Élet Sója
Braunwald, a csend őre Svájcban
Közlekedsz, beszélgetsz, zenét hallgatsz edzés közben, podcastot főzéskor, zúgnak a háztartási eszközök, megy a tévé, játszik a gyerek; emlékszel még a csöndre? Nem arról beszélek, amikor lefekszel este és csak a megszokott zajok szűrődnek be, de te azt már csendnek tartod. Arról a csöndről beszélek, amikor nézed a napsütésben megcsillanó havat és nem hallasz semmit. De tényleg semmit. Na jó, talán azt, amikor a napfénytől megolvadó jégcsapról lecsöppen a hóra egy csepp. Elárulom, annak is alig van hangja. A svájci Braunwald településen hallhatod, hogy nem hallasz semmit.
Braunwald az egyik legkisebb svájci kantonban, Glarusban található. Ez az a kanton, amely a három ősi kanton után nem sokkal csatlakozott a svájci szövetséghez. Braunwald egy kis falu a kantonban, amely autómentes, kb. 1300 méterrel fekszik a tengerszint felett és ha leesik a hó, akkor elképesztően szép (nyáron „csak” pompás). A függővasút svájci viszonylatban olcsón visz fel Braunwald településre, s ott fent pedig egy kiadós séta a havas utakon, a végtelen csöndben annyira kikapcsolja az embert, hogy legszívesebben ottmaradna. Maradhat is, hiszen találni a településen szálláslehetőséget is, ha hosszabban vágynánk a csendre.
Garmisch-Partenkirchen, a leghíresebb német település
Garmisch vagy Partenkirchen? Egyértelmű, hogy Partenkirchen. Két település; az két település – tartják a bajor városban -, amelyet mindenki Németország legmagasabb hegyéről ismer.
Garmischt és Partenkirchent 1935-ben Hitler utasítására, a téli olimpia miatt vonták össze.
Ma is jól látható a különbség a két városrész között (a helyiek szerint ez ma is két település). Számomra a kevésbé modern, hagyományosan bajor, festett házfalakkal és bajor zászlóval tűzdelt Partenkirchen tetszett jobban. Itt a házak csodálata, a betérés a régi pékhez vagy egy bajor étterembe már önmagában is egy élmény. S akkor még nem is beszéltünk Németország legmagasabb hegycsúcsáról, a Zugspitzéről. A 2962 méteres magasságból ragyogó, 360°-os panoráma nyílik, és jó idő esetén négy ország (Németország, Svájc, Olaszország, Ausztria) több mint 400 alpesi csúcsát fedezhetjük fel, sőt, még München és szép időben a cseh erdő is feltűnhet a távolban!
A Zugspitzére a városból induló fogaskerekű vasút és gleccservonat volt az én személyes kedvencem, de libegővel is feljuthatunk. Fönt pedig várja a látogatókat a 13 méterre a szakadék fölé kinyúló üvegkilátó és a szomszédos csúcsok.
A város közelében található Eibsee nemcsak színével vonzza a látogatókat, hanem az elhelyezkedésével is. Partjáról ugyanis kellő alapossággal figyelhetjük meg Németország legmagasabb hegycsúcsát.
Malbun, Európa legkisebb sírégiójának otthona – Liechtenstein
Liechtenstein, a miniállam Ausztria és Svájc közé ékelődve éli nem mindennapi életét. A kis hercegségnek már a története is megkapó, ahogy uraik vagyona és kapcsolatai is. Kétségtelen, hogy Vaduz, a főváros rejti a legtöbb érdekességet (a hercegi kincseskamrától a postamúzeumig), de nem árt a színfalak mögé nézni az országban és elautózni arra a pár településre, amely még a területén fekszik.
Személyes kedvencem Malbun, itt ugyanis felvonóval libeghetünk fel a hercegség legmagasabb csúcsára, a Sareisre, amely 2000 méteres magasságával nem mondható az Alpok legmagasabb csúcsának, de ahhoz mindenképpen elég, hogy a környező kisebb-nagyobb, télen „tejszínhabba” burkolt csúcsokra, nyáron mohazöld ruhába bújt dombokra rálássunk.
Ez itt Európa legkisebb sírégiója, de azoknak is tökéletes hely, akik csak egy séta mellett élveznék a tiszta, téli levegőt.
A Sareisen megpihenhetünk egy hüttében, vagy napfürdőzhetünk előtte, miközben azon merengünk, hogy a vakítóan fehér hó milyen tökéletessé teszi a környéket.
Gruyères, ahol sajtból van a hold, Svájc
Gruyères falu Svájc szívében fekszik, dombos vidék, amely mögött ott állnak az Alpok havas csúcsai is.
Amikor először jártam a településen, akkor annyira a sajtra koncentráltam (no meg a közeli Cailler csokigyárra), hogy észre sem vettem magát a települést. Holott történelmi belvárosa és középkori vára a dombon igazi ékszerdoboz.
Nem csupán a régi házak, a mögöttük felbukkanó havas csúcsok bűvölik el a látogatót, hanem az olyan érdekességek is, mint a Giger múzeum. A nyolcadik utas: a halál földönkívüli lényeinek megalkotásáért Oscar-díjjal jutalmazott svájci képzőművész, Giger múzeumába persze csak erős idegzetűek lépjenek be. Aki valami élvezetesebbre vágyik és magába szívta már a városban a friss levegőn túl a sajt illatát is, annak a sajtmúzeum nyújt igazi kikapcsolódást.
Elképesztő, hogy már 1155-ben engedélyezi egy okirat az egyszerű hegyi parasztoknak a legelőgazdálkodást és a sajtkészítést ezen a vidéken. El tudtok képzelni egy olyan fiút Gruyères faluban, akinek az apja, a nagyapja, a dédapja, az ükapja, a szépapja és számos ősapja is már teheneket tartott és sajtot készített, csakúgy, mint ő? Hát elég nehéz, pedig bizonyára van ilyen fiú, illetve család Gruyères faluban. A tradíció és az évszázados tapasztalat azonban ízletes eredményt produkál.
Kell hozzá azért a környék is, rozs, lóhere, borjúpázsit, vaníliás kosbor, kakukkfű, kömény, martagon liliom, nárcisz, ibolya és sokan mások részvételével. Valamennyi hozzájárul a sajt pompás ízvilágához.
A sajtgyárban kedveltem, hogy magyar nyelvű idegenvezető is van: Cseresznye, a helyi magyar tehén vezetett végig a sajtkészítés fázisain, úgymint a felmelegítés, tejsavbaktérium- és oltóanyag-adagolás, élesztőgomba-fecskendezés, törekkészítés, besűrítés, formába öntés, pecsételés, préselés 16 órán át, forgatás, ápolás, sófürdő 20 órán át, majd pihenés a pincében. A vége a legjobb, nem a pince, hanem az, amikor a Gruyères sajt a svájci röstiburgonyán landol éppen az én tányéromon.
Bad Ischl, az isler szülőhazája, Ausztria
Ha Ausztria, akkor az én kedvencem a Salzkammergut régió. Talán azért, mert ott voltunk nászúton, de az is lehet, hogy Sisi miatt, vagy a tavak és hegyek találkozásának finom összhangja teszi. Az biztos, hogy nagy örömmel látogattam el évekkel ezelőtt Bad Ischlbe, abba a fürdővárosba, ahová a magyarok által olyannyira kedvelt Sisi királyné nyaralni járt.
Első látogatásunk alkalmával ugyan tél volt, de ez inkább csak hangulatosabbá tette a folyóparton sorakozó házakat, a városi park hófödte padjait s a vonzó kávézókat.
Zaunerék cukrászdájában az isler tölteléke mellett a legendája foglalt le jobban. A töltelék itt bizony nem lekvár, hanem rumos csokoládékrém. Igazi ízbomba a tésztával körülötte. A híres sütemény története viszont még ennél is nagyobb bomba, hiszen ott az állandó kérdés: ehetett-e Sisi islert?
Zaunerék cukrászata már akkor megnyílt, amikor a császárné még meg sem született. Emellett már császári beszállítónak is minősültek jóval Ferenc József és a szépséges Erzsébet házassága előtt. Ennek pedig az volt az oka, hogy a császári család orvosa által a városban üzemeltetett gyógyüdülő megkívánta egy magas szintű cukrászda jelenlétét is. Johann Zauner Bécsből érkezett ide és nyitotta meg cukrászatát 1832-ben.
Ez az időpont és az, hogy a cukrászat még ma is a család tulajdonában van adhatott okot olyan városi legendákra, miszerint Ferenc József vagy Sisi tiszteletére készítették volna el az islert. Ez a legenda azonban nem igaz!
Az islert a Zauner család egyik tagja készítette, de csaknem száz évvel később. A házassága révén a családba került Richard Kurt az 1958-as brüsszeli világkiállításon prezentálta az isler tortácskát, amely nagyon rövid idő alatt jelentős népszerűségre tett szert, nagy valószínűséggel annak is köszönhetően, hogy Bad Ischl akkoriban is még a művészek kedvelt célpontja volt, valamint a bécsi Johann Zauner leszármazottai (nemcsak vér szerintiek, hanem örökbefogadottak is, köztük Richard Kurttal) komolyan vették a cukrászatot és a minőséget.
Bad Ischlbe azóta többször visszatértem, de Zaunerék islerét egyszer sem tudtam kihagyni.
Legyen szó bármelyik évszakról, a fent említett települések felfedezése mindig felejthetetlen élmény lesz. Irány az Alpok télen!
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
