Ebben az országban még 2017-et írnak, és bikák hátán, pucéran ünneplik a nagykorúságot – beszámoló Etiópiából
Travellina
Etiópiában egy másik időszámítást írnak, az aktuális év 2017. Az etiópiai év szeptember 11-én, illetve a gregorián szökőévben szeptember 12-én kezdődik. Mindig hét-nyolc évvel vannak lemaradva a mi naptárunkhoz képest, ugyanis Jézus születésének időpontját másképp határozták meg.
Az etiópiai naptár a kopt egyiptomi naptárhoz hasonlít: 13 hónapból áll, amelyek közül 12 hónap 30 napos, és az év végén van 5 vagy 6 napos Pagume nevű hónap, amely „elfelejtett napokat” jelent.
Etiópiában az időt is másképp számolják, mint a többi országban. Az etiópiai nap reggel 6 órakor, azaz napfelkelte idején kezdődik, nem pedig éjfélkor. Az etiópiai óra és a nyugati óra közötti átváltáshoz 6 órát kell hozzáadni. Például a helyi idő szerint hajnali 2 órát Etiópiában este 8-nak, míg este 8 órát 2 órának nevezik.
Így ha taxit akarunk rendelni, hogy az kivigyen minket a reptérre, nem árt tisztázni a recepcióssal, hogy a reggel 7 órát melyik időszámítás szerint értjük!
Etiópia a kávé őshazája
Etiópia a kávé őshazája, bár azt pontosan nem tudjuk, hogy jöttek rá a kávé élénkítő hatására. Erről több legenda is kering, de a legnépszerűbb egy Kaldi nevű kecskepásztorhoz kötődik. Ő vette észre, hogy kecskéi energikusan viselkednek, amikor egy ismeretlen cserje bogyóit fogyasztják. Kaldi ekkor maga is megkóstolta a bogyókat, és azok őrá is energikusan hatottak. Felfedezését megosztotta a helyi szerzetesekkel, és ők voltak azok, akik a bogyókat forró vízbe áztatva ízletes italt készítettek belőlük. Etiópiából először Jemenbe gyűrűzött be a kávé fogyasztása, majd annak oszmán megszállása során a törökökön keresztül jutott el a Európába a 17. században.
Egy hagyományos etióp kávészertartás átlagos ideje másfél óra.
Először a megmosott kávébabokat pörkölik meg egy serpenyőben, amíg azok feketék és olajosak nem lesznek. Mindezt nyílt tűzön teszik a vendégek előtt. Ezután a házigazda körbeadja a serpenyőt, hogy a vendégek megérezhessék a frissen pörkölt kávé illatát. Hogy még illatosabb legyen a levegő, általában friss virágokat és füvet szórnak a padlóra, valamint füstölőt égetnek. Ezt követően a kávébabot fából készült mozsárban őrlik meg, amíg kávéőrlemény nagyon finom nem lesz.
Amíg a kávéőrlés zajlik, odateszik a speciális kávéskannát, a jebenát a tűzre, hogy felforralják a vizet. Amikor a jebena gőze elkezd felszállni, a háziasszony elkezd vizet önteni a kávéőrleményt tartalmazó kis csészébe. Ez sűrű folyadékot képez, amelyet aztán visszaönt a jebenába. A házigazda addig folytatja ezt az oda-vissza mozgást, amíg az összes kávét be nem söpörte a jebanába. Ezután a jebenát ismét a tűzre helyezik, miközben ügyelnek arra, hogy a tartalma ne folyjon ki. Az elkészült forró kávét néhány centiméter magasról öntik ki a kis csészékbe, melyeket apró tányérokra helyeznek. A kávéhoz általában cukrot adnak, de nem mindenhol: van, ahol sót, máshol vajat vagy mézet – de tejet sohasem. Gyakori viszont, hogy pattogatott kukoricát kínálnak a kávéhoz a vendégeknek.
Bikaugrató ceremónia
A világon sokféleképpen ünneplik, ha a fiatalok elérik a nagykorúságot – például szalagavatóval vagy ballagással. Egész más azonban mindez Etiópiában a hamer törzsben, ahol a fiatalembereknek bikák hátán kell keresztülfutni – meztelenül. Véletlenül csöppentünk bele egy ilyen szertartásba, de nagyon izgalmas volt. Egy piacon jött a hír, hogy a közelben épp ilyen ceremónia zajlik és ha van kedvünk csatlakozhatunk.
Azonnal rábólintottunk a kalandra, és
teljesen jelöletlen úton, szinte a susnyásban vezette egy motoros a kisbuszunkat a megfelelő helyre,
ahol már sokan gyülekeztek.
Egy nagy, árnyékos fa alatt házi sört iszogattak a férfiak, körülöttük pedig több tucat nő táncolt. Nagyon energikus, vad táncolt jártak, énekelve, ugrálva. A hangzavart kürtök és a lábakra kötött kolompok és csengettyűk is fokozták. Időnként 2-3 nő addig provokált egy férfit, amíg az egy vesszővel nagyot sújtott rájuk. Ez a vesszőzés a férfi rokonok iránti elkötelezettségüket és hűségüket jelképezi. A nők haja is különleges: okkersárga agyaggal és vajjal göndörítik, festik a hajukat és ennek elég jellegzetes (nem kellemes) a szaga.
Aztán összetereltek egy rakás bikát egy körbe, odasereglettek a nők és sokáig táncoltak körülöttük. Szegény bikák majd megőrültek az idegességtől és mi kicsit féltünk is, nehogy meginduljanak és letapossanak.
Egy idő után gondosan kiválasztottak 6-7 bikát a férfiak és azokat sorba állították. Erősen fogták a szarvukat és farkukat, hogy stabilan egymás mellett álljanak. Ekkor megjött egy pucér 15 éves körüli fiú, és neki kellett átugrani a bikákon.
A hagyomány szerint négyszer kell végigfutni a marhák hátán anélkül, hogy leesne – ha nem sikerül, következő évben próbálkozhat újra.
A próbát követő táncmulatságon a férfinak lehetősége lesz megismerkedni egy potenciális feleséggel, bár az első házasságról (egy hamer férfinak legfeljebb négy felesége lehet) a szülők döntenek. Ha a házasságot megkötötték, a férfi családjának hozományt kell fizetnie a nő családjának, ami 30 kecske és 20 szarvasmarha.
Imádtuk a ceremóniát, bár voltak benne ijesztő, félelmetes elemek is, de így volt összességében hatalmas élmény.
A raszta mozgalom egy etióp uralkodóhoz kötődik
Bár Jamaicával asszociálják, a raszta, mint vallás (vagy inkább életmód) gyökerei Etiópiába nyúlnak vissza. Nem véletlen, hogy a mozgalom színei (a sárga, vörös és zöld) az etióp zászló színeivel egyeznek.
Már a név is egy etióp császárra vezethető vissza, ugyanis Hailé Szelasszié etióp császárt megkoronázása előtt Rasz Tafari Makkonnennek hívták. Hailé Szelasszié Salamon király és Sába királynő örökösének számít és ő maga nem raszta, hanem keresztény volt. Amikor Etiópiában ő, azaz egy fekete király került a trónra, Jamaicában ezt jelzésnek vette az akkoriban épp kibontakozó mozgalom, amely a feketék jogaiért küzdött és Afrikába való visszatérésüket tűzte a zászlajára. A raszták azt hirdették, hogy Hailé Szelasszié gyakorlatilag a második Jézus, azaz Isten második eljövetele és Etiópia a mennyország, ahova majd a feketék visszatérnek.
Azt senki sem tudhatja biztosan, hogy Szelasszié mit szólt mindehhez. Bár 1966-ban Jamaicába látogatott, nem nyilatkozott sem a rasztafárizmusról, sem saját isteni mivoltáról. Sőt, amikor egy raszta csoport Etiópiába utazott, hogy tiszteletüket tegyék palotájában, egyszerűen elküldték őket. A rasztákat ez egyáltalán nem billentette ki a hitükből, Szelassziét továbbra is istenként („Jah”) tisztelik.
Egyik jelképük a marihuána (ganja), ugyanis a szer szívását spirituális cselekedetnek tartják. Hitük szerint a fű szívása segíti a meditációt és közelebb viszi őket Istenhez.
Másik jellegzetességük a raszta hajuk, amit azért sodornak össze, mert hasonlót láttak az afrikai képeken. Ebben támogatta őket az egyik ószövetségi idézet is, amely megtiltja a híveknek, hogy szakállukat és hajukat levágják. A „dreadlock” hajviselet elterjedésének további oka az lehetett, hogy hangsúlyozzák a fekete (göndör), és fehér emberek (egyenes hajú) közötti különbségeket.
Legismertebb hívük Bob Marley, aki zenéjével és egyéniségével sokat tett hozzá a mozgalom elterjedéséhez.
És hogy csöppentünk mi raszták közé itt az utazásunk során? Az Omo-völgyből a főváros felé utazva tettünk egy kis kitérő Shashamane városába. Itt élnek az Etiópiába szerencsésen letelepedett jamaicaiak, akik meghonosították az országban mind a vallást, mind a fűkultúrát.
Megérkezve a templomba, a szertartásoknak helyet adó épületbe nem mehettünk be, azt ugyanis épp felújítják. Behívtak viszont egy másik helyiségbe, melynek falai képekkel volt tele. Itt egy teljesen beállt helybéli végigmutogatta a kitett fotókat és mindről mesélt egy kicsit. Gyakorlatilag az uralkodóhoz kötődött a legtöbb, szóval egy idő után leesett nekünk, hogy ez amolyan szentély volt. A helyiség közepén egy nagy asztal állt, körben szedett-vedett lócák, fotelek és néhány napszemüveges, réveteg tekintetű fickó szívta a marihuánás cigit. Az „idegenvezetés” végén megkértek minket, írjuk alá a vendégkönyvet, adjunk adományt és szívjunk velük együtt egy kis füvet… meglehetősen ritka kérés egy egyházi épületben.
Praktikus információk az Etiópiába készülő utazóknak
Bár különböző weblapokon ellentmondó információk vannak arról, hogy érkezéskor is felvehető-e a vízum, tőlünk kérték már a repülőtéri utasfelvétel során, így célszerű előre megcsináltatni – erre lehetőség van online, részletek a Konzuli Szolgálat oldalán is elérhetőek.
Bécsből utaztunk az Ethiopian Airlines légitársasággal. Ha Etiópiát szeretnénk körbejárni, akkor mindenképp érdemes velük utazni, ugyanis ha a nemzetközi jegy Ethiopian Airlines, akkor minden belföldi járat féláron van. És mivel nagy az ország, az utak pedig elég rosszak, egy alapos országjáráshoz jó néhány belföldi repülés szükséges (ezek általában egy-másfél órásak).
Nekünk a retúr nemzetközi repülőjegy és hat belföldi repülőjegy összesen 560 ezer forintba került.
A szállások árai 15-25 ezer forint között váltakoztak két főre, egy éjszakára. Ezért tiszta, általában légkondicionált, saját fürdőszobás szobát kaptunk, kiadós reggelivel.
Nincs kötelező oltás, mint ahogy nem jellemző a malária sem. Az étkezésre viszont célszerű figyelni, a szokatlanul csípős ételek többeknél okoztak hasmenést. Erre jó készülni gyógyszerekkel és mindig legyen nálunk elég WC papír (az általában csak a hotelekben van, éttermekben, múzeumokban, benzinkutaknál nincs). Az étkezés egyébként nem drága, 1000-1500 forintért már remek ebédet vagy vacsorát kapni.
A csapvíz nem iható, de mindenhol kapható palackos.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
A világ legmagasabb nője hat repülőjegyet vesz egyszerre –...
Kitört a vulkán, rengeteg légijáratot töröltek miatta
Vészhelyzet volt Ferihegyen, nagy erőkkel vonultak ki a tűzoltók
Ezek a balatoni strandok kaptak kiváló minősítést
Szakértő figyelmeztet: ha ezt látod a Balatonban, nehogy bemenj...
