A nyolc új “szálloda” biológiailag lebomló fémből készült, hogy otthont biztosítson a vadon élő, veszélyeztetett tengeri állatoknak. A csikóhalhoteleket legalább egy hónappal lakóik szabadon engedése előtt telepítik, hogy az algák, szivacsok és más tengeri élőlények elszaporodhassanak rajtuk.
Az évek során az építmények vázául szolgáló fém lebomlik, és
félig természetes zátonyok jönnek létre, amelyek nemcsak a csikóhalaknak, hanem a kikötő élővilágának is javára válnak.
Mitchell Brennan ausztrál tengerbiológus elmondta, hogy a szabadon engedett csikóhalakkal akarják előmozdítani a vadon élő állomány növekedését.
A fajmegőrzési céllal született projekt a Sydney Tengertudományi Intézet, a Sydney Műszaki Egyetem és az Új-Dél-Wales-i kormányzat együttműködésében valósult meg.
A White-csikóhalak Ausztrália keleti partján őshonosak, különféle színekben fordulnak elő a természetben, és a kaméleonhoz hasonlóan hozzá tudják igazítani kültakarójuk színét a környezetükhöz. Élőhelyük elvesztése miatt a tengeri állatok 2017-ben felkerültek a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) veszélyeztetett fajokat tartalmazó vöröslistájára.
Az Independent videójában látható, hogy milyen a Sydney kikötőjében épült csikóhalhotel:
Ausztrál kutatók szerint Sydney kikötőjében csaknem felére csökkent a White-csikóhalak állománya 2008 és 2015 között, az Új-Dél-Wales északi partvidékén élő egyedek száma pedig 95 százalékkal zuhant.
A csikóhalhotel-projekt egyelőre ígéretes kezdeményezésnek tűnik a trend visszafordítására: a kutatók azt találták, hogy egy évvel azután, hogy 2020-ban számos egyedet szabadon engedtek a Chowder-öbölben, a populáció húsz százaléka a szállodákban maradt, tíz százalékuknak pedig sikerült megtermékenyülni a vadonban.