A metróállomások szépsége kevés kivétellel szinte mindig a peronnál, a mozgólépcsőknél vagy azok közvetlen környékén mutatkozik meg igazán, hiszen ide érkezik az utazó vagy innen kezdi meg vándorlását. Sokszor mintha a tervezőik célja pont az lett volna, elfeledtessék, hogy a föld alatt vannak, a külvilágtól elzárva. Így jöhettek létre olyan nagyszerű remekek, amelyek néha sokkal látványosabbak, mint ami a metró felszíni kijáratánál várhat minket az adott városrészben.
Ahol tényleg elmerülünk – Toledo, Nápoly
Az állomáson lefelé haladva olyan érzésünk van, mintha a tenger kékjében merülnénk alá. Mindezt több millió mozaikkal érték el, melyek közül a felső régióban még a fehér, és világosabb színek dominálnak, de a mozgólépcsőn lefelé haladva már alászállunk az ibolyakék világba. Minderre még rá is játszik a jól megtervezett világítás is, mely csak fokozza a tengeri élményt.
Mint egy palota – Avtovo, Szentpétervár
Mintha egy királyi lakosztály ajtaja nyílna meg az utazó előtt, ha kilép aszentpétervári 1-es metró szerelvényéből. A peronon a tartóoszlopok nagy része márvány borítású, azonban a mívesen kidolgozott, sötétebb darabok üveg bevonatot kaptak, részletes rajzolattal.
A plafonon elhelyezett monumentális csillárok sora világítja meg a második világháború egyik legnagyobb ostromának, a leningrádi blokád hőseinek emléket állító állomást, melynek végében a Győzelem című monumentális mozaikkép fogadja az utazót.
A világrekorder – Formosa Boulevard, Kaohsziung, (Tajvan)
Az ország egyik legfontosabb kikötővárosában sikerült olyan metróállomást építeni, amelynek üvegmennyezete lélegzetelállító iparművészeti alkotás lett. A megállóhoz még azok a turisták is elzarándokolnak, akiknek egyébként nem szándékuk a környék meglátogatása, de mindenképpen látni szeretnék az olasz Narcissus Quagliata mesterművét.
A Fény kupolája a világ legnagyobb üvegből készült műremeke, mely 2180 négyzetméteres és 4500 üveglapból áll.
Kastély a föld alatt – Komszomolszkaja, Moszkva
Az orosz fővárostömegközlekedésének egyik legforgalmasabb csomópontjánál sem fogták vissza magukat a tervezők. Az ötvenes években épült, az egykori várkastélyok belső tereit idéző, robusztus oszlopokra támaszkodó peron mintha valami letűnt századnak állítana emléket, bár ez akkoriban kevéssé tűnhetett valószínűnek. Az állomás egyébként a Szovjetunió egykori kommunista ifjúsági szövetségéről, a Komszomolról kapta a nevét.
Mint egy barlang – Rådhuset, Stockholm
Nincs benne semmi extra, de mégis monumentális az egész. A mozgólépcsőre lépve még nem is lehet sejteni, hogy annak végén egy sziklaüreg vár minket – kissé fura, különösen akkor, ha megpillantjuk a peron szintjénél a romszerű lábazatot. Az érzés beljebb sétálva sem oldódik, és erre még rátesz a fal vöröses színe is. Mindez egyébként tudatos, a megálló kialakítását Sigvard Olsson svéd művész tervei alapján történtek.
Örökké mozgásban – Szent Gellért tér, Budapest
Nyugodtan kijelenthetjük: a világ egyik legszebb állomása a magyar fővárosban található. Alagutas jellegű kialakítása kevésbé tágas térben történt, és bizony szükség volt arra, hogy valamiképp optikailag nagyobbnak tűnjön.
Mindezt kontrasztos színvilágú üvegmozaikokkal érték el, melyekből közel 2,8 millió darab található a megállóban.
A mintázatra több megoldás is született, de végül Komoróczky Tamás munkáját fogadták el, melynek alapján úgy tűnik a kialakított tér, mintha örökké mozgásban lenne.
Jules Verne is elámulna – Arts et Métiers, Párizs
Az állomás a közeli múzeumról kapta a nevét, és bár már 1904 óta üzemel a francia főváros hármas vonalán, csak 1994-ben kapta meg mai formáját (a már említett műintézmény 200 éves születésnapjára). A tudományos-fantasztikus irodalom korszakalkotó alakja, Jules Verne világa ihlette a megállót, és ha jól körülnézünk, valóban kissé olyan, mintha a Nemo kapitány Nautilusa elevenedett volna meg.
Mint egy cukorkabolt Barbie világából – Universitá, Nápoly
A színek rendkívüli szabadsága jellemzi minden részletét, legyen az egy szimpla lépcsősor, mozgólépcső vagy akár egy folyosó. A New York-i tervező, Karim Rashid munkája az állomás, amely teljes egészében elfelejteti, hogy a föld alatt vagyunk.
Egy letűnt világ emléke – City Hall Station, New York
Bár szerelvények a mai napig áthaladnak rajta, megállóként már nem üzemel az egykor elegánsra szabott állomás, amely 1904-ben nyílt meg a nagyközönség előtt.
Nem véletlen sikeredett ilyen szépre, hiszen a városháza alatt helyezkedik el, ennek megfelelően adtak rá korának tervezői, hogy díszes legyen.
Egészen 1945-ig fogadta az utasokat a City Hall, akkor azonban bezárták, mivel napi szinten már jóval kisebb volt a forgalma, mint a közelben lévő Brooklyn Bridge-nek. Illetve a hosszabb metrókocsik megjelenésével, azok középső ajtajánál az élesebb kanyarulatú állomáson a peron és a jármű között már veszélyes volt a távolság. Manapság csak csoportos tárlatvezetéssel lehet eljutni ide.
Akár egy bálterem – Kijevszkaja, Moszkva
Az egyik újabb példája, hiába épült a kommunizmusban, úgy néz ki mintha a cári Oroszország valamely hercegének palotájában járnánk. Pedig messze nem erről van szó.
A falakon lévő képek éppen, hogy a szovjet birodalmat, egész pontosan ukrajnai részét dicsőítik, annak dolgos hétköznapjaival.
Jutott a márványból, gránitból bőven, ahogyan az aranyozással sem spóroltak a súlyos csillárokkal megvilágított megállóban.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
