Schloss Hof – a kastély, ahol az egész család eltölthet egy napot
Az első megállóm a Schloss Hof volt, amely nem csak egy szép kastély Ausztria hozzánk közel eső részén. Hatalmas park, cuki állatok, piknikezőhelyek, vidámpark, azaz valóban egy komplex program kicsiknek és nagyoknak.
Maga a kastély több átalakuláson is átesett az elmúlt századokban. Eredetileg egy fellegvár épült itt az 1620-as években, melyet Savoyai Jenő herceg 1725-ben vásárolt meg. Ő alakította át az erődöt vadászkastéllyá, valamint létrehozott egy hatalmas birtokot és egy festői, hét teraszból álló, látványos parkot.
Mindez 1755-ben a császári család kezébe került és a Habsburgok tulajdonában maradt egészen a monarchia felbomlásáig. Mária Terézia imádta a kastélyt, rengeteg időt töltött itt a férjével és gyerekeivel. Férje halála után komoly átalakítást végzett: az épületet egy emelettel megemelték, és a termeket az akkor divatos klasszicista stílusban rendezték be. Mária Terézia 1780-ban bekövetkezett halála után a Schloss Hof feledésbe merült, és a császári család ettől kezdve alig használta. Katonai intézményeknek adták bérbe, majd a szovjet megszállás alatt a Vörös Hadsereg költözött be. Ezután öt évtizeden keresztül üresen állt az egyre elhanyagoltabb épület, és az átfogó felújítási munkálatok csak 2002-ben kezdődtek meg.
Ma már ismét régi pompájában ragyog a kastély, a park és a birtok, ahol mindent az eredeti állapotokra igyekeznek visszaállítani.
Az állandó tárlat II. József császári lakosztályát, valamint Mária Terézia özvegyi lakosztályát mutatja be, míg az időszaki kiállítás témája jelenleg a „Császári esküvők” világa. A Schloss Hofban a szerelem, eljegyzés, házasság témaköröket járja körbe a tárlat, míg az alig 3 kilométerre fekvő Schloss Niederweiden az ünnepségek hangulatát idézi fel.
Az egykori birtokon ritka régi osztrák háziállatfajták, például különböző fajtájú juhok, négyszarvú kecskék, alpesi tyúkok, és fehér szamarak is várják a látogatókat.
Utóbbiakból csak pár száz él a világon, úgyhogy már csak miattuk is érdemes errefelé kirándulni!
A legnépszerűbbek azonban az ürgék, melyek nem „szándékosan” vannak itt, hanem egyszerűen elszaporodtak a környéken. Bár ártalmas jószágok, a kastély dolgozói kénytelenek megtűrni őket, hiszen védettek. Ennek persze leginkább a gyerekek örülnek, akik láthatóan az ürgéket fotózzák a legnagyobb örömmel.
Bécs – ezúttal Mozarttal
Bécs idén is elnyerte a világ legélhetőbb városa címet – akárcsak tavaly és tavalyelőtt, úgyhogy meglehetősen stabilnak tűnik ez az előkelő helye a Global Liveability Index felmérésében.
Én most néhány napot a zene bűvöletében töltöttem a városban, és elsősorban Mozart volt a fókuszban.
Megnéztem néhány egykori lakóházát, köztük a Domgasse 5 alatt álló épületet, melynek három emeletén Mozart-múzeumot alakítottak ki. Sajnos eredeti berendezési tárgyak nem maradtak fenn, így itt elsősorban dokumentumokat, képeket láthatunk.
Megkóstoltam a Mozart Cafe-ban a zeneszerzőről elnevezett süteményt, melyben ugyanolyan ízeket kombináltak, mint a Mozart-golyóban, azaz pisztáciát, mandulát és csokit. Nagyon jó kikapcsolódás volt a Mythos Mozart multimédiás kiállítás, amely hét teremből áll.
Mindegyikben más-más technológiával idézik fel Mozartot, az egész tárlat nagyon ötletes, különleges és szórakoztató.
Este aztán kipihenhettem a városnézést a Szent Péter-templomban rendezett koncerten, ahol szintén Mozart muzsikája csendült fel.
A szállásom a négycsillagos Hotel Das Tigra butikhotel volt, melynek történelmi épületében két alkalommal Mozart is lakott. A szállás Bécs belvárosában található, így az összes programot elértem gyalog. A történelmi vonatkozáson és a remek elhelyezkedésen túl nagyon szerettem azt, milyen nagy hangsúlyt fektetnek a fenntarthatóságra: nem csoda, hogy megtalálható a falán a legszigorúbb előírásokat megkövetelő EU Ecolabel logója. Manapság már ugye ez is fontos szempont, amire egyre inkább odafigyel egy tudatos utazó.
Baden bei Wien – Európa legnagyobb fotókiállítása
Meglehetősen ritkán szoktam újra és újra visszatérni valahova, hiszen még annyi mindent nem láttam a világból. New York, Japán és Berlin mellett ez az osztrák kisváros az, ahova gyakran visszahúz a szívem.
És hogy miért?
Évezredes római termálfürdő, finom elegancia, pezsgő kulturális élet és illatozó rózsaligetek
– a Bécstől alig egy órányira levő ékszerdoboz, Baden bei Wien fantasztikus hangulatú pihenőhely. A Bécsi erdő keleti szélén fekvő nagy múltú fürdővárost akár villamossal is elérhetjük az osztrák fővárosból és mintha egy más világba csöppennénk. Igazi békebeli hangulat, a Monarchia atmoszférája lengi be az egész várost a maga gyönyörűen felújított régi épületeivel, elegáns utcáival, csodás parkjaival.
Beethoven nem kevesebb, mint 15 alkalommal látogatott el hosszabb-rövidebb időre Baden bei Wien-be, mivel évekig kínozták reumatikus és gyomorbántalmak. A nyaralás alatt fürdőkúrákra járt, szorgalmasan itta a gyógyvizet, nagyokat sétált a Bécsi erdőben, de közben dolgozott is. A ma emlékházként látogatható épületben fejezte be a IX. szimfóniát 1823-ban, így Baden bei Wien az Örömóda otthona.
De amit a legjobban szeretek itt, az az évente megrendezésre kerülő La Gacilly-Baden bei Wien, Európa legnagyobb fotókiállítása. Egészen fantasztikus, ahogy a városka házfalai, parkjai, terei helyet adnak 2000 fotónak, mintegy 7 kilométernyi tárlatnak!
A világ legjobb fotósainak nagyméretű képei ingyenesen látogathatóak 3 hónapon keresztül, június 13. és október 13. között.
A fesztivál ereje abban rejlik, hogy a gondosan kiválogatott, rendkívül magas minőségű fotók ilyen nagy méretben és nagy tömegben megállítják, elgondolkodtatják a látogatókat. Sokszor kérdéseket vetnek fel, máskor válaszokat adnak, felráznak és megnyugtatnak, elszomorítanak és reményt nyújtanak. Minden egyes kép nagyon erős, hiszen alkotóik a szakma legjobbjai, gyakran World Press Photo versenyeken győztes művészek.
A képek között sétálva közelebb érezzük magunkhoz a rajtuk ábrázolt embereket és problémákat. A kiállításnak pont ez a célja: a mai világban, amikor ijesztően eltávolodtunk a természettől, újra közelebb kell kerülni hozzá, hogy fenntartható módon, harmóniában élhessünk vele. Ugyanígy a föld lakóival is – ha eddig Afrikáról csak a szegénység jutott eszünkbe, egész más fényben fogjuk látni, ha végignézzük a fotókon a fekete kontinens rendkívül színes és izgalmas lakóit és csodálatos tájait.
Immáron negyedszer néztem végig a fotófesztivált, és már most alig várom, milyen lesz jövőre!