Hogy menjünk oda?
A legjobban akkor járunk, ha nem egyenesen Tbiliszibe veszünk jegyet, mert oda csak komoly vargabetűs kitérésekkel visz el minket a repülő Budapestről, érdemesebb ehelyett Kutaisziba jegyet venni, ami a harmadik legnagyobb városa az országnak. Onnan már bérelt autóval, vagy tömegközlekedéssel lazán elérhetjük fő céljaink egyikét, aminek Batumit, vagy Tbiliszit jó választani.
Kell-e oda vízum, útlevél, vagy ilyesmi?
Elvileg nem. Georgiába simán beengednek minket egy magyar személyivel, viszont, ha nem a Kutaisziba menő közvetlen repülőjárattal utazunk, hanem a kijevi, vagy ankarai átszállással Tbiliszibe, ott azért jó, ha van nálunk útlevél, mert a török és az ukrán hatóságokat nem fogja meghatni a személyi igazolványunk.
Hogy lehet ott közlekedni?
Többféle módja van a közlekedésnek Georgiában, a legegyszerűbb talán a marsutkának nevezett, közepesen lepukkant iránytaxi, ami nevetséges árakon szállítja a népeket a nagyobb városok között, viszont a közlekedési viszonyok olykor képesek hajmeresztők lenni, olyannyira, hogy a Balkán legvadabb régióiban is sírva könyörögnének a receptért a vadrácok.
Azt azonban el kell mondani, hogy mindezek ellenére igen ritka a súlyosabb baleset arrafelé, pontosabban statisztikailag nem sűrűbb, mint nálunk. Talán mégis arról lehet szó, hogy lévén a világ egyik legrégebbi keresztény országa, Isten velük van, legalábbis számomra ott akkor ez tűnt a leglogikusabb magyarázatnak.
Ha a marsutka ezek után soknak tűnne, a három nagyváros között húzódik egy meglehetősen modern vasúti hálózat, amivel szépen és kényelmesen utazhatunk. Esetleg bérelhetünk autót is, ami a legtöbb szabadságot adja értelemszerűen, de ebben az esetben a helyiek hektikus autóvezetési szokásai és az utakat varázsütésre időnként ellepő marhacsordák okán készüljünk fel pár lábon kihordott szívinfarktusra.
Mi ez a Georgia – Grúzia dolog?
Nem akarom túlzottan népnevelői pózba csapni magam és tényleg csak annyit igyekszem edukálni, amennyit feltétlenül fontos, de ezt érdemes tudni.
Georgiában mérsékelten szeretik az oroszokat, elég sokáig tartották őket ugyanis megszállva, ráadásul a mai napig meglehetősen feszült a viszony a két ország között és a Grúzia a terület nevének orosz megfelelője, ezért a helyiek nem repesnek a boldogságtól, ha így szólítják őket.
Csak hogy értsük, ez kb. olyan, mintha a Magyarországra látogató külföldi turisták folyamatosan Üngürisztánként hivatkoznának hazánkra. Persze nem kell semmi veszélyesre gondolni, ez nem egy balkáni tűzfészek, szóval senkit nem fognak ezért megbicskázni egy sikátorban, hiszen az ottaniak jóravaló, kedves emberek, akik világosan értik, hogy mennyit használ nekik az idegenforgalom, szóval durva retorzióra nem kell számítanunk.
Az esetleg előfordulhat, hogy egy ilyen mutatvány után a helyen, ahol vagyunk, egy kicsit minden megdrágul.
Hova menjünk Georgiában?
Ez természetesen attól függ, hogy mit akarunk csinálni. Ha szeretjük a pezsgő éjszakai életet, akkor mindenképp Batumit ajánlom, amit okkal neveznek a Fekete-tenger Las Vegasának, hiszen lépten nyomon kaszinókba botlik az ember, persze kocsmákkal is bőven el van látva, továbbá van egy elég menő tengerpartja is, szóval ha a hajókázás, vagy a strandolás is szerepel a listánkon, akkor is érdemes ide ellátogatni.
Ha a hagyományosabb városnézős, kulturális emlékeket felderítős, múzeumba járós, evős-ivós dolgot preferáljuk, akkor pedig célszerűbb a fővárost, Tbiliszit útba ejteni.
Ez persze nem jelenti azt, hogy Batumi környékén nincs semmi látni/enni/innivaló, csak ez a város sokkal inkább ráállt a turisták igényeinek kiszolgálására, ami persze egy tök jó dolog, már ha olyan a habitusunk. De ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy milyenek valójában a kartvélek (így nevezik a „grúzok” magukat), akkor célszerűbb a fővárost használva főhadiszállásként bejárni a környező vidéket.
Mikor menjünk Georgiába?
Ez is attól függ, hogy mit szeretünk, illetve mit akarunk csinálni. Én pl. nem rajongok a főszezonban hömpölygő turistakaravánokért, ezért nyáron biztos nem mennék oda és akik hasonlóképp gondolkodnak, de pl. a strandolásról sem akarnak lemondani, azoknak a szeptember első felét ajánlom, mint ideális időpontot a nyaralásra.
Túrázni, országot felfedezni az október végével bezáródó őszi, vagy az április közepétől induló tavaszi időszakot ajánlom (október után és április előtt a hegyekben problémás tud lenni a közlekedés). Télen pedig a turistamindenes Batumit övező hegyekben elsőrangú síparadicsomokat találhatunk.
Milyen a helyi konyha?
Georgia egy igen sokszínű vidék, ha az ételekre kerül a sor. Van az országnak vagy 12 nagyobb régiója és ezeken belül a kartvélek is több népcsoportra oszlanak (mingrélek, adzsárok, szvánok) és ezeknek mindnek megvan a maga tradicionális konyhája, ráadásul, mint úgy általában ez a népi gasztronómiával szokott lenni, akár háztartásonként is eltérő, ám a házigazda által az ősi, tökéletes és egyetlen igazi receptnek nevezett eljárásokkal találkozhatunk.
Ha már arra járunk, mindenképp érdemes megkóstolni a harcsó levest, ebben sok minden más mellett három alapvető összetevőnek kell benne lennie: húsnak, a tkemalinak nevezett, cseresznyeszilvából készített, enyhén savanykás szósznak és őrölt diónak.
A hús általában marha, de ez területenként eltérő lehet, van ahol bárányból, illetve előfordulhat az is – leszámítva a muszlim adzsárok lakta részeket –, hogy disznóból készítik.
Ezen felül remek grillezett és egyéb sült húsaik vannak, amelyekhez kötelező kísérő szósz akár a fentebb említett tkemali, vagy a távolról az ajvárra hajazó pikáns helyi paprikakrém, az adzsika.
Mindezek mellett a tésztaételeik is legendásak, a többnyire sajttal töltött kenyérlepényük a hacsapuri, esetleg annak húsos kollégája a kubdari, de természetesen megvan a saját lecsójuk is az adzsapszandal, amibe a paprika, paradicsom, hagyma szentháromságon felül padlizsánt és krumplit is raknak és petrezselyemmel, valamint korianderlevéllel ízesítik.
Érdemes egy esélyt adni a hússal, vagy sajttal, esetleg különféle zöldségekkel töltött hinkalinak, ami tulajdonképpen a gyozára hasonlító tésztabatyu. Georgia amúgy hozzánk hasonlóan viszonylag sokat tartózkodott a történelem kevésbé napsütötte oldalán, így az orosz mellé, pontosabban az elé egy oszmán megszállást is besepertek maguknak, ennek eredményeképpen egy csomó törökös kajájuk is van, tehát ha a fentiek helyett szívesebben ennél köftét, piláfot, kebabot, vagy dolmát, nem kell sokáig keresgélned őket.
Sajnos meg kell mondjam, hogy a kartvélek kávéfogyasztási szokásaiban is a török befolyás az irányadó, úgyhogy aki nem szereti a zaccos kávét, az jobb, ha visz magával egy kotyogóst az útra. Amúgy általánosságban el lehet mondani, hogy Georgiában nem nagyon lehet rosszat és drágán enni. Ha jót akartok magatoknak, próbáljatok részt venni egy szuprán, ami egy hagyományos helyi terülj-terülj asztalkám szintű lakoma.
Mit lehet inni?
Ez rövid lesz: bort és csacsát. Az utóbbi egy spéci törkölypálinka szerű cucc, a bor meg a helyiek büszkesége, mivel a világ egyik legősibb borvidékéről van szó, viszont érdemes észnél lenni, mert valamiért a jó kartvélek az édesebb borokat is nagyon kedvelik, érdemes tisztázni előre, hogy mit kértünk és mit kapunk.
Milyen nyelven beszéljünk?
A nagyobb városokban, ott is a fiatalabbak (kb. 40-45-ig bezárólag) már beszélnek angolul, próbálkozhatunk az orosszal is, főleg az idősebb generációk képviselőivel szemben, nem fogják zokon venni abban az esetben, ha gyorsan tisztázzuk, hogy csak közvetítő nyelvként hagyatkozunk rá.
Hol szálljunk meg?
Itt a határ a csillagos ég, ugyanúgy találunk nevetségesen olcsó, filléres szállásokat a legnagyobb városokban is, mint ötcsillagos pár száz euró per fő per éj szintű szállásokat.
Érdemes alaposan körülnézni.
Tájékoztatjuk, hogy a fenti írás nem minősül utazási ajánlatnak. A Startlap Utazás sem utazásszervező, sem utazásközvetítő tevékenységet nem folytat, azaz nem értékesít utazási ajánlatokat.