Az 1970-es években már milliószámra érkeztek külföldi turisták Magyarországra, sőt az évtized végére már tartósan tízmillió fölött volt azon külföldiek száma, akik évente minket választottak egy kis nyaralásra. Persze ehhez hozzá kell tenni, hogy az elsöprő többségük az úgynevezett baráti szocialista országokból (elsősorban Csehszlovákiából, Lengyelországból és az NDK-ból) érkezett. A hazai üdülni vágyókkal együtt ez már olyan tömeget képezett, akiknek az ellátása nem mindennapi kihívások elé állította az ugyan folyamatosan fejlődő, de mindig pár lépéssel a valós igényektől elmaradó infrastrukturális és szolgáltatói szektorokat.
Tisztában voltak ezzel a politikai döntéshozók is, így a szocialista gazdaságpolitika jellegzetes államközpontúságán kénytelenek voltak lazítani egy kicsit. Ennek hatására szaporodtak meg a Balaton parton a lángosos, főtt kukoricás, palacsintás, hekkes bodegák, amiket rendszerint maszekok csináltak.
Egy forint a krumplis lángos
Ennek hatására a lángossütés a szabadság egy apró árnyalatát vetítette rá a szocialista viszonyokra, és ez sokaknak nem tetszett. A lángossütőkre szükség volt, de ugye szeretni azért még nem kellett őket, a hatalom és az általa kitartott médiamunkások nem is tettek így. Nem múlt el nyári szezon anélkül, hogy az újságok és humorlapok ne a lángossütőkön köszörülték volna a nyelvüket, akiknek volt pofájuk keresni a lángost vásárló öntudatos proletárokon. És ez még a jobbik eset volt, hiszen visszatérő jelenség volt a Népi Ellenőrzési Bizottság razziája is, melynek következtében diadalmasan számoltak be arról, hogy fülön csípték az elvetemült lángosbűnözőt, aki az előírtnál kevesebb lisztet/olajat használt, vagy csak feltéttel árulta a lángost, üresen nem, és így próbált nyerészkedni a dolgozó nép számlájára.
Szóval nem volt ez veszélytelen vállalkozás, ám azt is meg kell említeni, mielőtt még a szabadságharcosok glóriáját képzelnénk a lángossütők feje fölé, hogy azért annak is oka van, hogy ez az az időszak a balatoni idegenforgalom történetében, amikortól a szezonális meggazdagodás reményében egyre kreatívabb módszereket kezdenek bevetni a szolgáltatók.
Nyilván ezért mondjuk a lángossütőkön elverni a port megint csak túlzás lenne, hiszen nekik nyílt a legkevesebb lehetőségük a trükközésre, elvégre a liszt+víz+só+élesztő kombó nem biztosított túl tág teret a fantáziának, ellenben sok minden mással. Akit érdekelnek a szocializmus alatti kreatív lopás mesterfogásai, az nézzen bele Bezsenyi Tamás kriminológusnak a témát remekül körbejáró tanulmányába.
A lángososok kipécézésének azonban egész más oka volt. Egyrészt a legolcsóbb ételt árusították a Balaton parton, így az ő áraik emelkedésén tapasztalta a nép legszélesebb köre az infláció emelkedését, másrészt pedig a lángosnak bizony politikai vonatkozásai is voltak. Majtényi György ismerteti azonos című könyvében azt az 1956-ban történt esetet, amikor a forradalmat leverő szovjet csapatok hátán visszatért Kádár János-Münnich Ferenc tandem és elvtársaik megalakítják a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt.
A hír hallatán pedig egy nem túl szomjas rakamazi gyümölcskertész a helyi kocsmában azt kezdte skandálni, hogy „egy forint a krumplis lángos, le van szarva Kádár János”. Hősünket természetesen leültették, ám a történetnek híre ment és a lángos részévé vált a korabeli politikai diskurzusnak.
A szöveg csak a lángos éppen aktuális árához mérten változott, illetve a közlő Kádár Jánoshoz való viszonyától függött. Mert a „le van szarva” változat mellé idővel felzárkózott egy „éljen soká”, sőt egy Kádárt teljesen ignoráló „bajnok lett a Ferencváros” verzió is. A lángosrigmusokból egyébként a Burzsoá Nyugdíjasok nevű pécsi művészzenekar írt remek dalt már a rendszerváltás után.
A SZOT üdülők
Legutóbb írtuk, hogy 1945 után a szakszervezeti üdültetés jó ideig kizárólagosságot élvezett a balatoni turizmus területén, ám az idegenforgalmi nyitás ellenére a jelenség a szocializmus összeomlásáig továbbra is élt és virult, sőt gyarapodott. A címben is megjelent mozaikszó feloldása sem más, mint a Szakszervezetek Országos Tanácsa, aminek elméletben a legfontosabb munkavállalói érdekvédelmi szervezetnek kellett volna lennie, ehelyett azonban a Párt utasításainak való megfelelés és megfeleltetés volt a dolga. Minden munkavállalónak kötelező volt belépnie a munkahelyén illetékes szakszervezetbe, a szakszervezeti tagok azon része esetében, akik nem a tápláléklánc alsó rétegeiből akartak nyugdíjba menni pedig elvárás volt, hogy legyenek párttagok.
A szakszervezetiség természetesen a tagdíj megfizetésével, valamint az épp aktuális munkafelajánlási, vagy termelési versenyben való részvétellel járt, de voltak elméletben pozitív oldalai is. Ilyen volt a szakszervezeti üdültetés. Az államszocializmus idején gombamódra szaporodtak országszerte a SZOT üdülők és a rendszer papíron úgy nézett ki, hogy minden szakszervezeti tagnak háromévente jár egy kedvezményes üdülés az egyszeri melóstól az üzemi pártitkáron át a tekintetét végighordozó vezérigazgató elvtársig.
Az üdülés ellenértéke jelképes volt, ez számszerűsítve annyit tesz, hogy amíg a beutalóval nem rendelkezőktől 1970-ben akár 75 forintot is elkértek egy éjszakáért egy SZOT üdülőben ellátás nélkül, addig a beutaló birtokosának ez mindössze 15 forintjába került per nap és még teljes ellátást is kapott mellé. Hogy érezzük, mit is jelentett ez, érdemes felidézni, hogy 1970-ben a havi bruttó átlagkereset 2 222 forint volt.
Jól is nézett ki ez a rendszer papíron és értelemszerűen csakis úgy tudott működni, hogy az állam irdatlanul sok pénzt pumpált bele éves szinten, hiszen a beutalósok távolról sem fizettek eleget ahhoz, hogy megérje őket ellátni. Emellett a fenti hároméves ciklusokat sem tudták biztosítani, hiszen a hetvenes évek végére, nyolcvanas évek elejére már majd négy és félmillió szakszervezeti tag volt az országban, miközben ugyanebben az időszakban évente kevesebb, mint 400 000 beutalót adtak ki. Ebből természetesen az következett, hogy a felső és középvezetők, a csókosok és jó elvtársak évente jártak szakszervezeti beutalóval üdülni, míg az egyszeri embereknek akkor is büdös nagy mázlijuk volt, ha háromévente összejött nekik egy ilyen nyaralás, már ha egyáltalán összejött.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
