Amikor összeállítottuk ezt a listát, elsősorban olyan várakat akartunk nektek megmutatni, amiket ezen funkciójukban használtak is. Például van egy csomó csodaszép lovagvár például, melyeket nem a várépítés hőskorában emeltek, hanem a későbbi korok nosztalgiázó dúsgazdag arcai, illetve uralkodói építtettek. Ezeket nem szerepelnek a listánkon, ahogyan a budai Vár sem, bár ez utóbbi megfelelne a kritériumainknak, de olyan túl nagy újdonságot mégse árulnánk el vele, hiszen mindannyian ismerjük, szeretjük, járunk oda, stb. Egyébként is furán nézne ki, ahogyan a saját vállunkat veregetjük, inkább vessük a szemünket külföldre és merüljünk el az európai várak csodás szépségében.
Eilean Donan (Skócia)
A skót felföld északnyugati részén található várat még II. Sándor skót király parancsára építették és már ránézésből is egyértelműnek tűnik, hogy bevehetetlen erősséget sikerült vele alkotni. A kis szigeten álló várat csak egy kőhídon keresztül lehetett megközelíteni, így a támadók komoly veszteségek nélkül a kapukig sem juthattak el. A várat ennek ellenére mégis lerombolták az 1689 és 1745 között lejátszódott több jakobita felkelés egyike, az 1719-es idején.
Az erőd bevehetetlenségéről tudtak az angolok is, úgyhogy nem bajlódtak hagyományos ostrommal, egyszerűen beparkoltak a várral szemben három fregattal és a tengerről ripityára lőtték a várat.
A romokat korábbihoz hasonló állapotába a 20. század elején állították vissza.
Angyalvár (Olaszország)
A római Angyalvár a császárok temetője és a pápák fellegvára volt. Eredetileg a római császárok mauzóleumának szánták, pontosabban Hadrianus császár emeltette a saját és családja végső nyughelyéül, ám ebből idővel szokás kerekedett, így a Hadrianust követő római uralkodók, egészen Caracalláig ide temetkeztek.
A birodalom megrendülése környékén katonai erődítménnyé alakították át és ezen minőségében a bukás környéki időket is alaposan megsínylette, a gótok pl. többször is szétkapták, mint foxi a lábtörlőt.
Az épületegyüttes a 13. századtól válik újra Róma városának legfontosabb erődítményévé és egyúttal a pápák menedékévé is. III. Miklós pápa egy alagúttal össze is kötötte a Szent Péter Bazilikával, hogy baj esetén könnyebb legyen a menekülés. VII. Kelemen pápa 1527-ben pedig itt vészelte át Róma V. Károly német-római császár csapatai által való felprédálását. 1906-tól az Angyalvár múzeumként működik.
Akershus az osloi fellegvár (Norvégia)
Úgy vélik, a várat V. Haakon király építtette a 13. század végén azért, hogy biztosítsa a város védelmét. Haakon jól számított az Akershus erőd kiállt minden ostromot, amit a történelem rámért, még a svédek híres XII. Károlya sem bírt el a védműveivel.
A második világháború idején a megszálló németek itt végezték ki a kezeik közé került ellenállókat, így talán van némi igazságszolgáltatás jellege annak, hogy a háború után itt lőtték agyon a nácikat kiszolgáló norvég kormány fejét, Vidkun Quislinget és társait is.
Ma az erőd egyrészt szabadon látogatható, másrészt viszont továbbra is katonai létesítményként működik és itt található a Honvédelmi Minisztérium, valamint a miniszterelnök irodája is.
Karlštejn vára (Csehország)
Ez a Prágától mintegy 30 kilométerre, nyugatra található vár a leglátványosabb középkori építmény Csehországban. A várat eredetileg IV. Károly német-római császár emeltette és a birodalmi, valamint a cseh koronaékszereket őriztette benne. A történelem során a huszita és a harmincéves háborúkban kapott szerepet.
Érdekesség, hogy a biológiai hadviselés egy korai, kezdetleges formájában is volt része a várnak a védői nagy szomorúságára.
Állítólag 1422-ben a husziták úgy próbálták bevenni az erődöt, hogy kőhajítógépekkel dögöket és fekáliát szórtak be a várba, aminek hatására mindenféle csúf fertőzés kezdte tizedelni a bentieket. A harmincéves háború után azonban az erőd romlásnak indult, senki nem törődött vele egészen a 19. század végéig, amikor elnyerte a mai, neogótikus formáját. Napjainkban a vár Csehország egyik legfelkapottabb turistacélpontja.
Trakai sziget vára (Litvánia)
Ez a nagy és látványos vár három fázisban épült fel a középkor során és a 14-15. században a Litván Nagyfejedelemség egyik kulcsfontosságú erődítményeként szolgált, nem utolsó sorban a nagy ellenség a Német Lovagrend csapataival szemben.
A katonai jelentőségét a lovagrend veresége után el is veszítette, így amikor a Lengyel-Litván nemesi köztársaságnak az oroszokkal vívott egy háborújában a 17. században súlyosabban megsérült, senki nem sietett azt újjáépíteni.
A restaurálásra is több lépésben került sor. Már a 19. században készültek tervek a felújítására, amikor Litvánia már a cári Orosz Birodalom részét képezte, azonban a 20. század viharai következtében a munkálatok sokáig álltak, végül csak 1961-ben készültek el vele. A várat egykori, 15. századi formájában restaurálták.
Chillon vára (Svájc)
Ezt a gyönyörű svájci várat a források a 11. század közepén említik legelőször és a Savoyai grófok sasfészke volt, amelyik a Franciaországból a Szent Bernát-hágó felé haladó utat ellenőrizte. A 16. században a vár a berniek kezére került, akik elkergették a Savoyaiakat, majd utána a várat börtönként és fegyverraktárként használták, a 19. században pedig már Svájc egyik állami börtönként funkcionált.
Járt itt lord Byron is, akit annyira megfogott egy hajdani rab története, hogy verset is írt róla, ez volt A chilloni fogoly című költeménye.
A század végétől kezdték el restaurálni a várat, a munkálatok a mai napig zajlanak, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne látogatható, nagyon is az, olyannyira, hogy évente 300 000 turista fordul meg itt.
Malbork vára (Lengyelország)
Ezt a hatalmas erődítményt a német lovagrend építette a 13. század végén. Területi kiterjedése alapján ez a világ legnagyobb vára. A német lovagok az akkor még pogány poroszok kordában tartása végett emelték a várat. A lovagrend terjeszkedései során annyira megnőtt Malbork, vagy ahogyan a német lovagok hívták, Marienburg jelentősége, hogy a rend központját is ide tette át és maga a nagymester is odaköltözött. A vár sikeresen állt ellen egy 1410-es lengyel-litván ostromnak, azonban pár évtizeddel később a lengyelek bevették, igaz nem erővel, hanem ésszel. A lovagrendre ekkor nehéz idők jártak és eléggé pénzszűkében voltak, így a zsoldfizetésen is spórolni próbáltak.
A Marienburgot ostrom alá vevő lengyel parancsnok meg csak annyit csinált, hogy a vár védelmét ellátó cseh zsoldosoknak megígérte a szabad elvonulást és a zsoldhátralékuk kifizetését.
Az erőd viharos története során megszállták németek, lengyelek, poroszok, a svédek kétszer is, járt itt Napóleon és Adolf Hitler is, a második világháború után pedig újra lengyel kézbe került. A legutolsó restaurációs munkákat 2016-ban végezték el rajta.