Utazóbloggerként mindig speciális reagálni egy ilyen helyzetre, ami most kialakult, hiszen nem csupán szeretek utazni, de lételemem, feltöltődésem, szenvedélyem, ami ahhoz kell nekem, hogy az élet tovább tudjon működni a megszokott kerékvágásban. Most viszont felelősségteljesnek kell lenni és otthon kell maradni. Nincs kiskapu, nincs köztes megoldás, okosnak kell lenni.
Így aztán most csak boldog nosztalgiával gondolok vissza korábbi remekül sikerült utazásaimra és bízom benne, hogy közös összefogásunknak hála mielőbb ismét szabadon utazhatunk, élhetünk, dolgozhatunk. Addig is olvassátok el beszámolómat.
Bár én eleinte azt hittem, hogy az Aland szigetegyüttes Svédországhoz tartozik, valójában Finnország része. Illetve eléggé speciális jogállású terület, mivel a lakosság zöme svédül beszél, kultúráját, hagyományait tekintve inkább svéd, egyébként pedig finn autonóm területté vált.
A Botteni-öböl a Balti-tenger legészakibb nyúlványa,Finnország nyugati és Svédország keleti partja között található.
No, de nem is a történelme fogott meg elsődlegesen, bár tény, hogy izgalmas felállás, sokkal inkább, hogy több ezer (pontosan 6700) szigetből áll, köztük egészen pici lakatlan egységektől a relatív nagyokig.
Mi úgy kezdtük tehát a 10 napos utunkat, hogy Stockholmba repültünk, aztán óceánjárót fogtunk és így jutottunk el Mariehamn-ig. Itt első éjjel megszálltunk egy nagyon kedves (és még furább) párnál, akik konkrétan couchsurfing címén a szaunájukban szállásoltak minket, de az ötlet csak elsőre tűnt meredeknek, aztán ennél még sokkal hajmeresztőbb kalandok vártak ránk.
Mariehamn-ban aztán biciklit béreltünk és nekivágtunk a túránknak.
Az első keserű tapasztalásom az volt, hogy az Aland-szigeteken bizony nem lapos a táj, bármennyire is ezt állítják a svédek és a finnek, így alföldi lányként durván sokkolt a tény, hogy itt bizony dombokat kell megmászni 15 kilós csomaggal és egy 3 sebességű biciklivel. Higgyétek el, amint meglátjátok, milyen biciklivel ugrottunk neki ennek az eszement tervnek, máris értitek, mi okozta a fennakadást!
Persze ez sem tántorított el minket az eredeti tervünktől, hogy bebiciklizzünk néhány szigetet, sőt, részt vegyünk egy triatlon versenyen Eckerö-ben. Nos, igen, nem elég, hogy alapból kihívás volt számomra itt bringázgatni, még be is neveztünk egy versenyre, csak hogy biztos átjöjjön az életérzés.
Csapatunk harmadik tagja egy többszörös Iron Man-férfi volt, aki 65 évesen úgy nyomta a futást, hogy a mezőny első harmadában végeztünk.
Egész addig, míg az én frenetikus biciklizésemnek köszönhetően el nem nyertük a „Legmesszebbről jövőknek járó díjat” (így mondják szépen svédül, hogy utolsók lettünk). Sebaj, életem első (és vélhetően utolsó) triatlon versenyén díjat nyertem, és olyan lelkes szurkolótáborom volt, mint senki másnak az egész mezőnyben (nem csoda, hisz mindenki engem várt, hogy mehessen már haza vacsorázni).
Megállapíthatjuk tehát, hogy az alandiak kedves népség. Többszörösen is bizonyították, összebarátkoztunk egy helyi férfival, aki utolsó napon még vacsorázni is elhívott minket magához, sőt, kaptam egy eredeti alandi focimezt is emlékbe!
Ami tippet mindenképp adok Nektek:
- Augusztus 10. után kábé itt is leáll az élet, de legalábbis visszavonul a turizmus, mivel jönnek a hűvösebb, esős napok. Néhány ronggyá ázott délután után mi magunk is rájöttünk, miért volt itt egyszerűbb és olcsóbb ekkor szállást foglalni és jegyet venni. Ha sportolási szándékkal érkeznétek, akkor mindenképp a júliusi, augusztus eleji napokat javaslom.
- Ami viszont vitathatatlan, hogy igazi kis ékszerdoboz ez a szigetcsoport, ráadásul, ha Finnország felől érkeztek, akkor jóval olcsóbban (akár ingyen) is megközelíthetitek. A szigetek között gyalog, kocsival, hajóval is közlekedhettek, értelemszerűen attól függ, milyen távolságra vannak egymástól.
- A közlekedési lehetőségről itt találtok részletes infót.
- Bővebben a szigetekről itt olvashattok.