Szálkára egy kedves családi baráton keresztül bukkantunk úgy 25 évvel ezelőtt, amikor a friss nyugdíjas barátaink úgy döntöttek, becsomagolják korábbi dél-alföldi életüket és átteszik a székhelyüket egy nyugodt, csendes kis dunántúli szegletébe az országnak. Lajos bácsi ugyanis nagy vadász hírében állt, aki rendszeresen járta az országot a vadásztársasággal és így bukkant a Gemenci erdő mellett megbúvó Szálkára.
Emlékszem, az első látogatás alkalmából csak tátottuk a szánkat, milyen csodahelyre keveredtünk! A Szekszárdtól alig 12 kilométer távolságra lévő kis falucskára egy kanyargós kis domboldali úton lehet feljutni, ahol a harmadik kanyar után már lélegzetelállító panoráma tárul elénk.
Felkaptatván a kacskaringós úton, nem csak a kilátás elképesztő, hanem egy barátságos, bájos kis kék kápolna (Mausz kápolna) is arra invitál minket, hogy álljunk meg egy kicsit, szálljunk ki az autóból és csak bámuljunk magunk elé! Talán utolsó éves egyetemista lehettem, vagy épp pályakezdő, amikor 4-5 barátnőmet elvittem ide és ők is teljes extázisban pattantak ki az autóból, hogy elkészítsünk úgy 30-40 fényképet, háttérben a szőlőültetvényekkel, az elterülő tolnai környékkel és egy hatalmas hordóval.
Pedig ez még csak a hétvégi kaland eleje volt!
Beérvén a falucskába, feltűnhet az odaérkezőnek, hogy sorra újítják fel a kis tornácos parasztházakat és nagyon rendezett, igényes minden.
Már-már külföldön érezhetjük magunkat, aminek egyik oka, hogy a faluba sorra települnek be a hollandok.
Valamikor a’90-es években egy holland család felfedezte magának ezt a kis gyöngyszemet, azóta pedig híre ment és a V-alakú falu egyik részében egymás után érkeznek a holland családok.
A falu másik fele pedig többek között a helyieknek, a világbajnok szarvasbikának, vagy épp a művészeteknek ad otthont. A domboldalon ugyanis egyforma fehér mézeskalácsházak várják az alkotni vágyókat. Ha gyerek lennék, csak ide vágynék alkotótáborba!
Túrázni, pecázni, strandolni vágysz? A legjobb helyen jársz!
Visszatérve tehát a világbajnok szarvasbikára: a falu egyetlen nagy kereszteződésében áll egy hatalmas szarvas szobor, amely azt 1891-ben lőtt vadat ábrázolja, amelynek 14,5 kilós agancsa sokáig világrekorder volt. Lőjünk jó pár szelfit ezzel a csodaszarvassal, aztán innen már csak pár lépés és el is jutunk Szálka legnagyobb vonzerejéhez: a csillogó víztükrű és igen gazdag élővilágú tavakhoz. A mesterséges víztárolót egyik oldalról az autóút öleli, a másik oldalon az erdő lakói vigyázzák, ahová gyakran jártunk el Ibi néniékkel gombát és virágokat szedni, makkokat gyűjteni, vagy épp csendben vadakat lesni.
A kvázi két tóból álló víztározó mindenkit képes boldoggá tenni: évszaktól, kortól és érdeklődési körtől függetlenül.
Apukám másfél évtizede jár már ide pecázni, és azt mondja, hogy azért szereti nagyon a szálkai tavakat, mert itt tud akkora halat fogni, hogy ne kelljen kamuzni a zsákmányról.
Tény és való, hogy minden szálkai hétvégénk őrületes halászlébe és vadpörköltbe fullad, leöblítve isteni finom szekszárdi borokkal.
Nos, én kevésbé élem a pecázást és húst sem fogyasztok már jó ideje, de az itteni tavaknál remekül lehet fürdeni, szépen kiépített stranddal, vízibiciklizési és egyéb sportolási lehetőségekkel várnak, vagy csak üljünk ki a partra és gyönyörködjünk a tájban.
Ha egy tökéletes hétvégét kellene megterveznem itt, az valahogy így festene: szállás Szálkán, ahol napközben tennék egy kellemes túrát a Sötétvölgybe. Senkit ne ijesszen meg a neve, ez a közkedvelt kirándulóhely alig 7 km-re fekszik Szálkától és gyalogos túraút vezet oda. Egy kellemes ebéd után a helyi „kockás abroszosban” becéloznánk a strandot és egész naplementéig ott fürödnénk, napoznánk, majd este bemennénk Szekszárdra.
A város önmaga is fantasztikus, de egy remek borkóstoló bármilyen hétvégét megkoronázhat.
Ha másnap van időnk, tegyünk egy kis kitérőt a közeli erdőben, vagy sétáljunk fel a falu felső utcáiba és onnan gyönyörködjünk a tájban!
Szekszárdon remek wellness lehetőség is adódik, így ha inkább így vezetnénk le az egész heti stresszt, arra is van mód. De ha én bármit javasolhatnék, akkor ez lenne az: végy egy jó pohár bort, ülj le a kertbe kihúzott székre, vagy kiterített plédre, és csak élvezd a csöndet és a nyugalmat. Kevés ennél szebb helyen teheted meg! És ha egyszer ellátogattál ide, akkor tudd: a szíved mindig vissza fog vágyni!