Azerbajdzsán népszerű és eldugott látnivalói - Úti beszámoló a tűz földjéről
Travellina
Ahogy a jól ismert, népszerű helyek egymás után „esnek el” a tömegturizmus áldozataként, egyre nehezebb olyan látványosságokat találni, ahol nem kell óriási tömegekkel együtt nyomulni. Egy darabig sikerült kicseleznem a tömeget azzal, hogy nem főszezonban utaztam népszerű helyekre vagy csak reggelente korábban keltem fel, de sajnos ma már számos olyan hely van, ahol egyszerűen folyamatosan főszezon van, mint például Portó vagy Barcelona.
Lassan adottnak vettem, hogy szinte mindig választani kell: vagy bevállalom a sok embert vagy nem látok “nevezetességeket”. A világ távoli pontjain még könnyen tudtam olyan helyeket találni, ahol nyugodtan, békében tudtam egy-egy szép látványosságot megnézni, de a közelünkben ez már egyre nehezebb. Nagy ritkán azért csak sikerül rábukkannom olyan érdekességekre, amelyek nincsenek túlságosan messze, és valamiért a turisták mégse fedezték még fel.
Ilyen volt legutóbbi utazásomon az Alinja-erőd Nahicsevánban, amit gyakran neveznek „Azerbajdzsán Machu Picchu-jának”.
Bevallom, a hegytetőn elterülő erőd engem is emlékeztetett egy kicsit a híres perui romvárosra, talán mert emögött is egy hegycsúcs magasodik. Amikor ott jártam, senki nem volt fent a hegyen rajtam kívül, pedig nem annyira nehéz eljutni ide. Bakuba ugyanis hetente háromszor jár a Wizz Air, onnan naponta több gép repül az azerbajdzsáni légitársasággal Nahicseván városába. Itt autót bérelve vagy akár a megfizethető taxival 45 perc alatt érhető el az erőd parkolója, majd fel kell mászni a hegyre 1500 lépcsőn – és már elénk is tárul a mesés erőd. Mások beszámolói szerint máskor sincsenek itt sokan, az apró parkolóban eleve csak néhány autónak van hely – és láthatóan nincs is szükség többre.
Az erőd az 1140-es években épült meg, Nahicseván fénykorában, egy Eldegyz nevű vezér alatt. Olyannyira biztonságos volt, hogy 14 éven át sikerült ellenállnia az 1386-ban kezdődött ostromnak. A történelmi falakat a közelmúltban részben újjáépítették, hogy felvázolják, hogyan is nézhetett ki a hely a 12. századi fénykorában. De nemcsak az erőd látványos a hegyen, hanem körbe a panoráma is. Csak ültem egymagam egy kiugró sziklán és a teljes csendben, nyugalomban nem győztem magamba szívni a fenséges látványt…
No de egyáltalán hol van ez a Nahicseván?
Nahicseván egy exklávé, amely 20. század során a Szovjetunió része volt, jelenleg pedig Azerbajdzsán autonóm területét képezi. Irán és Örményország, valamint egy kis szakaszon Törökország határolja, vagyis az „anyaországgal” nem áll közvetlen kapcsolatban.
Nahicseván közel félmilliós lakosságával a világ legnagyobb exklávéja. Amikor Azerbajdzsán rövid ideig, 1918 és 1920 között független állam volt, határai Bakutól Nahicsevánig nyúltak. A korai szovjet állam, Lenin „oszd meg és uralkodj” politikájának fényében azonban Örményországnak adta Zangezour tartományt, ezzel elvágva Nahicsevánt az anyaországától. Most, bő három évtizeddel azután, hogy ez az autonóm köztársaság kiszabadult a Szovjetunióból, még mindig viszonylag ismeretlen sokak számára az orosz nyelvű világban – és azon túl. Fontos azonban azt is elmondani róla, hogy az örmény kultúra hosszú évszázadokon meghatározó szerepét, annak nyomait az azeriek 1990 után szisztematikusan eltüntették.
Nahicsevánban a turizmus középpontjában a mauzóleumok állnak, amelyek közül a leghíresebb Noé próféta sírja.
A történeti legenda szerint Noé, miután leereszkedett az Ararát hegyéről, itt szállt ki a bárkából az özönvíz elmúlta után.
A néphit azt is állítja, hogy Noé volt Nahicseván városának eredeti alapítója. Egyes tudósok szerint a „Nahicseván” név két örmény kifejezés kombinációja, amelyek együttesen „a leereszkedés helyét” jelenti, míg sok azerbajdzsáni azt állítja, hogy a név a Nakh („Noé”) és chivan („hely”) ősi perzsa szavakból ered.
Amennyiben valakinek nincs ideje elrepülni Nahicsevánba, hanem csak pár napra érkezik Azerbajdzsánba, akkor is bőven vannak izgalmas látnivalók Bakuban és környékén.
Baku és környéke látnivalói
A főváros első számú látnivalója a neves építész, Zaha Hadid remekműve, aHeydar Aliyev Center. A 2012-ben elkészült múzeum gördülő, áramló dizájnja nemcsak fizikai értelemben vetett hullámokat, de építészek és dizájnerek köreiben is, sok rangos nemzetközi elismerést megszervezve.
Különös kialakítása szöges ellentétben állt az addig megszokott szovjet modernista stílusokkal, amelyek Baku építészetét jellemezték. Az épület nyugodt, fehér belső terei múzeumnak, előadóteremnek és kávézónak adnak otthont.
Baku óvárosában található a világ egyetlen olyan magánmúzeuma, amely kizárólag a könyvek miniatűr kiadásaira koncentrál. A múzeum Zarifa Salahova magángyűjteményének eredménye, és a páratlan kollekció több mint 30 év alatt gyűlt össze. A múzeumban több ezer aprócska könyv található, köztük Puskin, Dosztojevszkij és Gogol műveinek miniatűr kiadásai. A könyvek a világ minden tájáról származnak, és számos nyelven, köztük azeri, orosz, angol és német nyelven íródtak. Találhatunk magyar nyelvű kiadványt is, a polcokon sorakozik Petőfi Sándor több műve vagy például egy kiadvány Kovács Margit kerámiáiról. A különleges kis múzeum a Guinness Rekordok Könyvében is szerepel.
A főváros óvárosa a világörökségi listán is szerepel, és legkülönösebb látnivalója a Szűz-torony.
Senki sem tudja pontosan, hogy mikor épült, milyen céllal, sőt még nevének eredete is rejtély, melyre vonatkozóan számos legenda született. A leghíresebb ilyen mese egy király lányáról szól, aki a torony tetejéről leugorva önkezével vetett véget életének, hogy megmeneküljön egy stratégiai érdekházasság elől. Ennek a történetnek számos változata létezik, és gyakran előbukkan versekben, színdarabokban, mesékben, sőt, még balettben is.
A Bakuba érkező látogatók gyakran indulnak olyan egynapos túrára, amely jellemzően a Tűztemplomot, az égő hegyet és az iszapvulkánokat keresi fel.
A Tűztemplom (Ateşgah) egy természetes gázkürtő fölött létesített áldozati hely. Bár a jelenlegi templomépület a 17-18. században épült, a félsziget számos földgáz-szellőzőnyílásánál tartott tűzrituálék legalább a 10. századig nyúlnak vissza. Az még vita tárgya, hogy ezt a templomot zoroasztriánus vagy hindu imahelyként alapították-e, mivel az építmény mindkét vallás építészeti elemeit magában foglalja. Manapság mind a belföldi azeri turisták, mind pedig az indiai látogatók körében rendkívül népszerű, és ez a templom is szerepel az UNESCO világörökségi listáján.
A tűzimádó látogatóknak nem kell messze menni a következő látványosságért, ugyanis a közelben található az égő hegyoldal. Itt egy 10 méter hosszú, soha ki nem alvó tűzfal ég folyamatosan, amely természetesen éjszaka a leglátványosabb. A helyi mondák szerint az 1950-es években egy pásztor gyújtotta meg véletlenül a tüzet egy cigaretta eldobásával, és azóta is ég. Ez nem az egyetlen, de mindenképp a leglátványosabb ilyen látványosság a környéken. Már Marco Polo is emlegette a titokzatos lángokat, amikor meglátogatta az akkori perzsa várost, Bakut. Ezekről a tüzekről kapta Azerbajdzsán a “Tűz földje” becenevét.
Nem kevésbé különleges a napi túrák utolsó megállója sem. Az “iszapvulkánok” azokon a helyeken alakulnak ki, ahol a föld alatti gázok olyan gyenge pontot találnak a földben, ahol fel tudnak törni a felszínre. Mivel nem magma okozza őket, az iszapvulkánok nem forróak, sőt, kifejezetten hidegek lehetnek, így a látogatókra nem veszélyesek. A világon több mint ezer iszapvulkánról tudnak, és ezek közül mintegy 400 Azerbajdzsán tengerparti területén található.
A vidéki Azerbajdzsán kincsei
Azoknak is tudok programot javasolni, akik el szeretnének szakadni a turistásabb Bakutól és környékétől, de nem feltétlen akarnak Nahicsevánba repüni. Én például béreltem egy autót a fővárosban és elindultam egy hétre vidékre – ez alatt az idő alatt mindössze egyetlen külföldi turistacsoporttal találkoztam.
A vidéki Azerbajdzsán legszebb emléke aŞəki kánok nyári palotája. Bár mindössze hat terme van, viszonylag kis méretét bőven ellensúlyozza csodálatos kidolgozottsága. A hegyvidéken megbújó város palotája meglepően kozmopolita: francia ólomüveg, orosz fa, török kerámiák és iráni tükörmunka díszíti minden oldalát.
A palota megúszta a történelem viharait. Mivel hatalmas hegycsúcsok veszik körül, nem volt semmi ok arra, hogy Şəki egy megszálló hadsereg célpontjává váljon. A rendkívül gondosan felújított palotába ma kizárólag vezetéssel engedik be a látogatókat és a belső térben tilos a fotózás.
Az utazás során a személyes kedvencem az alig ezer fős Khinalig volt, amely mintha valami történelem előtti időkből maradt volna a bolygón.
A mintegy 300 kőház egymás hegyén-hátán áll a sziklákon. A félig nomád khinalig nép, amely a Kaukázuson belül egy különálló, saját nyelvet beszélő etnikai csoport, Azerbajdzsán legmagasabb lakott hegyi falujában él. Az év során 200 km-t tesznek meg állataikkal a hegyvidéki nyári legelők és az alföldi téli legelők között.
A falu annyira különleges, hogy az UNESCO világörökségi listájára is felkerült – bár nincsenek itt „látnivalók”, csak egy pár száz kőház és egy egytermes múzeum. A falu maga is érdekes látvány, de még inkább az volt az ide vezető út. Kanyonok, ködbe vesző szerpentinek, folyó, sárga virágokkal teleszórt zöldellő mező, fehéren vakító sziklafalak, a Kaukázus havas hegycsúcsai – a fotósnak ez egy igazi paradicsom volt!
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
