“Emlékszem, amikor 2020 elején visszatértem az ünnepekről, és úgy vélekedtem – mint valószínűleg a legtöbb ember a világon –, hogy az életem egy bizonyos irányba fog menni. Akkor sejtelmem sem volt, hogy két hónappal később minden a feje tetejére áll” – kezdte a The VergeDecoder című műsorában a cégvezető. “Január végén azt vettük észre, hogy kínai üzletünk néhány hét alatt 80 százalékkal esett vissza – soha nem láttam ezelőtt, hogy bármi 5 százaléknál nagyobb mértékben csökkent volna. Emlékszem, amikor akkoriban ártatlanul azt mondtam: ‘Hú, ha ez Kínán kívül is terjedne, az nagyon rossz lenne.’ Nem tudván, hogy néhány héten belül a COVID-19 eljut Európába, majd természetesen az Egyesült Államokba. Márciusra az üzletünk rohamosan visszaesett, és nyolc hét alatt elvesztettük a 80 százalékát. (…) Természetesen nagy volt a pánik, sok jóslat született a közelgő halálunkról. Voltak, akik azt kérdezték: ‘Lesz Airbnb ezután? Megmentheti Brian Chesky az Airbnb-t?’ Ezek konkrétan tavaly áprilisi hírek. Azt hiszem, sokan azt gondolták, hogy minket súlyosabban érint a helyzet, mint a szállodákat és más cégeket.” Ám az a tény, hogy több millió otthon kiadását menedzselték világszerte a kis hálószobáktól és apartmanoktól a jurtákig, faházakig, villákig és egész otthonokig, odáig vezetett, hogy könnyebben tudtak alkalmazkodni az új normálhoz.
Persze nem volt minden egyszerű, mint a mesében: “Soha nem gondoltam volna, hogy a cég megsemmisül, de sokan mások igen. Szembe kellett néznem néhány nehéz döntéssel: az alkalmazottaink 25 százalékát el kellett bocsátanunk. Ez volt a legnehezebb szakmai döntés, amit valaha meg kellett hoznom. Elveszítettük a vállalkozók mintegy 10 százalékát is. A társaságunk majdnem felét is elvesztettük, a legtöbb részleget le kellett zárnunk. Csak a magot tartottuk meg.” Jelenleg 5 és 6 ezer fő közt van a dolgozók száma, és hatalmas tervekkel mennek elébe a jövőnek.
Új irányt vesz az utazás
A vezérigazgató azt ecsetelte, hogy az Airbnb a világ minden országában (kivéve Észak-Koreát, Iránt, Dél-Szudánt és a Krím-félszigetet), 100 000 városban működik, mindenféle áron ki lehet venni változatos ingatlanokat, jóformán bármilyen hosszú ideig. Szállodában általában egy hétig tartózkodunk, hiszen drága mulatság, Airbnb-ben azonban akár egy hónapot is eltölthetünk – mint egy albérletben. Chesky megjegyzi: elég sokan csinálják ezt az egyedül utazóktól a családokig. Azt is leszögezte, hogy ők nem egy készletét leltározó szállodaként működtek, hanem közösségként fogtak össze.
“A közösségek pedig természetüknél fogva alkalmazkodóképesek és rugalmasak. Az Airbnb jobban tudott alkalmazkodni a változó utazási mintákhoz, mint bárki más az iparágban. Az utazás teljesen megváltozik, az utazás forradalmát éljük. Ez magyarázza sikerünk egy részét.”
És valóban: napjainkban az utazás forradalmát éljük, megváltoztak a szokások és a preferenciák, aminek az Airbnb nagy nyertese lehet. Egyre többen lesznek rugalmasak, sokan szeretnék hosszabb időre elhagyni az otthonukat, kapcsolódni más közösségekhez, miközben persze távolról végzik a munkájukat. Ezt már most éljük, hiszen a járványhelyzet következtében még nagyobb trend lett a távmunka, az Airbnb pedig összeköti a kellemest a hasznossal. Hiszen az otthonodtól távol bérelhetsz kedvedre egy tetszőleges ingatlant, ahonnan dolgozhatsz – félig munka, félig utazás alapon.
“Ez az a világ, amelyre tervezni fogunk. Lesz egy olyan generációnk, ami kevésbé lesz kötve az irodához, nomád lesz. Üzletünk 20 százaléka a lefoglalt éjszakák szerint egy hónapnál hosszabb tartózkodásra irányul. A közösséghez való kapcsolódás két legfontosabb kritériuma az, hogy hosszabb ideig maradj a közösségben, másik oldalról legyenek olyan emberek, akik kapcsolatba tudnak lépni a helyi közösséggel. Ha ösztönözni tudjuk a bérlőket a hosszabb tartózkodásra, a házigazdákat pedig arra, hogy valóban a vendég összekötői legyenek a közösségekkel, akkor valószínűleg ez a legnagyobb dolog, amit tehetünk annak érdekében, hogy valóban gazdagítsuk a közösségeket, és a vendégek ne csak átmenetiek legyenek. Ezáltal ők nem csak a közösség láthatatlan árnyéktagjai, nem csak fizikailag vannak ott, hanem elvegyülnek. Ez az egyik nagy lehetőség az Airbnb számára és egyben az egyik legnagyobb kihívás is, melyre összpontosítani fogunk az elkövetkező években.
Általában a vendég azért használja az Airbnb-t, mert úgy akar élni, mint egy helyi. A második számú ok, hogy pénzt akar megtakarítani. A harmadik ok az, hogy közel akar lenni valamihez.
Az elvárások és előrejelzések szerint az utazás változik: az emberek hosszabb időre utaznak, közben dolgoznak – ez a desztinációkat is megváltoztatja. “Vegyük például Rómát: nagyon sokan mentek Rómába a járvány előtt. Aztán hirtelen megszakadt az üzleti utazás, bezárultak a határok, a nemzetközi turisták is abbahagyták az utazást. Egy év alatt 30-35 évet veszítettünk el a határon átnyúló nemzetközi turizmusból, azonos növekedés mellett. A virágzó nemzetközi turizmusból a ’80-as évek elejére vagy a ’70-es évek végére tértünk vissza. (…) De megnézhetjük azt is, mi történt Görögországgal és Olaszországgal. Néhány embernek tetszett a változás, ám elég nagy gazdasági kihívásokkal szembesültek. A városok elkezdtek hozzánk fordulni, és egyre kérdezgették, hogy tudunk-e segíteni nekik. Mi azt mondtuk: természetesen! Elindítottuk ezt a City Portal nevű eszközt …” – folytatta Chesky.
Alapvetően úgy gondolom, hogy a városokhoz fűződő kapcsolatunk megváltozik, mert olyan világban fogunk élni, ahol az emberek nincsenek annyira egy helyhez kötve.
Az Airbnb vezérigazgatója a túlturizmust is máshogy szemléli. “A túlturizmus azt jelenti, hogy túl sok ember megy túl kevés helyre egy időben – ez valóban rossz. Ehelyett azt kellene elérnünk, hogy az embereket a hét több napjára, több évszakra, több városban osztjuk szét. Ezért van az Airbnb-n a ‘Rugalmas vagyok’ gomb. Arra törekszünk, hogy a keresletet oda irányítsuk, ahol van kínálatunk, és nem árasztunk el egyetlen várost sem. Ezt a gombot egyébként 500 milliószor használták. Az utazással kapcsolatos elképzelésem az, hogy a turizmust akaró városok hirtelen kapnak nagy turizmust, míg azok a városok, amelyek nem akarnak turizmust, nem kapják meg. Képesek vagyunk együttműködni a városokkal, hogy a keresletet olyan helyekre irányítsuk, ahol erre szükség van” – taglalja.
Újfajta élmények, az utazás forradalma
Az interjú alatt Chesky többször is kihangsúlyozta, hogy az utazás forradalmát éljük, hiszen az emberek évszázadokon keresztül oda voltak kötve, ahol dolgoztak – legyen az a farm, a gyár vagy az iroda. A Zoomhoz hasonló technológiának köszönhetően azonban egy állandó rugalmassággal rendelkező világban fogunk élni. Persze nem minden munkakörben dolgozó engedheti meg magának a távmunkát, de rengetegen élhetnek ezzel a lehetőséggel. És a munkavállaló oldaláról is ez a fajta rugalmasság lesz a legfontosabb a választáskor. “A távmunka velünk marad. Ha a Zoom lehetővé teszi, hogy otthonról dolgozzunk, akkor az Airbnb lehetővé teszi, hogy bármilyen otthonból dolgozzunk. Az emberek ma már bármikor utazhatnak, bárhová utazhatnak. (…) Szerintem ez egy újonnan felfedezett rugalmassághoz vezet, ahol az emberek nem csak utazhatnak az Airbnb-vel, hanem most már élhetnek is az Airbnb-vel. (…) Az utazás és az élet az Airbnb része. Ezért olyan fontos a közösséghez tartozni – mindez még a határok tényleges újranyitása előtt. Amint a határok újra megnyílnak, és az emberek rugalmasságot kapnak, nem maradnak mind országon belül – egyre több embert áramlik majd szerte a világban.
Ez egy forradalmat fog létrehozni az utazásban – valószínűleg a legnagyobb változást az internet feltalálása óta, és talán a legnagyobb változást a repülőgép feltalálása óta. Egyszerűen teljesen megváltoztatja az utazás identitását.
Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a tapasztalatok nagyon fontosak. Az egyik kihívás, amellyel szembesültünk az az, hogy a világjárvány miatt nem volt biztonságos, hogy idegenek összegyűljenek és élményeket szerezzenek együtt, de minél többet élünk a képernyők előtt, annál inkább vágyunk ennek az ellentétére. Szeretnénk a való világban is valós tapasztalatokat szerezni. (…) Persze a gyerekes emberek nem lesznek egész évben nomádok, mert a gyerekeiknek iskolába kell járniuk. Úgy gondolom, hogy az iskolai oktatás elsősorban továbbra is személyes lesz – nem vagyok szakértő ebben, de elkerülhetetlennek tűnik. Az Egyesült Államokban egy átlagos gyerek évente 180 napot jár iskolába, ez azt jelenti, hogy az év 185 napján nincs iskolában. (…) Egyre több család fog elmenni nyárra, ha a szülő tud távolról dolgozni, és a gyerekek nem járnak iskolába. Akinek nincs gyereke, sokkal mobilisabb lesz.” Összességében az utazás és a munka sokaknál összeforr, és ez a trend valószínűleg jó sokáig ki fog tartani.