A falut falusi életre használják, ne kirakatnak - vallja Zsuzsa, aki bejárta az 50 fő alatti településeinket
Honnan ered az érdeklődés a kihalófélben lévő falvak iránt?
– Budapesti vagyok, de Esztergomban élek, és egy bevásárlóközösséget vezetek, ahol a környékbeli termelőknek segítünk biztos bevételhez jutni. Szívügyem a háztáji gazdálkodás – én is megtermelem a zöldségeket, amiket fogyasztok egész évben. Még 2015-ben találkoztam egy nagyon jó anyaggal, ami kihalt (200 és 50 fős) falvakról szólt, ez nagy hatással volt rám. Nem sokkal később egy barátnőmnek felvetettem az ötletet: mi lenne, ha megnéznék az ország 50 fő alatti, önkormányzatilag önálló településeit. Kezdetben kalandként fogtuk fel, semmiféle elgondolás, vagy külső cél nem volt előttünk, csak a kíváncsiság, a nyitottság hajtott, hogy mi van ezeken a pici helyeken. Aztán annyira izgalmasnak találtam az egészet, hogy miután az első nagyobb útról hazajöttem, gondoltam, csinálok egy Facebook-oldalt. Ekkor már tagja voltam sok vidéken újrakezdő csoportnak, tapasztaltam, hogy sokan keresik a megfelelő helyet. Így körvonalazódott bennem, hogy meg akarom mutatni másoknak is azokat a helyeket, ahol jártam, hátha ezzel segítem a döntésüket. Ők már a küszöbön állnak, és tényleg mennének, de nehéz a választás. Ha megnézik a képeket, elolvassák a leírást, talán könnyebben ki tudják választani a helyet, ahova ellátogatnának, hogy felmérjék a terepet. Így született meg az Éledő falvak oldal.
A vidéki élet közel áll a szívemhez, nagyon fontosnak tartom a háztáji gazdálkodást.
Hogy zajlik a feltérképezés folyamata?
– A KSH honlapjáról, a településtárból letölthető a települések listája, ez mutatja azt is, hány fősek. Évente felkerül egy-két új is, ezeket átnézem. Először négy körben jártuk be a barátnőmmel az akkoriban 50 körüli településeket – egyébként a legtöbb Zalában és Borsodban volt. Néha úgy mentünk, hogy nem sok konkrétumot tudtunk egy faluról, bár most már vannak olyan helyek, amiket újralátogattunk, így ott akadnak kontaktok. Van egy erős, őszinte, emocionális elkötelezettség bennem a kisgazdaságok, háztáji lépték iránt. Figyelek, ha van lehetőség, szóba elegyedek helyiekkel, és az élményeimet, benyomásaimat adom át a bejegyzésekkel.
Hogy látod, milyen hajlandóság van az emberekben az általad említett háztáji léptékhez való visszatérésre?
– Konkrét adatokat nem tudok, ám sokan az oldalaknak köszönhetően tudtak elköltözni. Egy lány például Budapesten élt, volt egy lakása, el tudta adni pár millióért, majd abból Zsibriken vett egy házat, a maradékból zajlik a felújítás, és építgeti a gazdaságát. Egy fiatal informatikus is kiköltözött, és olyan dáliagyűjteményt telepített a kertjébe, ami lenyűgöző. Nagyon sok településen van olyan fiatal, aki nemrég érkezett, és azt is érdekes volt látni, hogy a járvány miatt sokan elkezdtek termelni. Szóval egy halvány visszatérési vonalat mindenképpen látok – és ez jó. Az élelmiszer alapvető emberi szükséglet, és azt gondolom, semmi jó nem származik abból, ha fizikailag nem érintjük meg a földet. Nem fogunk kötődni a faluhoz, az élelmiszer előállításnak van egyfajta megtartó ereje. Igaz, ott van a boltban az alma, a hagyma meg miegymás, de hogy keletkezik, honnan származik, ki termelte, mennyi vegyszert használt?! Ezeket nem tudhatjuk, ellenben azzal, amit magunknak termeltünk.
Ha az élelmiszert magamnak megtermelem, az egyfajta önrendelkezés: akkor én jó pozícióba kerültem, és nem vagyok kiszolgáltatva az ismeretlen eredetű termékeknek, esetleges hiányoknak.
Többször is megemlíted a bejegyzéseidben a külföldi lakosokat. Ők hoztak valami életet a kihalófélben lévő falvakba?
– Sejtésem szerint őket általában az vonzza az ilyen helyekre, hogy olcsó az ingatlan, szép a környék. Ha egy külföldi odaköltözik, még nem lesz élet a faluban. Odajön nyárra vagy 5-6 hosszú hétvégére, a portája zöld, de nem termeszt – ez alól is van kivétel, de nem sok –, ráadásul elég nehezen integrálódik bele a falu életébe. A kommentelők azzal érvelnek, hogy legalább nem dőlt össze a ház… Valóban, viszont egy magyar embertől vették el a lehetőséget, aki tényleg gazdálkodni szeretne. Megveszik a házat, sokan nem is tájjellegűen újítják fel, majd máris 2 helyett 22 milliót ér, aki meg költözne, az nem tudja megvenni. Elesik attól a lehetőségtől, hogy néhány év alatt, ahogy a költségvetése engedi, felújítsa. Aki vidéken gazdálkodást vállalna, háztáji, vagy kistermelői léptékben, nem a kifejezetten gazdag rétegből kerül ki.
Úgy látom, nem megoldás egy falu életben tartására, hogy külföldiek vásárolják meg a házakat. Ami a turizmust illeti, a kényszerhelyzetben nehéz helyzetbe kerültek a vendéglátósok… Borsodban például vannak olyan helyek gyönyörű hegyi környezetben, hogy úgy érzed, nem is Magyarországon vagy. Vadászházakat, szálláshelyeket építettek, de a vírus miatt be is zártak. Ez megmutatta, hogy a turizmus sem feltétlenül visz nagyobb életképességét a faluba, ha csak magának termel hasznot. Ha nem épül ki egy megtartó közösség, akik segítik egymást, megvásárolják, vagy elcserélik egymás között az élelmiszert, csak alvóhely lesz a falu. Nem lesz élet.
Egy szálloda például megtermelhetné magának azt, amit a vendégeknek asztalra tesz, vagy kapcsolódhatna a faluban, a szomszéd településeken lévő gazdához, és elindulna egy hasznos együttműködés.
Nem arról van szó, hogy a turizmus teljesen rossz, de nem ilyen mértékben. Átutaztunk Bódvalenkén, ahol roma festőművészek néhány házat freskókkal díszítettek, hogy fellendítsék a turizmust, jöttek a látogatók nagy terepjárókkal, nevetgéltek, fotóztak, nem álltak meg, nem szálltak ki, csak végigpöfögték a falut. A szegény helyi romák a kis kézműves termékeket tartalmazó kosarakkal csak álltak a házak előtt – szomorú volt ezt látni.
Mi lehet a megoldás, hogy az apró falvakban is legyen élet?
– Annak a felismerése, valódi kapcsolatom legyen az élelmiszeremmel. Legalábbis egy részével. Munka lehetséges művelni a konyhakertet, hatalmas dolog, ha az alapanyag egy részét saját maga állítja elő! A bevetett földet, a megtöltött kamrát sokkal nehezebb otthagyni, mint egy füves portát, nagyüzemi ételekkel megtömött hűtőt. Akkor egy mozdulat becsukni az ajtót. De ha ott a zöldség még a fagyok előtt a földben, még néhány tyúk is akad, meggondolja az ember, hogy ha esetleg nehéz időszakon is megy keresztül, tényleg jó lépés-e, ha elhagy mindent. Ezekben a falvakban nincs bolt, orvos, semmiféle ellátás, erre is szoktak hivatkozni, hogy nehéz. Igen, talán nehéz. Kell autó, vagy van falubusz. Ha Budapesten, vagy más városban élsz, semmivel nincs közelebb az óvoda, bolt posta, az infrastruktúra. Összefoglalva, ha a falut falusi életre használják, nem kirakatnak, nem üdülőnek, pihenőhelynek. Ha a városból hozott kényelem helyett a gazdasággal való törődést vállalja az ember.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Behavazott az ország: pazar drónfotók a havas Mátrától...
Utasok ezrei dühönghetnek most a MÁV bejelentése miatt
Rendkívül szokatlan, ami a vadludakkal történik Tatán
3 színes, német város a téli kiruccanásokhoz
Vulkánt fedeztek fel Nyugat-Magyarországon, ezt lehet tudni róla!
