Legelébb is tisztázzuk, mi a különbség a kettő között. A paintball-t ismerik többen, nagyjából az, ami a nevében is van, tehát színes festékgolyók kilövésére szolgáló „fegyverekkel” próbáljuk meg benne levadászni a haverjainkat és/vagy munkatársainkat.
A fegyverek első ránézésre egy 25. századi űrpuska és Béla bátyám 30 éves permetezőgépének nászából születtek, sűrített levegővel működnek és rendszerint nem csak egyes, de sorozatlövések leadására is alkalmasak.
Ha eltalál a paintball golyó, az bizony fáj és még védőruhán keresztül is valószínű, hogy néhány napig kék zöld foltok tarkítják majd a testedet. Ja, és egyáltalán nem biztos, hogy a védőoverál megfogja a festékgolyót, úgyhogy senki se a legmenőbb ruhájában menjen paintballozni, mert szomorú lesz a végén.
No de miben különbözik ettől az airsoft? A paintballról tudni kell, hogy sportágként is működik, míg az airsoft inkább hobbitevékenység. A paintball esetében nem kell saját felszereléssel rendelkezni, míg az airsoftnál tanácsos, ugyanis itt sokkal több minden múlik a fegyvered minőségén.
A fegyver maga is komoly különbség, mert az airsoftban nagyon is létező fegyverek élethű másolataival tolhatjuk a lövöldözést és ezek a csúzlik nem festékgolyókat, hanem apró, műanyag, vagy lebomló bioanyagból készült kemény lövedékeket lőnek ki.
A paintballban megismert festékgolyóknál ugyan semmivel sem veszélyesebbek, de éppen ezért a védőruha és a teljes arcot elfedő maszk viselése ebben a játékban sem opcionális, hanem kötelező. Lényeges különbség még, hogy az airsoft lövedék nem hagy nyomot, mármint a kék-zöld foltokat itt sem ússzuk meg, de nem festi meg az áldozat ruháját, így a kölcsönös sportszerűség és korrektség ebben a játékban sokkal fontosabb.
A két időtöltés abban viszont megegyezik, hogy ahol lehet paintballozni, ott rendszerint airsoft mérkőzések rendezésére is van lehetőség. Ami a mocskos anyagiakat illeti, nagyjából olyan 5-8 ezer forint/fő indulóköltséggel kell számolni, ez tartalmazza a négy órás játékidőt, a fegyvert, a védőruhát, illetve egy adag lőszert. Ez utóbbi erősen fogyó eszköz, pláne ha a Rambó iskola követői vagyunk, mert úgy simán kilövünk egy teljes tárat egyetlen negyedórás összecsapás során. Az airsoft lövedékek olyan 2ft/golyó áron kaphatók a helyszínen, míg a paintball skulókat olyan 10-12 Ft/db áron mérik. No, akkor lássuk is, hol tudjuk ezt a legjobban művelni a környéken.
Egykori téglagyár (Törökbálint)
A terület 80 százalékban fedett, így az őszi esők sem akadályozhatnak meg egy jó kis lövöldözést, sőt, vannak a pályának kivilágított részei is, ez pedig azért jó hír, mert akár éjszakába nyúlóan is dúlhat a harc a csapatok között. A helyszín is igen előnyös, elvégre egy volt téglagyárban bőven találni fedezéknek alkalmas tereptárgyakat, és a kialakítása okán valahol a nyílt színi összecsapás és az épületharc elemei keverednek egymással, hiszen a terek a gyár funkciója okán meglehetősen nagyok, de a fedezékek nagy száma és a több helység izgalmasabbá teszi a játékot.
Elhagyatott szovjet laktanyaépület (18. kerület)
Ha ismerjük a S.T.A.L.K.E.R. névre hallgató ukrán videójáték-sorozatot és csipáztuk a hangulatát, akkor ez az elhagyatott egykori szovjet laktanya tökéletes helyszín lehet számunkra, hogy egy kicsit átérezzük a Zónában való lövöldözés életérzését.
Na jó, leszámítva a sugárzásveszélyt és a mutánsokat, de ne legyünk telhetetlenek.
A helyszín nem kicsi, három emeleten, összesen mintegy 7 200 m2-en vadászhatunk egymásra, amit a kis szobák és szűk lépcsőfordulók még izgalmasabbá varázsolnak.
Egykori szovjet laktanya (Tököl)
Maradunk a posztapokaliptikus szovjet életérzésnél. Az egykori tököli szovjet laktanya helyén működő airsoft, illetve paintball-lövészet egy 10 hektáros területet foglal magába, amit nyolc pályára osztottak, a hodálynyi méretű legénységi barakkoktól kezdve az autószerelő műhelyen át egészen a katonák számár épített színház és moziteremig bezárólag szinte minden eleme a játék részét képezheti.
Soviet Airsoft és Paintball (Szentendre)
Ez a 10 000 m2-es terület Szentendrén tökéletesen alkalmas a világháborús flashek átélésére, a pályák elrendezése is erre utal. Van itt Verdun pálya, ahol 160 cm mély árkokban kell kommandózni, mintha lövészárok-harcot folytatnánk, a felszínen pedig dombos, cserjés terület és további fedezékek várnak, hogy a lehető leghitelesebb első világháborús élményt kapja az ember.
Aztán ugorhatunk tovább a második nagy világégésre, ahol berlini, illetve sztálingrádi épületharc, illetve a normandiai partraszállás vár ránk.
Ezen utóbbi esetében tökéletesen jól átélhetjük, hogy mennyire nem volt egyszerű dolguk a szövetségeseknek akkor a D-napon.
Pincepályák (Budafok)
A budafoki pincepályákon azért jó egymásra lövöldözve kergetőzni, mert egészen jól hozza a Mad Max életérzést, hiszen itt kibelezett autóroncsokat is használhatunk fedezékekként, többnyire a kelet-német autóipar néhai csodáiról, a Trabantról és a Barkasról van itt szó.
Természetesen találni itt még számtalan egyéb fedezéket is, és a néhol csúszós, máshol meredek, megint máshol meredek és csúszós terep gondoskodik róla, hogy egyetlen mérkőzés se lehessen már eleve lefutott játék, még ha a legbénább lövészek is kerülnének egy csapatba.
A pincejellegnek egyetlen komolyabb hátulütője van, hogy a páratartalom relatíve magas, így próbáljuk akkor is megőrizni a hidegvérünket, amikor épp lőnek ránk, mert ha pánikolva teleziháljuk a maszkunkat, nem fogunk semmit se látni és ilyenkor vagy lelőjük az egyik csapattársunkat, vagy az ellenfél néz minket agyaggalambnak.