Élet Sója
Vannak, akik titokzatosnak, vannak, akik romantikusnak, vannak, akik megnyugtatónak, s vannak, akik félelmetesnek tartják a Fekete-erdőt Németország délnyugati vidékén.
Az elmúlt években a déli vidékét (amelynek egyik leghíresebb része az úgynevezett Hochschwarzwald) bejárva nekem úgy tűnt, hogy mindenkinek igaza van. Titokzatos történeteivel, a romantikus és megnyugtató erdei sétáival, valamint félelmetes, de igazán adrenalinrobbantó szurdokjaival engem elvarázsolt ez a nagyon is színes Fekete-erdő.
A Fekete-erdő meghódítása, a félelem legyőzése
Az elsők között az ókori Róma katonái találták félelmetesnek, amikor az Alpokon átkelve elnéztek északra és egy sűrű fekete erdőt láttak maguk előtt. Az egyik monda szerint a neve is innen ered, “silva nigra“, azaz Fekete-erdő. Sokáig el is kerülték, s két oldalán, nyugaton a Rajna mentén, keleten pedig az erdő és a Swäbischen Alb között telepedtek le. Ezekből az időkből származnak az olyan ma is híres termálfürdő helyek, mint Baden-Baden, a Fekete-erdő északi részén, vagy Badenweiler.
Akkoriban a helyiek úgy tartották, hogy a sűrű erdőben szellemek laknak, amit egy-egy túra alkalmával magam sem csodáltam.
A fenyőerdő lombozata olyan sűrű, hogy sokszor nappal is csak félhomály van, s bizony egy-egy árnyék, vagy állat jól megtréfálja az embert. Valószínűleg a rómaiakra is ezek a legendák hatottak egy ideig. Azután mégis vették a bátorságot és megépítették az első utat a Fekete-erdőn át, ez a Kinzigtalstrasse volt.
Miután az alemannok elűzték a rómaikat, misszionáriusok jöttek Írországból és Skóciából a kereszténység elterjesztését tűzve ki célul és alapítottak egy kolostort a Fekete-erdőben. Sokáig csak ők laktak a sötét erdő mélyén, míg a középkor embere el nem kezdett egyre beljebb és beljebb hatolni a Fekete-erdőbe. A szellemeket hitük egyre inkább elűzte és felfedezték az erdő értékeit: az ércet, az ezüstöt és a fát. Pár száz év múlva már nagyon sok fát vágtak ki hajóépítéshez és faszén készítéshez.
No meg a híres kakukkos óra készítéséhez, amely csak részben származik a Fekete-erdőből.
Ki tette a kakukkot az órába?
Az első itt készült órát egy Franz Anton Ketterer schönwaldi (Schönwald a Fekete-erdő egyik kistelepülése) órásmesternek tulajdonítják az 1730-as évekből (valószínűleg 1738-ból). Igen ám, de az egyik szász választófejedelem óragyűjteményében fellelhető egy szintén kakukkos órának számító óra az 1600-as évek elejéről. S hogy még ennél is bonyolultabb legyen a történet, egyes kísérletezők már a XVII. században említést tesznek kakukk hangot kiadó eszközeikről, orgonákról.
Manapság pedig találni híres meséket és filmeket, amelyekben úgy hivatkoznak a kakukkos órára, mint egy svájci találmányra.
Ahhoz, hogy az igazság nyomába eredjünk és kicsit jobban megismerjük a Fekete-erdő történeteit az egyik legszebb településre, Tribergbe kell ellátogatnunk.
Itt, a Fekete-erdő történetét bemutató múzeumban fény derül arra, hogy Ketterer mester idejében már nagy hagyománya van az órakészítésnek a környéken. Az itt élő parasztok téli elfoglaltsága volt a fafaragás és az órák készítése.
A származási kalamajkát elismeri a Fekete-erdő, s maguk is hangsúlyozzák, hogy ugyan az egyik legnépszerűbb tárgy, de gyökerei nem a Fekete-erdőből erednek. Tribergben persze a kakukkos órának nagy kultusza van, olyannyira, hogy rögtön itt találjuk meg a világ két legnagyobb kakukkos óráját is.
Josef Dold mester a 70-es években Schonach-ban, egy kis fekete-erdei házból készítette el a világ legnagyobb kakukkos óráját (Bővebb információ itt).
Három évig dolgozott az óraszerkezeten, amely 1,00m x 3,50m x 3,30m, a kakukk pedig 80 centiméternyi. 1984-ben be is került a Guiness Rekordok könyvébe.
Majd a város egy másik pontján, más mesterek is úgy gondolták, hogy nekik is egy óriás kakukkos órával kell saját óraüzletükre felhívni a figyelmet.
Ewald und Ralf Eble órásmestereknek sikerült egy 150 kg-os kakukkot berakni egy 4,5 m x 4,5 m-es szerkezet elé.
S ezzel persze átvették a világ legnagyobb kakukkos órája címet az öreg Dold mestertől. (A nagy óraparkról, ahol vásárolni is lehet, itt találni bővebb információt.)
Németország legszerethetőbb vízesése
Triberg az órán túl Németország legnagyobb kaszkádos vízesésével is büszkélkedhet. Számomra ez volt eddig a legszerethetőbb vízesés, amit láttam. A Gutach folyó sebesen, de valahogy mégis nyugalmat árasztva szökdécsel le Triberg központja felé. Mellette sétálva, a kialakított lépcsős járdákon a látogató még jobban közel érzi magához az erdőt, s annak összes titkát.
A sonka és az erdő szerelme
Lehet, hogy kakukkos órát nemcsak a Fekete-erdőben készítenek, de a legnagyobb kultusza mégis csak itt van.
Ahogyan sonka sem csak a Fekete-erdőben készül, de a fekete-erdei sonka mégis csak itt az igazi.
Miért is? Erre a választ nem máshol, mint a Fekete-erdő legmagasabb pontján, a Feldbergen, egy sonkamúzeumban kaphatjuk meg.
A fekete-erdei sonka (schwarzwälder Schinken) készítésének története több, mint 300 évre nyúlik vissza a Fekete-erdőben. Miután akkoriban még a füstölés volt a húsok konzerválásának módja, a fekete-erdei parasztok a disznó sonkáját fűszerbe pácolták, sózták és hidegen füstölték. S itt jön egy titok, a fűszerek. A mai napig nem árulják el, hogy pontosan mennyit is tesznek babérlevélből, a borókabogyóból, fahéjból, a sóból, a borsból, a fokhagymából, a szegfűszegből, s a korianderből.
A sonka titkai azonban itt nem állnak meg! A végső ízt a Fekete-erdő fái, pontosabban azok tűlevelei adják meg. A hidegen füstöléshez ugyanis a tűlevelűek ágait, s a fa forgácsait használják.
Brinkmann professzor nyomában
S ha már a híres fekete-erdeiek nyomában járunk, akkor a Feldbergről (amely a környék legnagyobb sírégiója is) érdemes átugrani a közeli Titisee-hez, amelyről bizonyára sokan hallottak már, ha más nem, akkor a jól ismert Klinika című sorozatból. Bizony, itt forgattak pár romantikus pillanatot Udo Brinkmannal.
Ahogyan édesapja házát is felfedezhetjük a Fekete-erdőben, Brinkmann professzor ugyanis egy múzeumban, az úgynevezett Hüsli Múzeumban lakott, amely ma is látogatható. Bővebb információt itt találni róla!
Kihívások a szurdokban
A Fekete-erdő déli részének másik kedvelt célpontja a Schluchtsee (Schlucht-tó), amely körül a túrázók, a tavon pedig a vízi sportok kedvelői találhatnak maguknak kikapcsolódási lehetőséget.
S ha valaki úgy érzi, hogy elég stabil lábakon áll, akkor az nemcsak a mézeskalács házakkal tűzdelt réteken, s a könnyed erdei utakon túrázhat, hanem a számos hasadék, vagy szurdok egyikét-másikat is meghódíthatja. Mind látványban, flórában és faunában a legnagyszerűbbek közé tartozik a Wutach és a Gauchach szurdok.
A Duna-forrás nem is a Duna forrása
A sok séta után újabb érdekes történethez érkezhetünk, méghozzá Donauschingenben. Nekünk magyaroknak különös közel áll a szívünkhöz a Duna forrása. Évtizedeken keresztül meggyőződésem volt, hogy gyermekkori látogatásom alkalmával a Duna-forrásánál jártam Donauschingenben, a kastély udvarán.
Egy második látogatás alkalmával, már felnőttként, kicsit jobban a dolgok mélyére néztem és kiderült, hogy a forrás évszázadokon át vitákat produkált. Uralkodók, hercegek, tudósok kutakodtak és végül a legnagyobb eredményt egy geológus-fogász házaspár érte el, akik a Breg patak forrását találták a leghosszabb Duna-ágnak Furtwangen mellett.
Sokáig küzdöttek azért, hogy elismertessék ezt a forrást a hivatalos Duna-forrásnak.
A vita Furtwangen és Donaueschingen között máig tart, legalábbis turisztikai szempontból. Földrajzilag azonban egyértelmű, hogy ki birtokolja a hivatalos Duna forrás megjelölést, a Breg-patak ezen forrásától számítják ugyanis a Duna hosszúságát.
Az utazásszervezőknek könnyebb a kastélyhoz vinni csoportjaikat és azt mondani, hogy itt a Duna forrása, hiszen itt csak megállnak a busszal, elsétálnak a kastély parkjába és körbe állják a medencét. Az egyéni utazók azonban szívesebben keresik fel a Breg-patak féle Duna forrást, mert így egy kis fekete-erdei túrában is részük lehet egy rejtélyes, nyugodt, tiszta vidéken.
Cseresznyepálinka a desszertben
A Fekete-erdő déli részének bejárásakor nem szabad kihagyni a híres egyetemi várost Freiburgot. Történelmi belvárosa a gótikus székesegyházzal (amelynek tornyából szép időben a Fekete-erdő is megcsodálható) és néhány, a környékre oly jellemző épülettel, valamint a Schlossberg a kilátótornyával tartalmas, egynapos kirándulást nyújt a környékre érkezőknek.
Van még egy híresség, amelynek megismerése nélkül senkit nem engednek haza a Fekete-erdőből!
Igen, a Fekete-erdő tortájáról van szó, amelyet gyakorlatilag bárhol kapni a vidéken, miközben valószínűleg – a kakukkos órához hasonlóan – nem a Fekete-erdőben született. Ettől függetlenül lelket és gyomrot simogató érzés egy jófajta fekete-erdei cseresznyepálinkával ízesített habos-babos tortát elfogyasztani például a Titisee partján, miközben a sötét fenyőket kémleljük.
A Fekete-erdő hivatalos turisztikai oldala itt található!
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Veszélyben a bankkártyád, ha ilyen üzenetet kapsz - egyre több...
Lebontják Budapest ikonikus szállodáját
Összeomlott egy tízemeletes hotel Argentínában
Döbbenetes fotókon, ahogy elárasztotta az özönvíz...
Lezárták az ország egyik legnépszerűbb kirándulóhelyét
