A digitális nomádkodás annyit tesz, hogy távmunkában dolgozunk, amihez egy jó netkapcsolat és egy tűrhetőbb laptop kell csupán. Ezzel együtt jár az a szabadság is, hogy mi magunk választhatjuk meg, honnan dolgozunk.
Ez pedig lehet bárhol, akár egy thaiföldi tengerparton is, bár a gyakori utazgatás magával vonzza a gyökértelenség érzetét, hiszen ha sűrűn ugrálunk a világ különböző pontjai között, ennek a kapcsolataink láthatják kárát. Persze nem kell arra gondolni, hogy megszűnnének a már meglévők, de például újabbakat kialakítani komoly kihívás lehet. De az élet zajlik, akár nomádkodunk benne, akár nem és az ismerkedés az egyik legjobb része az utazásnak, tehát a kérdés, hogyan tegyünk szert barátokra egy teljesen új és idegen helyen?
Ismerkedj
Idegen helyen az ember legszívesebben feltűnésmentesen beolvadna a környezetébe és a legkevésbé akar kezdeményezőként fellépni a helyiek irányába barátokat keresve. Pedig éppenséggel pont ezt kellene tennie.
Nyilván lehetnek ennek alkati akadályai és egy introvertált természetű embert traktorral nem lehetne egy ilyen szituációba bevontatni, bár érdemes meggondolni, hogy utazóként jobban járunk, ha a félénkségünkön úrrá leszünk és kezdeményezőkké lépünk elő.
Egyrészt azért, mert új helyen, ha nem mutatunk érdeklődést az ottaniak iránt, akkor nem fogunk tudni megismerkedni se velük, másrészt pedig nem tervezzük egyik helyen se leélni az életünket, ezért ha társas interakciókra vágyunk, akkor a rendelkezésünkre álló időt ki kell használnunk és ne arra várjunk, hogy egyszer majd dob valamit a gép, mert nagyon rossz lesz, ha ez az elutazásunk előtti napokban történik meg.
Nem kell messzire menni, ha már digitális nomádkodásra adtuk a fejünket, próbáljunk közöttük kapcsolatokat kiépíteni. Ehhez persze tudnunk kell, hogy hol keressük őket. Kézenfekvő lehet a Facebook a maga számtalan utazós csoportjával, de jó ötlet a kifejezetten utazókat összegyűjtő közösségi portál, a Wanderful is.
Béreljetek közös munkahelyeket
Ugyan a távmunka egyik legcsábítóbb vonása, hogy az ember kikerül az irodai élet monotonitásából, ám nem haszontalan, ha bizonyos elemeit megőrzi, ilyenek lehetnek például a munkatársak. Egy ilyen munkaközösséget pedig az egy helyen tartózkodó digitális nomádokból is össze lehet rakni. Ez nem csak a produktivitásunkra lehet jó hatással, de lesznek, akikkel szünetben elmehetünk ebédelni, kávézni, stb.
Ez a fajta munkatárskeresés egyáltalán nem akkora csodabogárság, mint aminek elsőre hangzik, vannak is már erre szakosodott alkalmazások is, mint például a Coworker, vagy a WeWork, amelyek „munkahelyet” is biztosítanak a számunkra. Ez egy olyan bérelhető helység, ahova beülünk a laptopunkkal dolgozni. Csak beírjuk a várost és azt, hogy mikor szeretnénk kezdeni, aztán már válogathatunk is a munkahelyek között. Persze aki rendszerint az albérletéből dolgozik alsógatyában, annak ez hülyeségnek tűnhet, de vannak olyanok, akik a munkavégzés rituáléit a nagy szabadság közepette is szeretik megőrizni.
A társkereső sem hülyeség
A kapcsolatteremtésnek egy kényes, de alapjaiban nem elvetendő formáját szolgáltathatják az úgynevezett randialkalmazások is, melynek kereteiben romantikus, de akár baráti kapcsolatokra is szert tehetünk. Persze érdemes ezzel kapcsolatban pár fontos szabállyal tisztában lenni. Ha digitális nomádkodunk, akkor a gyakori költözéseink okán lényegében ki-bejárunk az emberek életében és ha egy másik digitális nomáddal ismerkednénk, legyünk rá felkészülve, hogy ő is ezt fogja tenni a mi életünkkel.
Ebből már jól levehető, hogy a digitális nomádkodás nem kedvez a hosszú távú, tartós kapcsolatoknak, hiszen ezek fundamentuma a stabilitás és a kiszámíthatóság, melyek tipikusan azok a tulajdonságok, amik ritkán jelennek meg egy utazgató távmunkás életében.
Persze egyáltalán nem kizárt, hogy egy hasonló életmódot folytató emberrel képesek leszünk annyira összecsiszolódni, hogy már együtt nomádkodunk bele a világba, de ehhez mondjuk szükségünk lesz egy nagy adag szerencsére is.
A legfontosabb tanács, amit érdemes megfogadni ebben a kérdésben, hogy ismerjük meg saját magunkat. Ez nem ilyen motivációs bohóckodás, hanem arról szól inkább, hogy legyünk tisztában az igényeinkkel. Tudjuk nagyon pontosan, hogy mire van szükségünk, illetve, hogy mik a korlátaink és ezeknek konzekvensen adjunk hangot a különböző fórumokon. Ha így teszünk, előbb-utóbb partnert is találunk hozzá, legyen szó akár baráti, akár romantikus, vagy egy laza haveri kapcsolat kialakításáról.
Más kérdés persze, hogy mennyire vágyunk egyáltalán digitális nomádként tartós kapcsolatokra? Akik ezt az életet választják, azok rendszerint függetlenebbek a nagy átlagnál és ennek a függetlenségnek az is részét képezi, hogy a társas interakciók nem játszanak olyan lényeges szerepet az életükben, mint a hétköznapi ember esetében. De az is igaz, hogy olykor a legintrovertáltabb remete-természetű ember is szívesen meginna egy korsó sört mások társaságában, sőt olykor még akár hosszabb beszélgetésekhez is kedve szottyanhat, így talán mégsem teljesen haszontalan, ha tudja, hogyan keressen ehhez partnereket.