Az eddigi hírek szerint iszlamista terrortámadás történt, a felfegyverkezett merénylők közül egyet agyonlőttek a rendőrök, egyet elfogtak, a többi után pedig “hajtóvadászat” indult, ugyanis szökésben vannak. Eközben a bécsieket arra kérték, lehetőleg ne hagyják el az otthonukat. Az esetről kint élő magyarok beszéltek a Startlapnak.
“Aggódom a barátainkért, ismerősökért…”
Buchholzer Viktória 20 percre lakik az osztrák fővárostól, barátaitól és a hírekből értesült a tragédiáról. Korábban a terrortámadás helyszínéül szolgáló területen dolgozott, sok barátja is él abban a kerületben.
– Az volt az első gondolatunk, hogy vajon ők jól vannak-e. Szerencsére igen. Van köztük, aki hallotta a fegyvereket… Az utcákra este már nem lehetett kimenni, a tömegközlekedés lelassult, megállt. A várost ellepték a fegyveres erők; terrorelhárítás, katonaság, rendőrség. Rendőri ellenőrzés mindenhol van most, bár a környéken ebből korábban sem volt hiány – kezdte a Startlapnak Viktória, hozzátéve: igaz, ő gyesen van, de iskolában dolgozik, így azt tudja, hogy a gyerekeknek ma nem kötelező a suli, a pedagógusok viszont csak akkor maradhatnak otthon, ha erre nyomós okuk van.
– Mivel arrafelé dolgoztam, és jól ismerem a környéket, így nagyon megvisel a helyzet. Nincs bennem félelem, vagy düh, de nyilván aggódom a barátainkért, ismerősökért. Sajnos az ilyen esetek sokszor erősítik a szélsőségesen gondolkodók meggyőződését, ami haragot, gyűlöletet szül. Azt gondolom, ez viszont csak árt a terrorizmus elleni küzdelemnek, és csak nehezít azon, hogy feldolgozzuk a történteket. A muszlim ismerőseim, kollégáim elhatárolódtak a terrorizmustól, többen hangsúlyozták, hogy a tegnap Bécsben történteknek nincs köze a vallásukhoz – tette hozzá Viktória, aki a támadás után közösségi oldalán is írt a támadással kapcsolatban.
“Lassan 10 éve élek Ausztriában, de ami most történt, arra nincsenek szavak. A Mercer listáját 11 éve vezeti Bécs, mint a legélhetőbb település, most mégis terror feketíti be az osztrák főváros színes hétköznapjait. Fizikálisan jól vagyunk, de azt hiszem, minden itt élő és/vagy dolgozó elmondhatja, hogy lelkileg nem lesz egyszerű ezt feldolgozni. A korona kellős közepén, amikor már amúgy is mindenki a haját tépi, egy ilyen förtelmes dolog rontja tovább a közhangulatot.
Én arra kérem az ismerőseimet, hogy most próbáljunk meg vallástól, ideológiától, szokásoktól függetlenek maradni, és egyszerűen tiszta szívből az áldozatokra, és azok hozzátartozóira gondolni. A tegnapi történések ne a gyűlölet tárgyát képezzék.
Éljünk tovább szeretetben, hisz felállni ebből az egészből máshogy nem lehet. A terrorizmus bűnös gondolatokból született, ne adjunk helyet haragnak a szívünkben” – írta.
“Nem gondoltunk terrortámadásra”
Egy másik kint élő magyar, Zsófia érdeklődésünkre úgy nyilatkozott:
– Este írt egy ismerősöm, akinek a szomszéd utcában van az irodája, hogy milyen jó, hogy ma nem találkoztunk, mert valami lövöldözés volt… (Ott szoktunk összefutni, vacsorázni.) Először nem gondoltunk terrortámadásra, a reggeli hírek után vált világossá. A kollégákkal van egy What’s App csoportunk, ott kérdezte mindenki egymástól hogy biztonságban vagyunk-e, az egyik barátom pedig rendőr és az első kerületben volt éppen éjjeli szolgálatban – még nem tudtam beszélni vele. Dühös vagyok, de nem leptek meg a történtek, idő kérdése volt, mikor érnek ide… Egyébként most délben gyászszünet tartottunk, nagyon megható volt.
Bizonytalanságot szülnek az intézkedések
Már a múlt hét végén rebesgették, hogy Ausztriában novemberben, egy teljes hónapig este nyolc és reggel 6 között kijárási korlátozás lesz, az éttermek, szállodák is bezárnak, ám napokig csak a találgatás ment. A pletykák igaznak bizonyultak, Sebastian Kurz bejelentette a legújabb intézkedéseket. Különösen fájdalmas, hogy a támadás az egy hónapos karantén előtti utolsó “szabad estén” történt. De mit gondolnak az újabb korlátozásokról, és hogyan vélekednek az emberek, mennyire voltak fegyelmezettek eddig a járványhelyzetben?
– Szerintem az emberek már kezdenek belefáradni az állandó bizonytalanságba: senki nem tudja, hogy ezek az intézkedések valóban azt eredményezik, hogy visszaszorul a vírus. Nem lennék a döntéshozók helyében, pártállástól függetlenül nincs helyes irány, mert azok is elszenvedői a járványnak, akik nem vagy csak alig betegednek meg. Bár itthon vagyok, a kollégákkal folyamatosan tartom a kapcsolatot, így az oktatásba jobban belelátok. Sajnos azok a gyerekek, akik valamilyen területen rosszabbul teljesítenek, mint a társaik, most konkrét elszenvedői az egésznek. Arról nem is beszélve, hogy a normál szocializációs folyamatok sem mennek végbe az iskolákban, óvodákban, hisz a gyerekeknek maszkot kell viselni, távolságot kell tartani. A mozgásterük korlátozva van, sok iskolában nem használhatják a tornatermet, így rossz idő esetén teljesen meg van kötve a kezük – mondta Viktória.
Zsófia hozzátette: – Túl sok értelmét nem látom a kijárási korlátozásoknak, aki dolgozik – vagyis nem home officeban van -, annak nem lesz sokkal kevesebb kontaktja, főleg hogy napközben gyakorlatilag összefuthatsz barátokkal. Az ölelgetés az utóbbi időben amúgy sem volt…
Bécsben élő magyarok nyilatkozatairól, tapasztalatairól itt olvashatsz még.