Renáta szomszédjához bekopogott a medve, Szotyi is kiabált már eggyel - ilyen az élet Yukonban
Lendvai Renáta Magyarországról költözött Kanada legészakibb vidékére, az Alaszkával határos Yukonba. Az itteni élményeit Élet a Yukonban című Facebook-oldalán osztja meg követőivel: mesél a helyi fesztiválokról, a szomszédba bekopogó medvékről, és magyar kutyájáról, Szotyiról. Beszélgetésünk során megtudtuk, milyen a mindennapi élet mínusz 30 fok környékén, milyen programlehetőségek vannak a mindentől távol eső környéken és milyen események tartják lázban a helyieket az év során.
A leghidegebb a mínusz 49 fok volt
“Esik a hó, és nulla fok környékén van a hőmérséklet”, számol be Renáta, amikor egy február végi napon felhívom. “Ahhoz képest, hogy február van, nagyon meleg az idő. Egyrészt jó, hogy nincs nagyon hideg, ugyanakkor riasztó is, mert nem ilyennek kellene lennie. Idén is volt mínusz 30-35 fok, de nagyon sokszor felmelegedett az idő. Egy hétig nagyon hideg van, aztán felmelegszik egy-két hétre, úgyhogy nagyon meg van bolondulva az időjárás.”
A klímaváltozás a messzi Észak éghajlatát is alaposan megkavarta. Ennek ellenére télen nem ritkák az extrém mínuszok sem. Ilyenkor Renátáék sínadrágban és vastag kabátban dacolnak a hideggel. “Szerencsére száraz hideg van itt, úgyhogy elég jól fel lehet rá öltözni. Most épp itt van anyósom, ő is Magyarországról jött, és szerencséje volt, mert a mínusz 30 fokot is megtapasztalhatta. Adtunk neki sínadrágot és kabátot, és mondta, hogy így tényleg nem fázott, nem is érezte, hogy milyen hideg van a ruhán kívül.
A leghidegebb, amit én tapasztaltam, az mínusz 49 fok volt. Akkor nem mentünk dolgozni, sétálni se.
Az az érdekes, hogy ilyenkor az iskolák nem zárnak be, csak az változik, hogy mennyi időre engedik ki a gyerekeket a szabadba játszani.”
“Volt, hogy egyszerre leesett egy fél méter hó”, meséli Renáta. “Van egy kicsi teraszszerűségünk, arról Szotyi leugrott, és el is tűnt benne. Akkor sokan nem tudtak menni dolgozni. Mínusz 45 fokban előfordult egyszer, hogy fodrászhoz volt pont időpontom, és felhívott, hogy megyek-e. Mondtam neki, ha elindul az autó, én megyek, ha te ott vagy. És elindult az autó, úgyhogy el is mentem.”
Az érkezők 90 százaléka itt ragad
Renáta 2011-ben költözött Whitehorse-ba, Yukon terület székhelyére. Párját követte ide, akinek édesapja a ‘80-as években emigrált Kanadába. “Az apósom úgy járt, mint a yukoni lakosok legtöbbje, akik nem itt születtek és nevelkedtek fel: akik nem itt laktak, ők általában feljönnek egy nyárra megnézni, hogy milyen, és a 90 százalékuk itt ragad.
Az apósom eljött egy bányába dolgozni egy idényre, aztán harminc év múlva innen költözött haza Magyarországra.
Renáta sosem élt külföldön, mielőtt a Yukonba költözött. Azonnal beleszeretett a kisvárosi atmoszférába és a környék nyugalmába. “Nem vagyok egy nagyvárosi ember, falun nőttem fel, nekem Székesfehérvár és Pécs is hatalmas városok. Sztereotípia, de itt kedvesek az emberek, őszintén rád mosolyognak, hozzád szólnak, beszélgetnek, segítenek. Előfordul, hogy úgy beszélem a nyelvet, hogy az összes angoltanár kollektíven felsír, de a helyiek megpróbálnak megérteni.”
Whitehorse valóban nem számít nagyvárosnak: a 36 ezer lakossal rendelkező településhez Calgary, Edmonton és Vancouver a legközelebb nagyvárosok, és ezek is 2-2,5 óra repülőúttal érhetők el. “Mindentől messze vagyunk, ami megint csak jó is, meg rossz is”, mondja Renáta. “Rossz, hogyha el akarunk menni kirándulni, pedig mi nagyon szeretünk vezetni. De elhagyni Yukont nagyjából három nap, és onnantól kezdve tudunk kirándulni. A másik lehetőség a repülés, de akkor nem tudunk mindent vinni magunkkal, amit szeretnénk.”
Ha Magyarországon kérdezik, hol lakik, Renáta így felel: “Először is, azt mindig tisztázom, hogy ez nem Alaszka, de nagyon hasonlít, hiszen hiába van egy országhatár, az a természetet nem érdekli. Úgyhogy egy alaszkai tájat kell elképzelni, csak nincsen mindenkinek fegyvere. Kanadának három területe és tíz tartománya van: ebből Yukon a legkisebb terület, de még így is öt és félszer akkora, mint Magyarország.
Viszont 42 ezer ember lakik itt összesen. Több jávorszarvas van nálunk, mint ember.
Whitehorse beceneve a vadon városa: itt sétálhat medve az udvaron, meg a szarvasok is jönnek-mennek, a prérifarkasokat is kerülgetni kell néha.”
Egy magyar kutya kalandjai
Renátáéknál ugyan még nem kopogtatott a medve, de a szomszédjuknál előfordult ilyen eset. Egyszer azonban kutyasétáltatás közben futottak bele egy példányba. “Tőlünk öt percre van a Yukon-folyó, és körülötte a belvárosban van egy ösvény, amit körbe lehet sétálni. Ott sétáltunk Szotyival. Ez egy betonozott út, de vannak kijárt ösvények a fák között is, és ott elengedtem a pórázról egy kicsit. Nagyjából 34 másodperc múlva talált egy fekete medvét, és elkezdte ugatni. Én csak néztem, és azt gondoltam, az egy nagyon nagy kutya, egészen addig, ameddig föl nem emelte a fejét. Azonnal visszahívtam Szotyit, aki szerencsére visszajött, de én ott öregedtem egy 20 évet. A mackót nem nagyon érdekelte, hogy egy miniatűr hiéna kiabál vele.”
Szotyi szintén Magyarországról származik: őt egy magyar mudi-tenyésztőtől vásárolták. “Írtam egy pár tenyésztőnek, persze próbáltam őszinte lenni, hogy itt lakunk fönt, hideg van, medve van. Egy páran válaszoltak, hogy úristen, hát ez nem medveölő kutya, de én nem is azt akartam, hogy megölje, csak hogy szóljon, ha erre járna. Bár én előbb észreveszem a vadállatokat, mint ő, úgyhogy ez nem jött be. Végül találtunk egy tenyésztőt, és négy hónaposan hoztuk el Szotyit. Öt és fél hónapos volt, amikor iderepült. Az utastérben nem fért el, ezért a csomagtérben kellett utaznia, de azokon a járatokon, ahol visznek állatokat – és most már szinte mindegyik gép visz állatokat – le van kerítve egy rész, ami fűtve van, tehát a kutyák nem fáznak. Átszálláskor pedig ugyanúgy átrakják őket a másik gépre, mint a csomagokat.”
Szotyinak nem kevés időt kell kibírnia a csomagtérben: Whitehorse-ból nem egyszerű eljutni Magyarországra.
Egyszer kiszámoltuk, háztól házig 36 órás volt az út.
Ebben benne van az, hogy ki kell menni a reptérre, le kell repülni valamelyik nagyvárosba, és onnan indulnak az interkontinentális járatok. Akkor következik egy 10 órás repülés Európába, ahol megint át kell szállni, és ezután érkezünk Budapestre.”
Az extrém kihívások vidéke
A Yukon a télűző Rendezvous kulturális fesztiválon kívül számos téli sporteseménynek ad otthont: ilyen például a Yukon Quest. Ez a kutyaszánhúzó verseny “eredetileg átment Alaszkába is, csak aztán a Covid miatt kettészakadt”, magyarázza Renáta. “Azóta nem tudnak megegyezni az alaszkaiak és a yukoniak, hogy hány megálló legyen, mennyi kutya legyen és mennyi súlyt lehessen vinni, úgyhogy végül két verseny lett belőle. Idén is elindultak, viszont az időjárásnak köszönhetően évek óta nem tudták befejezni a versenyt, úgyhogy most áttették egy másik útvonalra. Eddig mindig a városból indult, most pedig egy másik helyszínen kezdenek, egy teljesen új útvonalon.”
Szintén a Yukonban zajlik az Arctic Ultra nevű verseny: ennek során a versenyzők “sétálnak, síelnek, vagy pedig bicikliznek a Yukon Quest útvonalán. Ez pár száz kilométert jelent a hidegben meg a hóban”, meséli Renáta. “Idén ezt a versenyt is az új útvonalon rendezték meg, viszont így nehezebbé vált, sokkal több volt a szintkülönbség benne. Harminchat indulóból talán csak hatan tudták befejezni. Nagyon sokan kiestek fagyás veszélye miatt, és sajnos volt, akinél a fagyási sérülések miatt az amputáció is elkerülhetetlenné vált.
Mit lehet még csinálni Yukonban?
A Yukon a kevésbé extrém hobbik kedvelőinek is rengeteg lehetőséget tartogat: télen lehet síelni, szánkózni, vagy csak túrázni, nyáron pedig a rengeteg vízfelületen kenuzhatunk, kajakozhatunk vagy úszhatunk. “Mi nagyon szeretünk sétálgatni, a férjem pedig lékhorgászik. Kipróbáltuk a sífutást, de nem vagyunk egy nagy tehetségek benne. Télen van hideg vizes lékmerülés is: ilyenkor kivágnak egy kis medencét az egyik tó jegéből, és itt meg lehet mártózni. Mi is kipróbáltuk.
Természetesen mínusz 25 fok volt, széllel, hóviharral, de a vízben melegebb volt egy ideig.
Azért is szeretek itt lenni, mert az embereket nem akadályozza, hogy milyen idő van: ugyanúgy mennek és csinálnak mindenfélét. Nem kell begubózni és szomorkodni a hideg miatt, hanem fel kell öltözni, és lehet menni.”
“Mivel eléggé északon vagyunk, ezért Kanada többi részéhez képest drágábbak a dolgok”, meséli Renáta. Ugyanakkor a bevásárlás is tartogat kellemes meglepetéseket: “Elmentünk vásárolni, és ahogy jöttünk ki a boltból, ott állt egy pár az autójuknál. Hosszasan néztek minket, nem értettük, miért, amikor egyszer csak megszólalt az egyikőjük, hogy ne haragudjunk, de nem kérünk egy karton kólát? Mert ők kaptak kettőt ajándékba, de nem fognak ennyit meginni, nem kérjük az egyiket? Úgyhogy egy vadidegen pártól kaptunk egy nagy adag kólát.”