Akik látogatóként érkeznek a Fidzsi-szigetekre, fehér homokos háborítatlan tengerpartot találnak: mintha a földi paradicsomban lennének. Az ott élők azonban máshogy látják a páratlan szigetvilágot: a CNN-nek meséltek arról, milyen az élet a Fidzsi-szigeteken.
Tű a szénakazalban
TJ Patel étteremtulajdonos a Fidzsi-szigetek egyetlen nemzetközi repülőterének otthont adó Nadi városában él: éttermében, a Vasaqában a világ minden tájáról megfordulnak a turisták. Patel a lapnak elmondta: pontosan tudja, hogy a helyieken kívül kevesen tudják elhelyezni országát a térképen.
“Ha Ausztráliát, a Föld egyik legnagyobb kontinensét sem találod, akkor nagy az esélye, hogy a Csendes-óceán szénakazalában nem találod meg a tűt” – mondja. “Szóval mindig azt mondom:
Új-Zélandtól északra, Ausztráliától keletre, Hawaiitól délnyugatra keressenek minket.
A “tű a szénakazalban”, a Fidzsi-szigetcsoport a Csendes-óceánon fekszik. A szigetvilág teljes lakossága 900 000 fő: ennek körülbelül fele a fővárosban, Suvában él. A korábban brit gyarmatnak számító Fidzsi-szigeteknek három hivatalos nyelve van: az angol, a fidzsi és a fidzsi hindi.
Talán a viszonylagos ismeretlenség és a földrajzi elzártság az oka a rengeteg téves feltételezésnek a Fidzsi-szigetek mindennapjairól. “Azt hiszem, az a tévképzet alakult ki, hogy a helyiek állandóan a tengerparton vannak” – mondja Evlyn Mani helyi PR-szakember és életmódblogger a CNN-nek. “Nem igazán értik, hogy a Fidzsi-szigeteken több programlehetőség van, mint a homokos strandok és a koktélok a bennük ülő aranyos papír-ernyőkkel.”
Kókuszdió-rádió
“Ha a Fidzsi-szigetek lakosait kérdezzük, az első szó, amivel jellemzik magukat, a közösség. Ez egy összetartó nemzet, ahol “mindenki ismer mindenkit” – mondja Patel. Még a külföldre költözőktől is elvárják, hogy visszatérjenek szülővárosukba a nagyobb ünnepekre, attól függetlenül, hogy mennyire távol élnek.
A helyiek viccesen “kókuszdió-rádiónak” nevezik a pletykahálózatot.
“A fő szigetet, Viti Levut, ahol mi élünk, öt óra alatt körbe lehet autózni” – mondja Patel. “Tehát mire az ember eljut abba az életszakaszba, hogy ismerkedni szeretne, már minden potenciális partnerrel találkozott: volt már elég esküvő, temetés, karácsonyi buli.”
Indiai és helyi hagyományok
A brit gyarmatosítók sok indiai vendégmunkást hoztak a Fidzsi-szigetekre, akik azóta is őrzik hagyományaikat. Mani és Patel mindketten indiai származásúak. Ben Hussain barista “óriási olvasztótégelyként” jellemzi a Fidzsi-szigeteket: gyakran bollywoodi filmeket vetítenek a tévében, és nagy, többgenerációs összejöveteleket tartanak a hindu ünnepek, például a Diwali alkalmából.
A Fidzsi-szigeteken élő őslakosok legfontosabb közösségi eseménye a kava-szertartás.
A kava a Fidzsi-szigeteken őshonos, enyhe kábítószernek számító gyökérnövény.
A gyökeret porrá őrölve, vízzel összekeverve, egy nagy tálból, a tanoa-ból fogyasztják, kókuszhéjat használva kanálként. Általában a külföldi turistákat is meghívják, hogy vegyenek részt egy kava-szertartáson, amikor megérkeznek szálláshelyükre.
Cagi Ratudamu helyi őslakos egy Laselase nevű kis faluban nőtt fel. Elmondása szerint mindenkit, aki a faluba látogat, hagyományos fidzsi üdvözlési szertartással fogadnak: “a kava-t a falvak ajándékként mutatják be a vendégek részére. Cserébe ők is erre számítanak: ha meglátogatnak egy másik falut, az is bemutat egy kava-szertartást. Néhányan hagyományokból eredően bálnafogat ajándékoznak” – meséli.
A helyi szokások szerint fontos, hogy egy új kapcsolatban a férfi meglátogassa új barátnője faluját, hogy bejelentse randizási szándékát. Sok bennszülött fidzsi – köztük Ratudamu is – az egyik füle mögött hibiszkuszt visel:
a bal fül mögötti virág azt jelenti, hogy viselője egyedülálló, míg a jobb fül mögött hordott dísz ennek ellenkezőjét jelzi.
Radutamu szerint a legtöbb turista, akivel találkozik, szívesen megismerkedik a Fidzsi-szigetekkel és a helyi szokásokkal, ugyanakkor sok tévhit él bennük. Hogy mi a legrosszabb tévhit? “A kannibalizmus. Azt képzelik, hogy embereket eszünk.”
Külföldiként a Fidzsi-szigeteken
Chantae Reden Amerikából költözött Suvába német férjével 2017-ben. Reden a fidzsi-szigeteki közösségi gondolkodás számos elemét szereti, még ha időbe is telt, amíg megszokta őket. Egyik kedvenc elfoglaltsága a Fidzsi-szigeteken ugyanaz, mint az Egyesült Államokban: moziba járni.
“Moziba menni szuper móka. Igazi élmény” – mondja. “A Fidzsi-szigetekiek imádnak kiabálni a moziban. Ez idegesítő lehet, ha csak egy ember csinálja, de mikor egy horrorfilmet nézel, és mindenki kiabál a főszereplőnek, hogy Fordulj meg!, az nem ijesztő, hanem szórakoztató.”
Reden az edzőterem, valamint a túrázás, az úszás, a búvárkodás és más szabadtéri tevékenységek révén szerzett barátokat.
Ha rögbizel, nagyjából mindenki a barátod lesz a Fidzsi-szigeteken
– nevet.
A rögbi a Fidzsi-szigetek nemzeti sportja. Az ország férfi rögbicsapatai 2016-ban és 2020-ban aranyérmet szereztek az olimpián: ezek voltak Fidzsi-szigetek első érmei. “Szerintem a rögbi egy vallás” – mondja Ratudamu, aki egy szálloda alkalmazottjaként dolgozik. “Ha olyan rögbimeccs zajlik, amelyen a Fidzsi-szigeteki csapat is részt vesz, akkor mindent eldobsz, hogy nézd és szurkolhass.”
De mi a helyzet azokkal, akik a nem szeretik a sportokat? “Suvában mindig történik valami” – mondja Mani. “Rengeteg művészeti kiállítást láthatunk. Nemrég indult el Suvában egy borozós-festős bár, ami egyre népszerűbb. Van élőzene. Remek helyi énekeseink és helyi zenekaraink vannak.”
Nem minden tökéletes
Hussain szerint a Fidzsi-szigetek “a csendes-óceáni térség központja”, köszönhetően az angol anyanyelvűek magas számának, a gyors Wi-Finek és a világ többi részével való összeköttetésnek: a Fiji Airways közvetlen járatokat indít az Egyesült Államokba, Kanadába, Japánba, Szingapúrba, Ausztráliába és más országokba.
Miközben a tengerentúlról rengeteg dolog áramlik a Fidzsi-szigetekre, sok más is szivárog kifelé –nevezetesen az emberek. “Minden ágazatban hatalmas elszívás tapasztalható” – mondja Hussain. “Nem csak a fiatalabb generációról van szó. Rengeteg tapasztalt dolgozót veszítünk el, és ez a tapasztalat nem száll át az újoncokra egyik szakmában sem.”
Sok Fidzsi-szigeteki költözik Ausztráliába vagy Új-Zélandra, ahol több pénzt kereshetnek. A szigetek törvényei azonban a helyiek alkalmazását priorizálják: ezért nehéz külföldi munkavállalókat hozni az országba, még képzett munkaerőként is.
A Világbank a Fidzsi-szigetek a pénzügyileg “sebezhető” országok közé sorolja. Bár a fidzsi-szigetekiek kis része – körülbelül 1,3 százaléka – él a szegénységi küszöb alatt, sokkal többen vannak azok, akik a Világbank értékelése szerint a perifériára szorulnak. Az ország lakosságának több mint fele
napi 6,85 dollárnál (2500 forintnál) kevesebb pénzből él.
A leggazdagabbak Suvában és Nadiban élnek: nagy a pénzügyi szakadék vidék és város között.
Hussain azt mondja, ha valamit megváltoztathatna Fidzsi-szigeteken, az az oktatáshoz való hozzáférés lenne. “Azt szeretném, ha több képzési intézménybe tudnának bekerülni a társadalom alsóbb rétegeinek tagjai” – mondja. “Ezeket az intézményeket elérhetőbbé kell tennünk a nép számára. Az egyik fő probléma, amivel a lakosságnak szembe kell néznie, az, hogy nem férünk hozzá a magas szintű oktatáshoz. Hiányzik a pénzügyi háttér. Vannak szülők, akik nem tudják kifizetni a tandíjat, és ki tudja: lehet, hogy amiatt nem lehet valaki a jövőben miniszterelnök, mert nem jó helyre járt iskolába.”
Ennek ellenére Hussain azt mondja, hogy szereti az országát, és optimista a jövőjét illetően. “A legjobb dolog, amit tehetsz, hogy beengeded a jót, és elengeded a rosszat. Az esővel együtt a sarat is el kell fogadni.”