Az Atlanti-óceánon lévő Fernando de Noronha-szigetcsoport egy elsüllyedt hegység maradványa, 21 vulkanikus eredetű sziget-, és sziklacsoportból áll. A fő sziget csupán 10 kilométer hosszú és kevesebb, mint 4 kilométer széles. Az összterülete kicsivel több, mint 20 négyzetkilométer, mégis egy életre beírta magát a világ legszebb látnivalói közé.
A hely nemcsak turistákat és kutatókat, hanem művészeket is megbabonázott. A brazil író, Gastão Penalva például egyenesen „Fora do mundo”-nak nevezi, ami annyit tesz, mint ki a világból, vagy világon kívül.
A sziget rövid története
Nevét Fernão de Noronha portugál felfedezőről kapta, noha azt rebesgetik, hogy az 1501-1502-ben zajló expedíció vezetője be sem tette a lábát a szigetre. Ezt követően többek közt angolok, franciák és hollandok is harcoltak a szigetcsoport birtoklásáért több-kevesebb sikerrel. Már a 18. században elkülönült egy rész, ami a bűnözők foghelye volt, majd 1942-ben, a második világháború alatt a szigetcsoport Rocasatollal és a Szent Péter és Pál-sziklákkal is szövetségi területet alkotott, a helyi börtönbe pedig politikai és köztörvényes rabokat küldtek. 1957-ben számolták fel a foghelyet, néhány rab azonban sosem távozott… Nem véletlenül nevezik a helyet a hírhedt börtönszigetnek, hiszen a kiszabadulás, a szökés lehetősége egyenlő volt a nullával. Ez annak volt köszönhető, hogy ezekben az időkben folyamatosan irtották az erdőket, hogy megakadályozzák a tutaj vagy más eszköz készítését, így ellehetetlenítve a foglyokat a szökéstől. Akkoriban mit sem törődtek a varázslatos környezettel, mígnem 1988-ban a szigetcsoport területének 75 százalékát természetvédelmi területté nyilvánították.
Az eldugott ékkő
A szigetcsoportról terjedő legendák és a természetvilág rendre vonzza az egzotikus vidékek kedvelőit, azonban csak a legszerencsésebbek tehetik be a lábukat a varázslatos földi paradicsomba. Amióta az UNESCO a világörökség részének nyilvánította a területet, így az ökoturizmus részévé vált, szigorú környezetvédelmi politika jellemzi. Ha erre a gyönyörű helyre szeretnénk utazni, ajánlott jóval előtte lefoglalnunk a nyaralást, mivel a helyi erők nagyban szabályozzák az itt lévő turisták számát, az itt eltölthető időt. Az egyik korlátozás például, hogy a szigeten mindössze 420 utazó tartózkodhat egyszerre egy napon, emellett érkezéskor mindenki köteles természetvédelmi adót fizetni, melynek kiszámítása az ott eltöltött napok száma szerint változó.
A természet csodája
Napjainkban ez a terület az idegenforgalom és a kutatás célkeresztjében van, hiszen elképesztő növény- és állatvilággal rendelkezik – ezek közül is kiemelkedik a tengeri madarak hatalmas kolóniája. Természetesen a vizek és partok is teli s teli vannak különféle fajokkal: tengeri teknősökön, homáron, trópusi halakon kívül a folyton lubickoló delfinek is színezik a látképet – a Dolphin Bay nevű parton akár közvetlen közelből is szemügyre vehetőek ezek az állatok.
Persze a legendás börtön maradványait is meg lehet látogatni, ám mára beszőtte a buja növényzet. A legcsábítóbb a fehér homokos tengerpart és a smaragdzöld, kristálytiszta víz, de van egy jó hírünk az aktív kikapcsolódás rabjainak is: delfinúszásra, búvárkodásra és szörfözésre is van lehetőség, sőt, a BBC Dél-Amerika egyik legizgalmasabb vízi sportolásra alkalmas helyének nyilvánította Fernando de Noronhát. Ha megunnánk a tengerpartot és a vízi sportokat, akkor sincs baj: bőven akad látnivaló a börtönön kívül is. Fantasztikus hajótúrákat szerveznek, delfin show és múzeumok tömkelege is várja a látogatókat. Érdemes végiglátogatni a Jardim Elizabeth, az Esmerelda Coast vagy Sancho-öböl ökoösvényeit, fogyasztásra pedig tenger gyümölcseiből készült helyi finomságokat javasolunk.