1591 óta július elején tartják a Feria de San Fermínt, ami eleinte csak egy kétnapos ünnep volt. Idővel egyre hosszabb ideig tartott és újabb látványosságokkal, köztük a 17. századtól a bikafuttatással bővült. A napjainkban már kilencnapos ünnepet a múlt században Ernest Hemingway tett világhírűvé. A Fiesta (A nap is felkel) című regényével felkeltette az érdeklődést a szokatlan látványosság iránt, amelyre ma már özönlenek az emberek.
A kétszázezer lakosú Pamplona utcáit ilyenkor egymilliónál is több turista lepi el, akik esznek-isznak, énekelnek, táncolnak, és gátlásaikat levetkőzve, féktelen mulatozással töltik a világ legőrültebbnek tartott fiesztáját.
A fesztivált július 6-án délben a városháza erkélyéről kilőtt rakétával nyitották meg a teret betöltő, tengerként hullámzó, hagyományos baszk viseletbe öltözött tömeg előtt. A következő nap reggelétől aztán naponta több ezer helybéli és turista bizonyítja bátorságát – mások szerint kockáztatja könnyelműen életét – a híres-hírhedt bikafuttatásokon. A bikafuttatás menete évtizedek óta szinte változatlan.
A bikaviadal-arénáig mindössze 875 métert kell megtenniük, de a három-négy percig tartó futás így is baleset-, sőt életveszélyes.
A szabályok szerint a résztvevőknek tizennyolc évnél idősebbnek kell lenniük, alkoholt nem fogyaszthatnak, csak a bikával azonos irányba futhatnak, nem ingerelhetik az állatokat, és a futás alatt szelfik készítése is tilos.