Számel Szilvia
A bolíviai nép egy öntudatos nép. Ott vannak például a bolíviai asszonyok: vállalkozásokat, éttermeket futtatnak, piacozás közben termékek széles repertoárját adják el, nem általva alkudni a gazdag nyugati turistákkal. A főváros, La Paz melletti El Alto városában Cholita (az indián Aymara törzsből származó nők neve, akiknek többek között a jellegzetes kalapos-nagy szoknyás népviselet is a sajátja) pankrációs mérkőzéseket tartanak.
Ennek keretein belül a “délutáni” műszakban az asszonyok megmérettetnek fizikai erő tekintetében is. Mindezt természetesen továbbra is a jellegzetes népviseletben.
A bolíviai emberek nem restellnek beleállni a társadalmi konfliktusokba sem: legyen az a közelmúltban első indián származású, kétes politikai húzásokba keveredő vezetőjük, Evo Morales erőszakos leváltása, majd a mellette való agresszív tüntetések a koka farmerek részéről. És ezek alól konfliktusok közül Isla del Sol szigete sem kivétel…
Élet a Titicaca-tavon
Isla del Sol a festőien kék Titicaca-tavon helyezkedik el. A dél-amerikai kontinens legnagyobb kiterjedésű – a Balatonnál 13-szor nagyobb – édesvizén Peru és Bolívia osztozik. Főbb látványosságai közé tartoznak a lebegő Uros-nádszigetek, ahol a turisták egy éjszakát is eltölthetnek helyi családok vendégeként, illetve az említett Isla del Sol is, mely legalább annyira autentikus bolíviai élményt tud nyújtani, mint az Uros-szigetek.
Területén nincsenek kiépített utak, a helyiek még most nomád körülmények között, állattartásból, halászatból és – a szigetre látogató turistáknak köszönhetően – turizmusból élnek meg.
A szállások gyakran egyszerű, kőből épült házak, melyek befűtése sehogy, vagy tradicionális kályhákkal történik, gyakran a meleg víz és az angol WC is kuriózum.
A szigeten, a Copacabanától másfél órás hajóútra található Yumani kikötőjében néhány étterem üzemel, ahol a jellegzetes bolíviai napi menüket, tehát erősen krumpli, valamint hús hangsúlyos tálakat rendelhetünk.
De dönthetünk úgy is – ahogy jómagam tettem – hogy szállásadónktól, ha éppen étteremmel (értsd: konyhával) rendelkezik, spagettit rendelünk. Azzal azért számoljunk, hogy nagy eséllyel paradicsomszószt fogunk tésztával fogyasztani, igen drágán. Szóval a hússal, krumplival egy jellegzetes menüvel az Isla del Solon mindig jobban járunk!
Mikor és hogyan látogassuk meg a szigetet?
A legtöbb látogató a száraz időszakban, májustól októberig érkezik a szigetre. Ekkor ugyan kevesebb eső esik, de ez ne tévesszen meg senkit: a hőmérséklet 10-15 Celsius-fok körül mozog, az esti órákban pedig akár nulla fok köré is csúszhat.
A Tititcaca-tó a perui oldalról érkezve Puno városa felől, Bolíviában pedig Copacabana településéről a legegyszerűbben megközelíthető.
Ezekre a településekre a közeli nagyvárosokból (Peruban Cuscoból, Arequipából, Bolíviában pedig La Pazból) busszal a legolcsóbb eljutni. A tavon található szigetek (a Peruban található Punóból csak az Uros, Taquile és Amantani szigetekre ajánlanak túrákat) meglátogatását sokan kötik össze a Machu Picchuval: az inka romok közelében található városból, Cuscóból vonatokat is találunk Punóba.
Punóból azonban nincs direkt hajó Isla del Sol szigetére.
Így, ha a szigetre látogatnánk, mindenképpen számolnunk kell a 3+ órás busz úttal és az egyébként egyszerű és gördülékeny határátkeléssel is Bolíviába.
Megérkezve Copacabanába aztán a kikötőben vagy a főúton található turisztikai irodák egyikében megvásárolhatjuk retúr vagy egyirányú jegyünket az Isla del Solra szóló hajóútra. Mivel az egyik legolcsóbb dél-amerikai országról van szó, a jegyek is egészen olcsóak: 6-7 bolíviánóba – 1500-2000 forintba – kerülnek egy osa-vissza hajóútra.
De hová tűntek az istenek?
A legenda szerint a sziget az inka kultúrában istenségként tisztelt nap (Inti) szülőhelye. Sőt, tovább emelve a hely spirituális jelentőségét, a történet szerint itt emelkedett a föld felszínére az első inka, Manco Cápac is. A sziget területén több, mint nyolcvan inka rom található és a kutatások szerint időszámításunk előtt 2200-ban is éltek itt emberek.
Visszakanyarodva azonban a bolíviai öntudatra, ezek a romokat az utóbbi években a turisták nem tudják meglátogatni az itt élő közötti konfliktus következtében.
A konfliktus kialakulásának oka ködös: valószínűleg a turizmusból származó pénzek elosztása és az inka romok védelme is közrejátszott benne.
Ezért csak Isla del Sol északi, Yumani településhez tartozó része elérhető a látogatók számára.
A mi látogatásunkból is kimaradtak tehát az inka romok ennek ellenére abszolút megérte az ottalvós, két napos kirándulásunk a szigetre. Az Isla del Solon ugyanis megtapasztalhattuk az autentikus bolíviai életet, sétáink során lámáikat terelő helyiekbe botlottunk, a távolban a Cordillera Real hófödte hegyvonulatait csodálva. Ha ez nem lenne elég, ott vannak a sziget oldalában sorakozó egykori inka teraszok, a végtelenbe nyúló kék víz látványa, ami felett kis kőházunk ablakából a napfelkeltét, este pedig a csillagos eget csodálhattuk. Nem akárhol átélhető pillanatok ezek… Konfliktusok és turizmus ide vagy oda, Isla del Sol máig megőrzött valamit abból a misztikumból, amit valaha az inka ősök is megláttak benne.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
