Általában tengerparti helyekre megyünk, de mivel a férjem imádja a spanyolajkú országokat, így évi egy spanyol kiruccanás mindig a bakancslistánkon van. És most Madridra esett a választásunk.
Most voltunk először a spanyol fővárosban, és lenyűgözött, hogy milyen elegáns és többségében nagyon tiszta város, teljesen más, mint Spanyolország többi része, ahol jártunk.
A belvárost a Gran via sugárút uralja (vásárlás fanatikusoknak kötelező program), mellette a Puerta del Sol, ami gyakorlatilag a város szíve. Mindenki itt találkozik, minden attrakció itt történik, a Madridot jelképező eperfát legelő medvével is itt lőhetünk fotót.
A metró az egész várost átszövi, bárhova gyorsan elrepít, de a klasszikus, főbb látnivalókat akár gyalog is megnézhetjük.
A királyi palota és a mellette levő katedrális kötelező program, a palotán a zászló állásából tudhatjuk, éppen itt tartózkodik-e a király, akkor persze lehetnek korlátozások abban, hogy épp melyik részeket nézhetjük meg az épületben.
A palota melletti Sabatini kertekben is érdemes elidőzni, az igazi kedvenc viszont a közeli Templo de Debod volt, főleg napnyugtát nézni. Ez egy i.e. 2. századi egyiptomi templom, amit ide „transzportáltak”, nagyon különleges a hangulata, és kivilágítva gyönyörű.
Mondjuk nem voltunk egyedül, a városban elég sokan gondolták, hogy jó lenne innen a nap utolsó óráit és az esti fényeket megnézni, voltak itt zenészek, körben a fűben ücsörgő diákok és persze turisták is. De a látvány nagyon szép. Ja, és mivel Madrid az időzónánk legszélén helyezkedik el, itt 1-2 órával később is megy le a nap, szóval csodás hosszú délutánokat vagy estéket kapunk (persze később is kel, ami nagyon furcsa tud lenni, de szerencsére a spanyolok tudnak mit kezdeni az így kapott sötét reggeli órákkal- hétvége délelőtt a turistákon kívül nem sok spanyol szaladgál az utcákon).
Ha szabadtér, akkor mindenképp érdemes elmenni a Retiro parkba, ami Madrid egyik legnagyobb zöldterülete. Jó idő esetén a világon minden szembe jöhet itt jógaórától napozókon át zenekari próbáig, a spanyolok igazán kihasználják ezt a teret. Természetesen csónakázhatunk is, ha hagyományosabb programra vágyunk. Mi a csodálatos októberi napsütést élvezve, egy plédbe burkolózva churrost ettünk és borozgattunk. Kevés ennél idillibb dolgot tudok elképzelni, na…
A sok mászkálás közben, után, előtt mindenképp érdemes a helyi ételeknek figyelmet szentelni, mi állandóan így tettünk.
Tenger gyümölcsei, sonkák minden mennyiségben, vagy ha éppen nem voltunk annyira éhesek, tapas formájában egy pohár bor mellé.
Ha autentikusra vágyunk, a Barrio de las Letras negyedben, ha modernebbre, akkor Chuecában, ha elegánsra, akkor Salamancában.
A férjem kedvence a zsömlében árult sült tintahalkarika volt (külön ajánlom a Plaza Mayor közelében lévő ikonikus, kissé szutykos, de fenomenális hangulatú helyet!), az enyém a fűszeres paradicsomszószos sültkrumpli (patatas bravas). Na meg a már fent említett churros. Az kihagyhatatlan!
Madrid egy elég magasan fekvő város, 700 méter magasan helyezkedik el, és nagyon száraz tud lenni a levegő, ezért fontos figyelni az elegendő folyadékmennyiségre!
Ha van annyi idő, érdemes 1 napra Toledóba is elmenni, könnyen és gyorsan át lehet pl. buszozni Madridból. A városnak igazi középkori kasztíliai hangulata van, imádtuk a zegzugos utcákat, igazi elveszős- kalandos itt bóklászni. Az itteni helyi sajátosság a bébimalac sütve, de nekünk nem volt szívünk hozzá. Helyette fahéjas cukorba forgatott mogyorót és színes mozaikcsempét vettünk, rajta az új házszámunkkal.
Spanyolország menthetetlenül belopja magát az ember szívébe, hasába, otthonába…
Megközelíthetőség: Madrid közvetlen fapados járattal kb. 3-3,5 óra alatt. Toledo pedig busszal Madridból 1 óra alatt kényelmesen elérhető, alig 10-12 euró oda-vissza (és kb. 70 db járat jár naponta).