltötte szüleivel és nővérével, Verával. 13 éves korában Stark komoly balesetet szenvedett, amikor a haja beakadt egy gépbe, ami súlyos sérüléseket okozott a fejbőrén és a fülén, és ezek a hegek Stark egész hátralévő élete során megmaradtak az arcán.
Talán a sebhelyek miatti bizonytalanság következményeképp Stark egész életében híres volt mesés kalapkölteményeiről.
Bár Stark iskolai végzettsége nem volt jelentősnek mondható és nem származott pénzes családból sem, ugyanakkor fiatalkorában több nyelvet is megtanult, köztük a németet és az olaszt, felnőttként pedig folyékonyan beszélt arabul, fársziul, törökül és oroszul. Stark 1912-ben Londonba ment, hogy diplomát szerezzen a londoni Bedford College-ban, de tanulmányait az első világháború kitörése megszakította. Ezt követően a Vöröskereszt ápolónőjeként Európában segítette a háborús erőfeszítéseket. A háború befejeződése után pedig visszatért Olaszországba, és ott elkezdett arabul tanulni. Miután nővére vetélés következtében meghalt, és ő maga sem érezte túl jól magát többé Mussolini földjén, 1927-ben, 34 évesen Bejrútba indult, hogy beutazza a Közel-Keletet.
Stark és a háremi nők
Gertrude Bell akkorira már utat tört a nők számára a térségben, így már nem számított kuriózumnak, ha egy hölgy kísérettel utazgat a térségben. Stark azonban az egyszerűbb megközelítést részesítette előnyben: kíséret nélkül utazott, és az adott országban élő emberekkel az ő nyelvükön elegyedett szóba, így akarta a lehető legmélyebb és leghitelesebb tapasztalatokat begyűjteni minden egyes általa meglátogatott területről.
Stark hamarosan arra is rájött, hogy a nemével kapcsolatos előítéleteket a maga javára tudja fordítani: kevésbé intelligensnek adta ki magát, mint amilyen valójában volt, hogy megkapja, amit akar, és a neme lehetővé tette számára, hogy felfedezze a közel-keleti társadalom dokumentálatlan részeit is. Például, amikor Irakban utazott, Stark bejutott háremben élő nőkhöz is, ahol betekintést nyerhetett az életükbe.
Persze Freya Stark kora gyermekeként nem vonhatta ki magát a korszellem diktálta meggyőződések alól teljesen. Így például szenvedélyesen hitt a Brit Birodalom felsőbbrendűségében, ami lehetetlenné tette számára, hogy szimpátia ébredjen benne az arab nacionalizmus képviselői iránt.
Ez azonban semmiben nem befolyásolta empatikus írói munkásságát. Stark politikai meggyőződése ellenére írásait a különféle kultúrák kritikamentes elfogadása és tisztelete szőtte át.
1934-ben jelent meg Stark első könyve, a The Valley of the Assassins (Az aszaszinok völgye), amely az iráni vadonban tett utazásait dokumentálja, ahol korábban csak nagyon kevés nyugati ember járt. A könyv Stark kalandos utazását követte végig, melynek célja az volt, hogy megtalálja a hírhedt Aszaszinok völgyét, az aszaszinok kultuszának (az aszaszinok a középkor egy rejtélyes bérgyilkos szektája voltak, a központjuk pedig az iráni Alamut erődje volt) legendás bázisát, és felkutasson egy ősi erődöt.
Stark az utazásait és a modern Közel-Keletre vonatkozó megfigyeléseit izgalmas kalandregénnyé tudta alakítani, amit az 1936-os The Southern Gates of Arabia (Arábia déli kapui) és az 1940-es A Winter Arabia (Arábia télen) eseteiben is megismételt. Stark magas színvonalú prózája közismertnek számított a maga korában: regényes megközelítéssel írta le a tájat, és újraalkotta a dialógusokat azokkal az emberekkel, akikkel kapcsolatba került.
A második világháború és az azt követő évek
Stark a második világháború kitörésekor félbeszakította utazásait, és a brit Tájékoztatási Minisztérium Propaganda Osztályán kezdett dolgozni, mint információs segédtiszt. Stark megszervezte a Szabadság Testvériségét Kairóban, amely a szövetségesek szimpatizánsainak egy csoportja volt és azt próbálták az egyiptomiaknál elérni, hogy álljanak a britek oldalára a háborúban.
Stark Egyiptomban találkozott Stewart Perowne-nal, egy brit köztisztviselővel. Annak ellenére, hogy Perowne-ról köztudott volt, hogy meleg, 1947-ben összeházasodott Starkkal, de öt évvel később elváltak. Stark nem ment újra férjhez.
Az Egyiptomban nyújtott háborús teljesítményétől lenyűgözve Starkot 1942-ben az Amerikai Egyesült Államokba küldték, hogy lobbizzon az Egyesült Királyság kormányának a palesztinai zsidó állam létrehozása elleni álláspontja mellett. Ezek a nézetek nem voltak népszerűek Amerikában.
Stark nem gondolta magát zsidóellenesnek és azért kampányolt, hogy legalább kérdezzék meg a nagyarányú betelepítések megindulása előtt a palesztinokat, hogy mit gondolnak erről.
A második világháború befejezése után Stark Törökország, Közép-Ázsia és Kína beutazása felé fordította figyelmét, és olyan műveket publikált, mint az Alexander’s Path (Nagy Sándor útja) (1958) és a The Minaret of Djam (Dzsam minaretje) (1970). A háború utáni karrierje során Stark könyvei inkább az ókori civilizációk felfedezésével foglalkoztak, mintsem kalandjai dokumentálásával. A Nagy Sándor útja című könyvében Stark például a makedón uralkodó törökországi útját követte nyomon.
Írói képességei mellett Stark a térképészet fejlődéséhez való hozzájárulásáért – Ázsia felfedezése során addig ismeretlen falvakat és más nevezetességeket jelölt meg – a Royal Geographical Society díját is elnyerte.
Stark 75 évesen vállalkozott utolsó kalandjára: Afganisztánba utazott, hogy megnézzen egy nemrég felfedezett középkori minaretet. Végül 1993-ban halt meg Olaszországban, néhány hónappal azután, hogy betöltötte a 100. életévét.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
