Élet Sója
Bonn, a diplomácia és a kultúra városa
Bonnról, az egykori nyugat-német fővárosról a legtöbben azt gondolják, hogy miután „mecénását”, a német kormányt elszippantotta Berlin, azóta belesüppedt egy alvó kisváros szerepébe. Nem, Bonn csupán át- vagy inkább visszafordult korábbi „elfoglaltságaihoz”, a kultúrához és a tudományhoz.
Látogatóként a városba érkezve nehéz nem észrevenni, hogy sokkal kevesebb a felhőkarcoló, mint azt az utazó várná. A parkok zöldje, a Rajna kékje és a XIX. század Jugendstil polgári házsorai egy nyugodt város képét festik a szemünk elé. Sokkal nyugodtabb városét, mint a szomszédos Köln, amely időről-időre megpróbálja elszippantani a környékre látogatók figyelmét.
Holott Bonn azoknak, akik kicsit is szeretik a zenét, nyitottak a modern művészetekre és kíváncsiak a folyamatra, amely során egy, a náci csizmákkal sárba tiport demokrácia újjászületett, napokra nyújt lehetőséget érdeklődésük kielégítésére.
Őszintén szólva először én is csupán kötelességből érkeztem Bonnba. Jól emlékszem a tavaszi napra, amikor éppen a kötelességből adódóan szabadon eltölthető órákat kaptam a városban.
Az első utam Beethoven szülőházához vezetett.
Jóleső érzés volt a kedvenc zeneszerzőm születési helyén lenni. A kicsike, sötét szobában szinte hihetetlennek tűnt, hogy a zenetörténet egyik legnagyobbja ott jött a világra. A múzeumban megláthatjuk azt a miliőt, amelyet Beethoven érezhetett először. Azon túl, hogy az itt elkezdődött nagyszerű élet körülményeibe bepillanthatunk, életének számos mozzanata is feltárul a múzeum gyűjteménye segítségével. Szeretem elképzelni a személyes tárgyakon keresztül az embert, de itt a Bonngasse 20. szám alatt mégis inkább az volt a megható, amikor egy kis koncertet is sikerült elcsípnünk és Beethoven zenéje felcsendült az öreg, polgári épület falai között.
Bonnban Beethoven életének csupán kis részét töltötte, s miután a város is az osztrákokhoz szegődött el a 18-19. század fordulóján, a zeneszerző is Bécsbe költözött. Mi azonban még mielőtt tovább állnánk kelet felé, pillantsunk be a város múltjába és jelenébe is.
A belváros képét három épület mindenképpen meghatározza. Az egyik a Münster, a másik az Altes Rathaus, a harmadik pedig az Egyetem. Míg az elsőn a román és a korai gótika építészeti jegyeit figyelhetjük meg, addig a városházán a rokokó, az egyetemen pedig a barokk építészet jegyei uralkodnak. Az Altes Rathaus egy nagyobb téren, a piactéren áll, így jelentős politikai események színhelye. Az egyetem egy parktól választja el a belvárost, míg a Münster a vasútállomást próbálja leplezni.
A belvárosban találunk még egy római kori emléket, rengeteg üzletet, s éttermet. Az egyikben megkóstolhatjuk a bonni sört, a Bönnscht, nem messze tőle a Kölsch-öt, a kölni sört. Sokan eléggé belefeledkeznek a kóstolgatásba, ezért ütős, húsos ételeket is kínálnak mellé az egyik régi sörfőző éttermében (Bönnsch).
Ha igazi nagypolgári házakat szeretnénk látni, akkor tegyünk egy sétát Bonn Südstadt-jában. Az 1860 és 1914 közötti időszakban itt élt a város nagypolgársága és értelmisége. Szerencsére a háborúk megkímélték ezeket a fantasztikus épületeket.
Bonn bővelkedik a jobbnál jobb múzeumokban. A belvárosban én első látogatásunk alkalmával két érdekességre is bukkantam.
Az egyik az egyiptomi gyűjteményt felsorakoztató (Ägyptisches Museum der Universität Bonn), a másik a város és a környék történelmét bemutató múzeum (LVR-Landesmuseum Bonn). Ezeket persze csak igazán „elvetemült” múzeumlátogatóknak ajánlom.
Ha valami igazán egyedire vágyik valaki, annak irány a Frauenmuseum, Női Múzeum, ahol művészek és tudósok dolgoztak együtt a megalapításon, s minden a nőkről szól.
A képzőművészetek iránt érdeklődőknek a Kunstmuseum lesz egy élmény – már maga az épület is -, hiszen most itt koncentrálódik a modern német képzőművészet „apraja-nagyja”!
A Deutsches Museum Bonn-t (Bonni német múzeum), a technológia, a technika rajongóinak ajánlom. A technológia és mérnöki tudományok 100 mesterművét mutatják be a feltalálásuktól a fejlődésük mai szintjéig.
A város számomra legnagyobb meglepetése azonban a Német Szövetségi Köztársaság 1945 utáni történelmének múzeuma volt. Már a megközelítésével is azt kívánják sugallni, hogy most felszállsz a metróra és az időben is utazol úgy 75 évet.
Kiszállsz és láthatod, hogyan épül újjá egy nemzet, egy ország, sok-sok város, kétféle módon. A hangsúly Nyugat-Németországon, az egyesítés előtti NSZK-n van, de mindig képbe kerül párhuzamosan a keleti oldal is. Hányszor láttuk filmekben a legyőzött és porig rombolt országot és elítélendő népét, s most itt egy kicsit láthatóvá válik a másik oldal is.
Ők is keresték a hozzátartozóikat, igyekeztek a romok alatt megtalálni a még használható tárgyaikat és építeni egy új életet úgy, hogy közben mindannyiójukra – okkal vagy ok nélkül – rányomták a náci jelzőt. Nagyon élethű a múzeum helyenként, így teljesen a hatása alá kerül a látogató. Végigjárhatjuk az utat, amelyet a nyugat-németek jártak végig, amíg újra sikerült felépíteni egy demokratikus országot. Közben Bonnról is kiderül, hogy bizony nemcsak Beethoven születésének idején politizált előrelátóan, hanem a 20. században is és ezért mindig úgy emlékeznek rá, mint a demokráciaépítő és diplomácia szakértő városra.
Ha a múzeumok után inkább a nyugodtabb természet felé vennénk az irányt, akkor ahhoz kiváló lehetőséget nyújtanak a csodás környezetben fekvő, környékbeli kastélyok. Elsőként a város egy külső kerületében található barokk Poppelsdorfer Schloss-t ajánlom, amelyet az egyik kölni választófejedelem építtetett. Csodás kertje van, amelyhez egy botanikus kert is tartozik.
A másik kastélyhoz a Rajnát kell követnünk, s miután felmászunk a Schloss Drachenburg-hoz, integet majd nekünk lentről a folyó, Bonn és Köln városa is. Alig lehet elhinni, hogy ezt a kastélyt a XIX. század második felében építették. Télen fényjátékokkal, nyáron koncertekkel színesítik a látogatást.
A Rajna mentén rábukkanhatunk még további várakra, várromokra is, úgy, mint a Rolandsbogen és a Godesburg.
Amennyiben a Beethoven év koncertjei és egyéb rendezvényei iránt érdeklődnénk, akkor érdemes felkeresni a kifejezetten a jubileumra létrehozott weboldalt itt.
Baden bei Wien, gyógyulás a testnek, felüdülés a léleknek
Beethoven 22 évesen költözik az osztrák fővárosba, Bécsbe, elsősorban azért, mert Bonn már nem nyújt neki fejlődést, s Bécsben magától Haydn-től tanulhat. Bonn osztrák befolyásoltsága és a helyi mecénások bécsi kapcsolatai révén Beethoven új, nyugodt hazára talál. Szerencsésnek mondhatja magát, mert az ő korában merőben szokatlanul, megpróbált önállóan, „csupán” a tehetségéből, alkotásaiból megélni, s sikerült neki. Nyilván mecénások segítségével, de ő volt az első olyan alkotó, aki már nem „udvari” zenészként tevékenykedett (vessük össze ezt azzal, hogy Mozart egyik „munkaadója”, Colloredo hercegérsek számára a zenész Mozart a cselédséghez tartozott!). Tehát a függetlenség, ami minden elme számára alapvető feltétel az alkotáshoz, Beethoven révén vált „közismertté”. S ez a függetlenség leginkább Bécsben és annak környékén teljesedhetett ki.
Beethovennek szüksége volt a természet közelségére, szeretett sétálni erdőben, parkokban, ilyenkor fejében már születtek is a nagy művek.
Egy anekdota szerint, amely a Bécshez közeli Baden bei Wienhez köthető, az egyik ilyen séta alkalmával még börtönbe is került a Mester.
A zeneszerző egy nap túrára indult Badenből a város folyója partján, s egyszer azt vette észre, hogy besötétedett. Látott házakat maga körül, de nem tudta hol van. Wiener Neustadtban a kalap és kabát nélkül kóborló férfit koldusnak nézték és a rendőrség le is tartóztatta. Baden zenei direktorának kellett meggyőzni a hatóságokat, hogy a férfi, akit a cellában őriznek, a Ferenc császár meghívására Badenbe érkezett híres zeneszerző, Beethoven. A kellemetlenségért Bécsújhely polgármestere is elnézést kért. Beethoven aznap 30 km-t gyalogolt, de csak fizikálisan tartózkodott a földön. Tehetsége földöntúli magasságokba repítette Baden bei Wienből.
Baden bei Wienbe orvosa javaslatára érkezett először Beethoven. A város gyógyfürdője már a középkorban is híres volt, Mátyás király és Beatrix is ellátogattak ide. A postakocsi sűrűn közlekedett a Bécsi-erdő dombjai között, hozta-vitte a fürdőben gyógyulni vágyókat. Majd később jött a villamos (kis vonat, inkább olyan, mint a HÉV), ami ma is jár Bécs szívétől Badenig.
Beethoven is szerette a fürdőt, számos bajára orvoslást várt a gyógyvíztől. Ahogyan szerette az egész várost is, hiszen legalább 15 nyarat töltött itt. Ezeknek a nyaraknak köszönhető a IX. szimfónia Örömódája, vagy a Missa Solemnis is. A házat, amelyben ma egy különleges Beethoven múzeum található a városban, sokan a Kilencedik házának és az Európai Himnusz házának is nevezik. Az aranysárga épületben kaphatunk egy szeletet a korból, abból, ami körbe vette a művészt itt és egészen különleges módon kerülhetünk közel a zsenihez és alkotásaihoz. A IX. szimfóniát nemcsak hallgatni, hanem „látva” és „olvasva” is átélhetjük, továbbá egy hanglaborban egészen különleges zenei élményeink lehetnek.
A nyári frissesség városának is nevezett Baden bei Wienben azonban csupán egy séta is elegendő ahhoz, hogy máris ott akarjunk maradni. Az utcákon sétálva engem is magával ragadott a város nyugalma és hangulata. Nem csalódok az osztrákok ízlésében, ami a kirakatokat és az utcán sétálókat illeti. Elegánsak, kifinomultak, giccstől és szürkeségtől mentesek.
A főtéren az udvari szobrász Szentháromság szobra talán az egyetlen, amely korántsem biedermeier.
A Habsburgok nyári rezidenciája, amely egyben az utolsó osztrák császár lakóháza is, a városháza és a polgári otthonok a nagy tűzvész után újjáépült város egységes képét erősítik a biedermeier pátoszmentes, s ezzel nyugalmat árasztó stílusában.
Beethoven nemcsak a fürdőzést, hanem a délutáni kávézásokat is nagyon szerette itt, s talán a Herwig Gasse több, mint 200 éves kávézójában is megfordult.
Ha Bonnban a metró, akkor itt ez a kávézó viszi el a látogatót időutazásra. A vendégek nyugalommal ülnek, s falatoznak, még egy átlagos hétköznapon is. Talán a kénes víz teszi, vagy egyszerűen csak a város atmoszférája. A süteményt lesétálhatjuk a Kurpark-ban, a nyári koncertterem, a Beethoven-kút, s a kaszinó hármasa által közrefogott – már Mária Terézia által alapított – parkban. A rózsák pompája között elképzeltem, ahogyan a XIX. század nemes kisasszonyai szépséges ruháikban sétálgatnak, s a nemes ifjak hódító szavaikkal ostromolják őket.
A parkban ülve már meg is tervezem a következő néhány napot a városban:
Csobbanunk a híres, Adria-partot idéző, homokos stranddal bíró fürdőben és a római termálban. Végig sétálunk a római vízvezetéken. Bekukkantunk az egykori női fürdő helyén kialakított Művészeti Múzeumban. Végig járjuk s Habsburgok életébe betekintést engedő Ferenc József múzeumot. Nyíló rózsákat kell szaglásznunk a Kurparkban. A kaszinót belülről is szemügyre vesszük, vigyázva a pénztárcánkra. Vonatoznunk kell Bécs és Baden között, át a Bécsi-erdőn.
Útba ejtjük a híres heiligenkreuz-i kolostort a közelben, amely 1133-as alapítása óta egyfolytában működik.
S ha nem is gyalog, de kerékpárral végig járjuk Beethoven 30 km-es túrájának útvonalát, közel sem azt remélve, hogy az Örömódához hasonló művekre inspirál majd, sokkal inkább a környék természeti szépségének megismerése végett.
Ha Beethovent nemcsak a belső hang, az isteni tehetség vezette, hanem a hely is inspirálta, akkor még inkább értehető Baden láttán az Örömóda nagyszerűsége.
Martonvásár, ahol a természet ölelésében koncertezik Beethoven
A természeti szépségen túl az emberi test és lélek szépsége is megfoghatta Beethovent Martonvásáron. A Brunszvik-kastélyba Brunszvik Anna grófné meghívására érkezik, aki már korábban felfigyelt az ifjú tehetségre Bécsben. A találkozásból a család és a zeneszerző között barátság szövődik, s hamarosan megismerheti a két Brunszvik leányt, Jozefint és Terézt is Beethoven. Sok időt tölt velük, de az élet elválasztja ekkor még egymástól őket Jozefinnel. Később azonban, amikor Jozefin Bécsben él és férje meghal, kapcsolatuk egészen különös magasságokba emelkedik, leveleik ma is olvashatóak. Nagy valószínűséggel Jozefin volt Beethoven halhatatlan kedvese.
Martonvásáron többször jártam, mert a Brunszvik család kastélya már önmagában is lenyűgöző. Ahogyan a barokk alapokon nyugvó rokokó és neogótikus kastélyt körbe veszi a parkja, az mindig elbűvölt. S a Beethoven tiszteletére itt adott koncertek minden nyáron három hétvégén keresztül a park öreg fái alatt felejthetetlenek számomra.
A „hangversenyteremhez” mocsári ciprusokon, páfrány fenyőkön, hársakon, juhar és platán fákon keresztül vezet az út. Kőpadok szegélyezik a tavat, ahol igazán megnyugtató látvány tárul elénk, itt érdemes időzni kicsit, s magunkba szívni az öreg fák illatát.
A szigeten Beethoven szobra elé települ a zenekar, a közönség pedig a fák alatt elhelyezett széksorokon hallgat. Ez a koncert más, mint a MÜPA-ban, itt nemcsak a zeneszerző, a karmester és a zenekar játéka adja az élményt, hanem az is, amit a természet tesz hozzá egy-egy darabhoz. A csicsergő madarak, a távolban zakatoló vonat, a reccsenő faág és a szél suhogása. Kihagyhatatlan élmény zenét kedvelő emberek számára, még ha inkább a könnyebb stílus kedvelői is.
A kastélyban ma Beethoven múzeum működik, amelynek talán legfontosabb darabja maga a zeneszerző hajfürtje, amelyet halála után vágtak le.
A martonvásári kastélylátogatáskor a gyermekeket sem szabad otthon felejteni. Itt működik ugyanis a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpont Agroverzum Tudományos Élményközpontja, ahol kiállításokkal, tudományos játszóházzal és élménylaborral is várják a látogatókat.
A Beethoven emlékév számos lehetőséget kínál a Mester műveinek meghallgatására 2020-ban Európában. A koncertek mellett szívből ajánlom ezt a három helyet, ahol Beethoven biztosan megfordult, élt és alkotott!
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
