Travellina
Van néhány város, melyet egyszerűen soha nem tudok megunni. Bár nyughatatlan és kíváncsi utazó lévén igyekszem mindig új helyeket felfedezni, ezek a kedvenc városok mágnesként vonzanak vissza. A titok nyitja egyrészt az, hogy annyi izgalmas látnivalót kínálnak, hogy egyszerűen nem lehet a végére érni. Már csak azért sem, mert mindig újabb és újabb helyek nyílnak, úgyhogy kimeríthetetlenek a lehetőségek. A másik közös vonása az ilyen helyeknek, hogy különös energiájuk van, az ott töltött napok hosszú időre feltöltik az embert. Az egyik ilyen hely New York, a másik pedig közelebb van, így akár évente el lehet ott tölteni pár napot: ez Berlin.
És hogy mi lehet a titka az állandó megújulásnak? Ez egyrészt világ minden részéről érkező kreatív, magukat megvalósítani igyekvő fiataloknak köszönhető, másrészt annak, hogy hatalmas pénzek ömlöttek a városba, amikor az főváros lett, lehetővé téve óriási fejlesztéseket.
A „kötelező” körök
Bár általánosságban kerülöm a nagyon turistás programokat, az impozáns Reichstag kupolát mégsem lehetett kihagyni. Jó ötletnek bizonyult, hogy délután fél ötre foglaltam időpontot, így sikerült a szép késő délutáni fényben és naplemente idején is megnézni. Fotósoknak igazi paradicsom és plusz öröm, hogy ingyen van.
Mindössze egy kis előzetes tervezést igényel, a látogatáshoz ugyanis regisztráció szükséges, és ezt forgalmasabb időszakok (nyár, iskolai szünet, stb.) idején érdemes pár nappal korábban elintézni.
Nagyon fontos, hogy a visszaigazolás nálunk legyen, azt ugyanis be kell mutatni a bejáratnál, annak ellenére, hogy az őrnél is van névsor a látogatókról.
Berlin egyik legismertebb pontja a Checkpoint Charlie, azaz az egykori átkelőhely a keleti és nyugati városrész közt. A homokzsákokkal megerősített egykori ellenőrzőpont mellett két katonának öltözött, vállalkozó szellemű fickó áll, és körülbelül 3-5 eurós díj ellenében közös szelfiket készítenek az érdeklődőkkel – még sapkát és napszemüveget is adnak rá, hogy „igazi” amerikai katonának tűnjenek. A közelben egy kiállítást is megnézhetünk a fal és a város történetéről. Sajnos a szobák falát szinte teljes egészében végtelenül hosszú magyarázó szövegek fedik le, úgyhogy igencsak lelkes érdeklődőnek kell lenni, hogy valakinek türelme legyen végigolvasni a táblákat.
Sokkal modernebb, izgalmasabb a DDR Museum. Nemcsak az anyag zseniális, de a tárlat kialakítása is, amely felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt lebilincselő. Mivel az egykori falról számos egyéb helyen tájékozódhatunk, itt kifejezetten az NDK hétköznapokra koncentrálnak. Elkerülhetetlen egy kis mosolygós nosztalgia, de a cél az volt, hogy mind a pozitív, mind a negatív aspektusokat bemutassák.
Mindent meg lehet fogni, sőt – az információk és tárgyak egy része csak úgy látható, ha kihúzgálunk fiókokat, kinyitunk szekrényajtókat. Egy régi Trabantba be is ülhetünk, sőt a kormánnyal egy olyan számítógépes játékban vezethetjük virtuálisan, amelyben Berlint élethűen, 3D-s környezetben jelenítették meg.
És még mindig NDK! A Trabi múzeumban nagyjából tíz Trabant áll, és akinek volt ilyen a családban, biztos csak a szépre emlékezik – a rettenetes büdös indulás feledésbe merül. Én örömmel láttam újra az égszínkék 601 S modelt, apukám autóját, amivel megkezdődött a világjáró karrierem.
A kiállítás ékessége a világ legdrágább Trabantja: egy jótékonysági árverésen 45.200 eurót fizettek érte.
Méltóságos, ugyanakkor könnyed a Meggyilkolt európai zsidóság emlékműve. Az emlékhelyet Peter Eisenman New York-i építész tervezte. A 2711 db, geometrikus rendben elhelyezett, beton sztélével borított hullámzó sírkert ma már a turisták kedvelt pihenőhelye és gyerekek bújócskáznak benne. Ez a kettősség, hogy egyszerre elveszett legyen benne a látogató, de ne érezze nyomasztónak, a tervező kifejezett szándéka volt.
A berlini fal a Nyugat-Berlint körülvevő határépítmény volt Kelet-Berlin és az NDK területén 1961 és 1989 között. Létezésének szűk három évtizede alatt a fal egyre kifinomultabb, a szökést szinte teljesen lehetetlenné tevő határzárrá alakult át. A fal lebomlása nemcsak Németország egyesítésének, de a hidegháború befejezésének is szimbólumává vált. Mindössze 6 szakasz maradt meg, ezek emlékműként ma is állnak, mementóként az utókornak. A fal leghosszabb még fennálló darabját a berlini East Side Gallery-ben lehet megnézni, ahol 1990 tavaszán nemzetközi graffiti galériát hoztak létre.
A Brandenburgi kapu Berlin, sőt egész Németország jelképe, legismertebb látnivalója, amely nem csak az útikönyvek alapszereplője, de a német 10, 20 és 50 centes euróérmék hátoldalára is ez került. A 26 méter magas klasszicista kapu 1788–1791 között épült. Akárcsak a fal, a brandenburgi kapu is a megosztottság jelképe volt, majd 1990 óta Németország és Európa újraegyesítésének szimbóluma lett.
A Spree folyón található Múzeum-sziget a Porosz Királyság idején vált a művészettörténet berlini központjává. 1830 és 1930 közt öt múzeum épült itt: az Altes Museum, a Neues Museum, a Régi Nemzeti Galéria, a Bode Museum és a Pergamonmuseum. 1870-ben, amikor még csak az Altes és a Neues múzeum állt itt, már Múzeum-szigetként hivatkoztak a területre.
Berlin új látnivalói közül a Potsdamer Platzon található Sony Center a leglátványosabb.
A Sony támogatásával épült szórakoztatóközpont olyan intézmények otthona, mint a Berlini Filmmúzeum, a berlini Legoland, de éttermek, üzletek és egy IMAX mozi is helyet kapott itt. Nagyon fotogén a kupolás tetőszerkezet, különösen sötétedés után – a fényjáték abszolút instagramra született:-)
Csemegék, haladó Berlin látogatóknak
Berlinben az egyik kedvenc programom a Designpanoptikum – surreales Museum für industrielle Objekte nevű, meglehetősen pihent agyú gyűjteménynek a felkeresése volt. A 90-es évek elején Moszkvából egy kis szatyorral Berlinbe emigrált művész maga vezeti körbe az érdeklődőket különös gyűjteményében, ahol a fogászatban található érzéstelenítő készüléktől a régi porszívókig minden megtalálható. A múzeum kialakításában nem az vezérelte, hogy szép, vagy épp menő tárgyakat gyűjtsön össze, hanem az elsődleges szempont a használhatóság volt – mint mondta, régen a porszívóknak ugyan nem volt aerodinamikus külseje, de rendesen felszívták a port.
Ahol a gasztronómia és a művészet találkozik
Különleges élmény a Zagreus Projekt valamely rendezvényére jegyet váltani. Ulrich Krauss festő, galériatulajdonos és séf kiállítótermében a gasztronómia és a művészet találkozik. A már lassan két évtizede működő programsorozat keretében a projekt lelke és megálmodója kéthavonta új installációt készíttet a galériájába gondosan kiválasztott művészekkel. A festmények, szobrok által inspirálva egy speciális menüt alkot, amit hetente néhány este egy-egy 25 fős társaság együtt fogyaszt el. A vacsoraestek időpontját a honlapon találni, foglalás kötelező.
Amikor megláttam egy fotót az interneten a Ballhaus Berlin régi bálteremről, ahol még megvannak a telefonok, amiken fel lehet hívni egy másik asztalt, azonnal tudtam, hogy látnom kell! Az 1905-ben alapított bálterem a város legrégebbi ilyen intézménye. Jó három évtizeden át a korábbi tulajdonos fennhatósága alatt egyre elhanyagoltabb lett, miközben retro, 70-es évek tánczenéjével igyekeztek becsalogatni a közönséget. Három éve aztán rámosolygott a szerencse a már igencsak elhanyagolt épületre. Új tulajdonosa több éven át tartó, alapos renoválással visszaadta régi fényét és a programokat is korához illően állítja össze. Elsősorban a weimari köztársaság, a 30-as, 40-as évek hangulatát igyekeznek felidézni zenés estekkel, kabarékkal. Fontos, hogy a dress code is ehhez igazodik, illendő korabeli viseletet idéző ruhában megjelenni!
Szeretnél üvöltve együtt énekelni a zenekarral, önfeledten táncolni, de közben szégyellős és introvertált is vagy? Megtaláltam Neked a legjobb helyet: az egyszemélyes discot! A teledisco Berlin két pontján található és egy-egy átalakított telefonfülkéről van szó. Érme bedobásával tudod elindítani a kiválasztott zenét és fényképet is készíthetsz magadról a beépített kamera segítségével. Két főnek már szűkös a hely, úgyhogy ez egy igazi egyszemélyes buli!
A berlini Wilmersdorf negyedben, az elegáns Kurfürstenstrassán áll Erich Hamann csokoládégyár üzlete, melynek fennmaradt az 1928-ban készült, eredeti belső berendezése. Még mindig az eredeti állapotban várják a vásárlókat a fal mentén sorakozó üvegtárlók az üzletben, mint ahogy a csokoládét is még az eredeti recept szerint készítik, a kezdetektől változatlan csomagolásban árulva. A gép is változatlan: az alapító, Erich Hamman tervezte masina, mely a család szerint olyan sajátos ízt ad a csokoládénak, melyet a mai, acélból készült gépek nem tudnának reprodukálni. Bár néha a vásárlói igényekre válaszolva készítenek modernebb termékeket (csilis, tengeri sós, mogyorós), a kínálat gerincét az eredeti csokoládék adják.
Urbex helyek
Az „urbex” (urban exploration) kedvelőinek Berlin fantasztikus terep, mert a közelmúlt történelmi változásai és a gyors fejlődés következtében rengeteg elhagyatott épület van, melyeket még nem számoltak fel. Az egyik leglátványosabb, és ugyanakkor legkönnyebben megközelíthető a Weissensee Gyermekkórház.
Az 1911-ben épült kórház kimagaslóan korszerű volt a maga idejében. Parkjában tehénistálló is volt, hogy friss tejjel tudják ellátni a kis betegeket. 1997 január elsején hirtelen zárt be, és azóta folyamatosan romlik az épület állapota.
A felfedezők imádják, de érdemes óvatosnak lenni, mert elég súlyos baleset is történt már itt, beszakadt födém miatt.
Az Alexanderplatztól az M4 villamossal lehet megközelíteni, van egy megálló (Buschallee/Hansastraße) pont az épülettel szemben.
A Teufelsberg tetején különleges látnivaló magasodik: egy egykori lehallgatóállomás. Maga a hegy története is érdekes, ugyanis Berlin második legmagasabb pontja nem természetes magaslat, hanem a második világháború után Berlin nyugati részéből erre a területre hordták össze a számtalan összedőlt épületből származó törmeléket. A 60-as években aztán az itt tanyázó amerikai csapatok rájöttek, hogy a keleti blokkban emelkedő csúcs kiváló rálátást biztosított a szocialista országok légterére és távközlési rendszereire.
Egy hatalmas lehallgató- és radarállomást építettek fel, ahol folyamatosan több száz amerikai és brit katona teljesített szolgálatot. A fal ledőlését követően a technikát leszerelték, de még egy évtizedig légiforgalmi megfigyelőállomás működött itt. 1999 óta üresek az épületek, és mivel a hegy erdős lett, a lakók sikerrel torpedózták meg, hogy a területen bármiféle hotelfejlesztés kezdődhessen. Bicajosok, tájfutók és kíváncsi látogatók járnak csak erre. Az elhagyatott épületekben mindig meglevő jóleső borzongás mellett a szuper kilátás miatt is ajánlom felkeresni.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
