Azt írták: a Balatonról szóló, a sajtóban a közelmúltban megjelent “szenzációhajhász címek és találgatások” torzítják a vízügyes szakemberek, szakértők hiteles nyilatkozatait.
Kiemelték, “nincs végveszélyben a Balaton“. Hozzátették: a jelenlegi csapadékhiányos helyzet ugyan szélsőséges, de nem példa nélküli, a fürdés ellehetetlenülésével való riogatás nem fedi a valóságot.
A vízhiány azért fennáll
Tény, hogy a Balaton az év elejétől a mai napig vízhiányos állapotban van. A vízgyűjtőjére hullott csapadék mennyisége 33 százalékkal marad el az 1991 és 2020 közötti időszak átlagától, és ezzel folytatódik a múlt évre jellemző helyzet.
A 2022 áprilisában érkezett csapadék ugyan kissé mérsékelte, de nem tudta megszüntetni ezt a hiányt, májusban pedig eddig csak a havi átlag mindössze 7 százaléka hullott le a területre – részletezték.
Hasonló száraz vízháztartási helyzetre bőven akadt már példa – emlékeztetett az OVF. A Balaton átlagos vízállása 2022. május 1-jén 105 centiméter volt, és a 1921 és 2021 közötti időszakban ugyanezen a napon 67-szer fordult elő, hogy ennél is alacsonyabb átalagos vízállást mértek. (Például 1949-ben 57, 2003-ban 70 cm volt ez az érték).
Biztosítani kellene, hogy a korábbinál nagyobb mennyiségű víz legyen a tómederben
A jelenlegi állapot tehát szélsőséges, de nem rendkívüli – állapították meg. Mint írták, a tó vízjárása természetes jelenség. Az utóbbi mintegy két évtizedben a Balaton sokirányú – elsősorban turisztikai – hasznosítása miatt nőtt az igény arra, hogy minél ritkábban forduljon elő alacsony vízállás.
Ehhez biztosítani kellett, hogy a korábbinál nagyobb mennyiségű vizet lehessen tárolni a tómederben, ami a szabályozási szint 120 centiméterre emelésével valósult meg.
Ennek a vízszintnek az elérése azonban nem követelmény – folytatták -, hiszen a tó vízutánpótlása alapvetően a természeti tényezőktől – csapadékmennyiségtől, hozzáfolyástól, párolgástól – függ.
Ez az érték azt a felső határt jelöli meg, amelyet nem szabad túllépni a parti és partközeli területek elöntés elleni védelméért.
A vízszintszabályozás lényege tehát a szabályozási szint feletti többletvíz levezetése, ám a hiányzó mennyiség pótlásában a természetnek “vagyunk kiszolgáltatva” – magyarázták.
Csak a talajnak elég a csapaték, a tónak kevés a víz pótlásához
Kitértek arra: a hosszú ideje fennálló, halmozódó csapadékhiány miatt a vízgyűjtő terület erősen kiszáradt. A lehulló kevés csapadék csak a talaj átnedvesítésére elég, nem keletkezik a Balatonba eljutó hozzáfolyás, pótlódás.
A hosszú távú meteorológiai előrejelzések szerint valószínűsíthető, hogy a következő hat hónapban is a szabályozási maximum alatt marad a tó átlagos vízállása.
Szeptember elején, az idei üdülési szezon végén 88-78 centiméteres vízszint várható, ami szintén nem számít majd rendkívülinek, túlzott aggodalomra nem ad okot – áll a közleményben.
A Balaton vízállását a siófoki mércéhez viszonyítva mérik, nem átlagmélységet jelent.