A nyugat-magyarországi Bük városa leginkább népszerű gyógyvizéről és az erre épült fürdőkomplexumról ismert. A települést azonban már a középkorban is jegyezték, sőt egy időben három község is viselte valamilyen formában ezt a nevet, Alsó-Bük, Felső-Bük és Mankó-Bük, majd ezek egyesüléséből született meg a ma ismert Bük, végül ehhez társult később Bükfürdő.
Szent Kelemen kultusza
Figyelemreméltó egybeesés, hogy a település legrégebb óta ismert épületének,
a templomnak az a Szent Kelemen a patrónusa, akinek az egyik csodatette épp a sziklából való vízfakasztás volt.
Kelemenről egyébként ellentmondásos információink vannak, egyesek szerint ugyanarról az emberről van szó, akit Pál apostol is említ a filippiekhez írt levelében, mások szerint pedig egy római patríciuscsalád gyermeke, Domitianus császár unokatestvére volt. Abban azonban mindenki egyetért, hogy Kelemen egyike volt a Szent Pétert követő római püspököknek (hogy pontosan hányadik is volt a sorban, arról már megoszlanak a nézetek), így a keresztény világ egyik korai pápájáról van szó az ő személyében. Persze ez a Krisztus utáni első évszázadban még koránt sem volt veszélytelen foglalkozás, így Kelement sem a baldachinos ágyban érte el a végzete.
Traianus császár uralkodása elején Kelement a hittérítő tevékenysége miatt száműzték Rómából és a birodalom egy távoli szegletében, a Krímben dolgoztatták egy kőbányában. Mivel a korabeli munkaügyi jogszabályok igen szűkszavúan nyilatkoztak a bányamunkára ítélt rabszolgák ideális munkakörülményeiről, ezért el lehet képzelni, hogy milyen állapotok uralkodhattak egy ilyen helyen.
A rabokat kínzó vízhiány gyötörte, így Kelemen letérdelt és Istenhez kezdett fohászkodni. Amikor felpillantott, meglátott egy bárányt a dombtetőn, odament és ahol korábban az állat állt, lesújtott a csákányával a sziklára, amiből bő és tiszta vízsugár tört fel.
Tette büntetéseként Kelement egy vasmacskához kötözve bedobták a Fekete-tengerbe.
Azért volt fontos mindezt felidéznünk, mert megújult a büki Szent Kelemen plébániatemplom templomparkja, így ha az önfeledt fürdőzés mellett időt szánunk a meglátogatására, tudni fogjuk, hogy kiről van szó és hogy miért fontos Kelemen alakja a bükiek számára.
Templompark
A Szent Kelemen Plébániatemplom parkjának rekonstrukciójának legfigyelemreméltóbb vonása, hogy a város nem „csak” a templompark kicsinosításra vállalkozott, hanem olyan tematikus utak létrehozására, melyek három, egyenként is izgalmas és fontos téma mentén járják körbe a környék történetét.
Az egyik vetület Bük vallástörténeti múltját, míg a helytörténeti vonal a középkor óta létező város históriáját és jelentősebb szülöttjeit mutatja majd be, közülük is érdemes kiemelni a reformkori nagy politikai csatározások fekete öves liberális szónokát, Széchenyi jó cimboráját, Felsőbüki Nagy Pált, akinek a síremléke is megtekinthető itt.
Ami viszont még különösen izgalmasnak ígérkezik, az a földtörténeti út, ez az emberiség történelme előtt évmilliárdokkal játszódott eseményekbe enged némi bepillantást az érdeklődők számára.
A templomparkot érintő felújítások során kiemelt fontosságot tulajdonítottak a világháborús emlékművek restaurálásának, valamint a park növényzetét is részben lecserélték, részben pedig mentették, ami menthető. A templompark egy átlátható, világos és barátságos hellyé vált, az esti megvilágításért pedig reflektorok és LED lámpák felelnek.
A park részét képezik továbbá az 1848-49-es emlékmű, az 1711-es pestisjárvány elvonulása miatt hálát adó Mária-oszlop, a lakosok által hozzátartozóik emlékére emeltetett Csupor-kereszt és az Immaculata-szobor, valamint több második világháborús emlékmű, illetve a Honfoglalás tiszteletére emelt millenniumi és millecentenáriumi emlékkő.
Ha pedig már a jó levegőjű, nyugalmat sugárzó parkig eljutottunk, mindenképp fordítsunk némi figyelmet magára a templomra, ami első blikkre egy csecse barokk kori templomnak tűnik, ám valójában sokkal régebbi annál. Tulajdonképpen a legkorábbi dolog, amit a településről tudunk, az éppenséggel ez a templom, amit valamikor a 13. század környékén építettek.
A későbbi barokkos hatást a török időkben arra vetődő, az építészetben nem túl jártas akindzsiknek köszönheti, akik egy kicsit átalakították a helyet és amikor a 18. században a török eltakarítását követően, majd némi kuruc-labanc nézetkülönbség, illetve pár pestisjárvány után a környéken újra lett értelme építkezni, éppen a barokk volt a menő.
A gyógyfürdő története
Érdekes történet, hogy miként jöttek rá a helyiek arra, hogy a településen gyógyhatású víz található. Eredetileg ugyanis nem ezt keresték, hanem a zalai olajmezők kitörően magas hozama miatt további olaj-lelőhelyek után kutattak az országban, ám a Bük környéki próbafúrás hatására nem a fekete arany, hanem meleg víz tört fel. Hamar kiderült, hogy ez a víz gyógyhatású, a benne található nátrium-klorid kiválóan alkalmas a gyulladáscsökkentésre, a kalcium, fluor a csont anyagcseréjében játszik fontos szerepet, a magnézium az izomműködésre hat pozitívan, a szén-dioxid pedig a keringést javítja. A büki gyógyvízzel szinte valamennyi mozgásszervi betegség kezelhető.
Ennek megfelelően a községben már 1960-ban megszületett a fürdő gondolata, ami hamarosan el is készült és elindult az a fejlődés, ami mára Bükfürdőt az ország egyik legnépszerűbb településévé tette.
Mindenki önfeledten pihenhet, életkortól függetlenül
A fürdőben minden korosztály megtalálja a számára legjobb kikapcsolódási formát, hiszen amíg az idősebbek nyakzuhannyal, szaunával, meg pezsgőággyal kúrálják magukat, addig a kisebbek számára van itt egy rakat csúszda, és az interaktív elemeket is felvonultató Cápabarlangról se feledkezzünk meg.
A SZENT KELEMEN KULTUSZTÓL A SZENT KELEMEN KÚTIG” CÍMŰ, GINOP-7.1.9-17-2018-00034 számú projekt a „Turisztikailag frekventált térségek integrált termék- és szolgáltatásfejlesztése” pályázati program keretein belül valósulhatott meg, a teljes pályázati költségvetés 276.997.454 Ft volt.