Amikor arról beszélünk, hogy távmunka, ez a magyar rögvalóságban az üvöltő gyerekekkel a háttérben klaviatúrát csapkodó háziasszonyt jelenti, esetleg azok számára, akik hallottak már a digitális nomádokról, beugorhat a thaiföldi szállodában avokádó lattét hörpölgető laptopos hipster képe is. Ezen változtatott óriásit a vírus, hiszen azok közül is egyre többen végzik otthonról a munkájukat, akik eddig nyolctól négyig ültek egy irodában. Ha pedig a munkánk olyan, hogy otthonról is meg lehet csinálni, akkor vélhetőleg máshonnan is ugyanolyan hatásfokkal leszünk képesek dolgozni, akkor meg már miért ne legyen az valami olyan hely, ahova amúgy is el akartunk menni.
Így született meg a félturista jelensége, aki a digitális nomádokhoz hasonlóan egy berlini kávézóban, vagy egy random tengerparton ülve csapkodja a laptopját naponta pár óráig, majd a maradék időben indulhat a környék felfedezése. Erre a jelenségre figyelt fel több olyan, idegenforgalomból élő ország is, akik jelentős bevételtől estek el a járványhelyzet miatt. A karib-tengeri Barbados elsőként bocsátott ki digitális nomád vízumot még júliusban, aztán gyorsan csatlakozott a kezdeményezéshez Észtország, Horvátország, Grúzia és Anguilla is. Ugyan ezek első ránézésre tűnhetnek csábítónak, ám sajnos a munkavállalós vízumhoz egy olyan igazolást is mellékelni kell, legalábbis Észtország és Barbados esetében, ami tanúsítja, hogy kiemelkedően jól keres az illető. Ez Észtországban havi 3 500 eurót jelent, míg Barbadoson évi 50 000 USD-t, ami akárhogy is nézzük az átlagos magyar munkavállaló számára megugorhatatlan kritériumnak bizonyul. További hátulütője a dolognak, hogy még azok sem élnének egy éven át (mert hogy ennyi időre szól a vízum) mondjuk Észtországban, akik amúgy ezt megtehetnék.
Ennek az oka az, hogy sokan inkább ingázásban gondolkodnak, egy kis tengerpart melletti melókázás után pár hetet otthon tölteni, utána meg elmenni valahova tök máshova. Erre az éves munkavállalói vízum értelmetlen pénzkidobás lenne.
Nem csoda tehát, hogy elkezdtek szaporodni olyan szolgáltatók, akik éppen ezt az új piaci rést próbálják kiaknázni. Ilyen például a nyáron indult NomadX, akik portugáliai ingatlanok bérbeadásával foglalkoznak, szobát már olyan 300 euró környékén tudunk bérelni egy hónapra náluk, míg a teljes lakások, apartmanok ára ennél azért valamivel vaskosabb, de olyan 1000 euró környékén már elég jókat lehet kifogni ezekből is. A cég már korábban is létezett, de igazán keresetté a home office láz kitörését követően vált. Ugyanezt csinálja a brit digitális nomádok körében igen népszerű Flatio is, csak éppen prágai, bécsi, budapesti és firenzei ingatlanokat bérelhetünk náluk hosszabb időre.
A környezetváltoztatást tűzte zászlajára az Airbnb is, ám ezúttal nem a világ másik pontján található egzotikus helyeket hirdeti, hanem a bejelentkező profilja alapján belföldi célpontokat kínál fel, amiket a mindenféle korlátozásoktól függetlenül nyugodtan felkereshetünk.
Teszem azt, a Balaton-parton most is tök jól el lehet üldögélni és közben krampácsolni valamit a laptopunkon, nem kell feltétlenül a XI. kerületi albérletben ücsörögnünk, mert kit érdekel, hogy honnan dolgozunk, amíg elvégezzük a munkánkat.
Már persze, ha nem állami alkalmazottak vagyunk, mert a rugalmasságáról, dolgozóközpontú hozzáállásáról, valamint a kor kihívásaira adott villámgyors reakcióiról messze földön híres magyar állam úgy van a home office intézményével is, mint a szocializmus idején a sorozatgyilkosokkal, hogy azok nem léteznek.
A kezdeményezés annyira hasít, hogy az Egyesült Királyságban már a hagyományos utazási irodák is rárepültek a dologra. Nos, most, hogy leírtuk a jelenséget, nézzük is meg, hogy miféle társaságoknál érdemes próbálkozni, ha egy kis környezetváltozásra vágynánk.
NomadX
Fentebb már írtunk róluk, egy portugáliai startup vállalkozásról van szó, akik az ország tizenhat pontján kínálnak bérelhető lakásokat, apartmanokat, szobákat. Ha belegondolunk, a home office nyűgjeit mégis csak könnyebb pár fokkal elviselni mondjuk Portóban, mint Nyékládházán. A NomadX egyébként terjeszkedni is tervez, ha minden jól megy, jövőre már Spanyolországban, Németországban és Csehországban is jelen lesznek. Ami az áraikat illeti, annyit még mindenképp hozzá kell tenni, hogy a foglalás értékének 10 százalékát számolják fel (ezzel szemben az Airbnb jelenleg 14,2 százalékot von le).
Flatio
A Flatio egy kelet-közép-európai vállalkozás, az ingatlanjaik többségét Prágában és Budapesten találjuk, de ahogy fentebb is jeleztük, más városokban is bele lehet futni a szolgáltatásaikba. A cég egyébként elég nagyra törő terveket dédelget, az elkövetkezendő tíz évben 100 városban kívánnak megjelenni. Olyan embereket keresnek, legyenek turisták, vagy munkavállalók, esetleg a kettő ötvözete, akik inkább hónapokra, mintsem hetekre telepednének le valahol. A díjuk a foglalási összeg 4-15 százaléka között mozog és leginkább azon múlik, hogy mennyi időre akarjuk kivenni az általuk kínált lakást, vagy szobát.
SpotAHome
Ez a 2014 óta létező vállalkozás elsősorban Nyugat-Európában működik, többek között Barcelonában, Londonban, Brüsszelben, Párizsban, Berlinben, Dublinban, Rómában és Lisszabonban kínál kiadó lakásokat és szobákat olyanoknak, akik legkevesebb egy hónapra beköltöznének. Akár már 250 euróért is tudunk a SpotAHome-nál szobát bérelni, persze ez függ az adott várostól is.
DayZero
A DayZero egy teljesen másik koncepció alapján működik. Ha éppen nincs semmi dolgod, de szívesen megtanulnál valami menő szakmát, akkor érdemes megnézni a kínálatukat. Teszem azt, arról ábrándozol, hogy nyitni akarsz egy pizzériát, felkeresed a DayZero-t, akik összekötnek egy szicíliai családi vállalkozásban tolt pizzériával, ahol megtanulhatod a szakmát, majd hazaérve belevághatsz az autentikus olasz pizza bizniszbe. De ugyanígy megtanulhatod a kézműves csokikészítés, a ruhavarrás, az asztalosmesterség, vagy akár a 3D nyomtatás fortélyait is. Ezek általában egy hónapos képzések, a DayZero partnerei pedig egyelőre Olaszországban és Magyarországon találhatók.