A világ közepétől egy karnyújtásnyira: Quito, Ecuador fővárosának látnivalói
Travellina
Bár Quito látnivalóiról tervezek írni, a cikket mégis Egyiptommal kezdem – de ígérem, hamarosan fény derül arra, hogy miért!
A második világháború pusztításai után világszerte egyre nagyobb hangsúlyt kapott a kulturális örökségek védelme. Különösen nagy nemzetközi aggodalmat keltett az egyiptomi Asszuán-gát megépítésére vonatkozó döntés, amely elárasztotta volna az Abu Szimbel templomokat tartalmazó völgyet, az ókori egyiptomi civilizáció egyik kincsét.
Az UNESCO 1959-ben az egyiptomi és szudáni kormányok felhívására nemzetközi kampányt indított a templomok védelmében. A két templomot magába foglaló régészeti területet hatalmas, több tonnás tömbökre vágták, szétszedték, majd a folyótól 200 méter távolságra és 65 méterrel magasabban újra összeszerelték.
A történelem egyik legnagyobb régészeti mérnöki kihívása mintegy 80 millió dollárba került, amelynek felét mintegy 50 ország adományozta. A sikeres nemzetközi összefogás további hasonló örökségvédelmi kampányokhoz vezetett, például Velencében a lagúnák megmentésére vagy Pakisztánban Moenjodaro régészeti romjainál.
Ezek a projektek vezettek el oda, hogy az UNESCO 1972-ben elfogadta a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló egyezményt, amelyet gyakran egyszerűen csak világörökségi egyezménynek neveznek.
Jelenleg összesen 1223 világörökségi helyszín található 168 országban,
amelyek közül 952 kulturális, 231 természeti és 40 vegyes jellegű.
És itt térünk rá lassan Ecuadorra! A lista elsőként megválasztott 12 tétele közül ugyanis kettő ebben az országban van: Quito és a Galápagos-szigetek. Csak érdekességképp jegyzem meg, hogy másik kettő pedig viszonylag közel hozzánk: a Wieliczka-sóbánya és Krakkó történelmi központja Lengyelországban.
A listára nem elég azzal felkerülni, ha valami látványos vagy érdekes. Kell, hogy legyen benne valami olyan, ami az egész emberiség számára kiemelkedő egyetemes értékkel bír.
De vajon mi ez a különlegesség Ecuador fővárosában, Quitóban? A választ az építészetben kell keresni: az 1917-es pusztító földrengés ellenére ugyanis
Quito rendelkezik Latin-Amerika legjobban megőrzött, legkevésbé megváltoztatott történelmi központjával.
Nézzük, melyek itt a legfontosabb épületek:
Bazilika
Quito grandiózus temploma, a Basilica del Voto Nacional a város történelmi központján kívül, egy dombtetőn található, és méltóságteljesen tekint le az alatta elterülő városra.
A bazilikát a híres párizsi Notre-Dame és a spanyolországi Burgos katedrális mintájára tervezték. Az épület 140 méter hosszú, két tornya 115 méter magas, így Dél-Amerika legmagasabb neogótikus temploma. 24 kápolnája van, amelyek Ecuador tartományainak számát képviselik.
Európa gótikus templomaiból már ismerősek voltak számomra az általában ijesztő állatfigurákat mintázó vízköpők, itt azonban a hagyományos állatfajokat olyanok váltották fel, amelyek az ország biológiai sokféleségét képviselik. Ezek között megtalálhatóak kondorok, armadillók, a Galápagos-szigetekről származó óriásteknősök és leguánok.
A sietős vagy épp kényelmes turisták főképp a főhajót keresik fel. Én azonban ráértem és kíváncsi voltam, így felkapaszkodtam a legfelső szintekre.
Innen fantasztikus panoráma nyílik Quito városára, és a közeli Andok hegyvonulataira,
ráadásul egy hangulatos kávézót és egy kis ajándékboltot is találtam a toronyban.
San Francisco templom és kolostor
A San Francisco templom és kolostor Ecuador legrégebbi és legjelentősebb vallási helyszíne, amely részét képezi Quito város világörökségi területének. Mivel egész Dél-Amerikában ez a legnagyobb építészeti komplexum egy város történelmi központjában, az „Újvilág El Escorialja” nevet is megkapta.
A hatalmas komplexum 13 kolostort, három templomot, egy teret, több mint 3500 vallásos műalkotást, valamint több ezer könyvet és történelmi dokumentumot tartalmazó könyvtárat foglal magában. A kolostort Jodoco Ricke testvér építtette a ferences szerzetesrend számára 1537 és 1560 között és ma is ferences szerzeteseknek ad otthont.
A templom harangtornyainak felső részei egy 1868-as földrengés során megsemmisültek; azokat soha nem építették vissza eredeti magasságukban, ezért ma kicsit furcsának hatnak.
A templom látogatása után mindenképp érdemes felmenni a kerengő felső folyosójára, ahonnan remek kilátás nyílik a folyosók által közrezárt kertre. A tornyok mellé is felmásztam és innen a templom előtti térre is ráláttam, amely hihetetlen fotogén a remek állapotban fennmaradt házakkal és a mögötte húzódó hegyekkel.
La Compania de Jesus templom
A városnézésből szintén kihagyhatatlan a La Compania de Jesus templom, melynek a barokk egyik ékszere. A templombelső szinte minden egyes négyzetcentimétere arannyal vagy falfestményekkel borított – azt hiszem,
sokat elmond róla, hogy 160 évig tartott, amíg elkészült.
Jezsuita építészek 1605-ben kezdték meg a La Compania de Jesus templom építését és az bő másfél évszázadon át számos építész és Quito legjobb mestereinek bevonásával zajlott. A végeredményben több építészeti stílust fedezhetünk fel. Az uralkodó építészeti stílus a barokk, és a templom nem szűkölködik az ehhez a stílushoz kapcsolódó túlburjánzásban, finom részletekben és pompában. A templom oszlopain látható geometrikus ábrák mór hatást tükröznek, míg egyes kápolnákban a neoklasszicista stílusjegyek érvényesülnek. Érdekes elemek a templom főbejáratán és a mennyezeten látható Nap szimbólumok, melyek az inka civilizációra (és Inti napistenre) utalnak. Ezeket valószínűleg azért helyezték az ajtóra, hogy az őslakosokat is ösztönözzék a templomba járásra.
A vegyes stílus és a túldíszítettség ellenére a templomot Quito legszebb templomának, sőt, az egész ország egyik legdíszesebb vallási épületének tartják.
Guayasamín-múzeum
A vallási épületeken túl néhány múzeumot is felkerestem, melyek közül egyértelműen a neves ecuadori festő egykori otthona, a Guayasamín-múzeum lett a kedvencem.
A szegény, tízgyerekes kecsua családból származó fiatalember taxisként kezdett dolgozni, de már gyerekként nagyon szeretett rajzolni. És nemcsak szeretett, de tudott is, már iskolásként értékesítette első műveit. Bár a szülei valami jól menő szakmát javasoltak neki, Guayasamín a quitói képzőművészeti iskolában végzett festő és szobrász szakon.
Sokat lendített kezdeti karrierjén, hogy az amerikai elnök, Nelson Rockefeller látta Guayasamin néhány festményét, amikor Ecuadorban járt. Megvásárolta néhány művét, majd meghívta őt, hogy mutassa be munkáit a New York-i Museum of Modern Art csoportos kiállításán. Ezután semmi nem állíthatta meg a karrierjét, egymás után nyíltak tárlatai, egyre jobb áron keltek el művei és a kontinens legjobb festőjének kiáltották ki.
1976-ban, halála előtt bő két évtizeddel Guayasamínt egyre jobban bántotta a gondolat, hogy festményei túlnyomórészt külföldön találtak gazdára. Rádöbbent, hogy alig maradt alkotása szülőhazájában, ezért úgy döntött, alapítványt hoz létre és ettől kezdve műveit főleg ennek szánja. Szerencsére családja is támogatta azt a törekvését, hogy maradjanak egy kézben a festmények és megmutathassák azokat a nagyközönségnek.
Guayasamín egykori otthonában nemcsak erőteljes festményeit lehet megnézni, de a festő prekolumbián kerámia-, csont- és fémtárgyakből álló gyűjteményét is. Az egyórás tárlatvezetés során két kisfilmet is láttunk: egyikben maga Guayasamín mesélte el néhány percben, miért döntött az alapítvány mellett. A másik kisfilm pedig egy mű születését mutatta meg pár percben: Paco de Lucia portréja mindössze egy óra 15 perc alatt készült el.
Maga az épület is részben az ő műve: a házat ugyanis Guayasamin útmutatásai alapján építészmérnök bátyja tervezte. Kívánságának megfelelően hamvait itt, szeretett otthona kertjében, egy gyönyörű fa alatt egy urnában helyezték el.
A Világ Közepe Város
Quitóból a legnépszerűbb kirándulás az egyenlítő vonala, amely mindössze 25 kilométerre fekszik a fővárostól. Ki ne vágyna egy olyan fotóra, amin az egyik lába északon, a másik délen van? A Világ Közepe Városban (Mitad del Mundo) elkészíthető egy ilyen felvétel, az egyenlítőt jelképező sárga vonalon állva.
Van azonban egy kis gond ezekkel a fotókkal…
Quito egyenlítőjét 1736-ban térképezte fel és azonosította egy francia geodéziai expedíciós csapat Charles-Marie de La Comdamine vezetésével. Bár munkájuk a korban rendkívüli volt, a francia geográfusok körülbelül 250 méterrel tévedtek; ennek a számítási hibának bizony máig ható következményei vannak. A Mitad del Mundo tér közepén álló 30 méter magas emlékművet, beleértve az egyenlítőt jelző festett vonalat is, ugyanis mind a téves információ alapján építették, és most egy hamis egyenlítőt ábrázolnak. Ez azonban nem akadályozza meg a helyieket, illetve a turistákat abban, hogy élvezzék a látványt, és kihasználják a híres fotózási lehetőséget – én se sokat problémáztam ezen a kis tévedésen!
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Döntött az Európai Unió Bírósága: így utazhatunk mostantól...
Ikonikus nevezetességek, amiket elpusztított a tűz Los Angelesben
Anthony Hopkins háza is leégett a tűzvészben - képeken a...
Erről minden nyugdíjasnak tudnia kell, aki most termálfürdőbe...
Különleges hatású gyógyfürdő rejlik a Mátra és a Bükk...
