Élet Sója
Regények, filmek, hírek s bulvárpletykák szólnak Észak-Olaszország harmadik legnagyobb taváról, amelyről magam is sokáig úgy gondoltam, hogy túl híres, túl sok a falak mögé rejtett sztár, ezért bizonyára túl drága is. Amikor mégis vettem a bátorságot, s felfedeztem a környéket, akkor rájöttem, hogy ez a tó bárkit képes gazdaggá tenni. Olyan erőteljesen nyomul elénk a természeti szépség, a színek gazdagsága és az építészeti megoldások határtalansága, hogy csupán ettől a látványtól gazdagok leszünk.
Gazdagságunk rögtön szintet lép, ha betérünk egy-egy étterembe, ahol a legegyszerűbb tésztaétel vagy hal is királyi étekként kerül elénk.
Amitől egyszerű járókelőként is gazdagnak éreztem magam, az a kirakatok minőségi és egyedi árukínálata és ezzel járó eleganciája. Eltöltöttem volna úgy még néhány hetet a Comói-tó mellett, hogy csupán sétálgatok hol az egyik, hol a másik településen és nézegetem az épületeket, kirakatokat és persze a minden utca végén felbukkanó tavat és hegyeket.
Ettől függetlenül nem érdemes kihagyni a kastélyokat, templomokat és múzeumokat sem. Mutatok is néhányat azok közül, amelyeket én láttam, és ajánlok még párat, amely a kimaradt, de nem marad el listámra került fel.
Nyaralj úgy, mint Miss Bentley!
Elsőként naná, hogy egy olyan helyre mentem, amelytől nemcsak a kinézete miatt vártam sokat, hanem a története is vonzott. A Villa del Balbianello (Lenno település mellett) nevével először az Itália csókja című filmben találkoztam. Istenem, hogy irigyeltem az egész nyarat itt töltő Miss Bentley-t!
Azután felvillant a hely a Casino Royale filmben is, de ott már nem irigyeltem senkit, csak azokat, akik láthatták már ezt az épületet. Egyértelmű volt, hogy az első utam ide vezet.
A villa mellett parkoltunk le, és a kerten át gyalog is bejuthattunk volna, de örülök, hogy a hajós megközelítést választottuk. Néhány lépésre a parkolótól találtunk egy csónakost, akivel úgy érkezhettünk az épületbe, mint egy sztár, s közben még a környékre is vethettünk egy pillantást más aspektusból.
A belépőnk és a Villa del Balbianello fogadása elegáns volt, de sokkal jobban örültem annak, hogy a hely története sem hétköznapi.
Kik választhattak egy ilyen helyet elvonulásra? Naná, hogy szerzetesek, majd felfigyelt az épületre egy kardinális.
Unokaöccse, aki már inkább volt hazafi, mint gazdag uraság, miután örökölte az épületet, rögtön el is adta. Így jött képbe az én személyes kedvencem, Guido Monzino, akit nagy utazóként a hideg helyek megszállottjaként tartanak számon. Bejárta az Északi-sarkot, megmászta a Mount Everestet és persze közben műgyűjtő szenvedélyének is hódolt. Ennek számos bizonyítékát találni a villában. Irodalomkedvelő utazóként persze a könyvtár ragadott magával, de a villában található különleges ólomüveg alkotások és a Comói-tóról készült régi kőnyomatok mellett sem lehetett elmenni.
A kertben órákig lehetne bolyongani, bár gondolom, az igazán frekventált turistaszezonban nincs olyan nyugalom, mint a csöndes koronaidőkben volt. A ciprusok, pálmák és a sok-sok fenyőféle, amelyek még látták a kardinálist is sétálgatni itt, csak kevesekre nem gyakorolnak megnyugtató hatást.
A másik, hasonlóan a kertjéről is híres épületbe, a Tremezzina településen található Villa Carlottába egy régóta imádott szobrász, Antonio Canova miatt vágyakoztam. Párizsban Ámor és Pszükhé szobra mellett gondoltam azt, hogy alaptalan az a vád, Canova nem képes érzelmeket kifejezni. A Villa Carlottában csak két eredeti műve s két másik másolata látható, de mégis elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, nem vitatkozom a művészettörténészekkel, mert lehet, hogy a szobrai tényleg nem fejeznek ki, de kiváltanak érzelmeket a befogadókból. S szerintem ebben áll Canova nagyszerűsége.
A Villa Carlotta épülete nem olyan magával ragadó, mint a Villa del Balbianello, de a hozzá illeszkedő kert a tavasszal virágzó rododendronokkal és az ismert vagy ritkán látott növények, fák parádéjával egy hatalmas botanikus utazás.
A Comói-tó villái közül különösen érdekesnek találtam a Villa Monasterót Varennában, de sajnos zárva találtuk, így felkerült arra a bizonyos listára. Miért is vonzó? Pont azért, amiért valamennyi villa a tónál. A grandiózus építészeti megoldásai mellett az épületet körbeölelő botanikus kert miatt, amely a Comói-tó nagyszerű klímájának köszönhetően igazi különlegességeket is rejt a világ minden tájáról. Az épületben átfogó képet kaphatunk arról, hogyan is éltek itt az elmúlt századokban a hasonló villák tulajdonosai, s még egy természettudományos csemegével is szolgál az épület: a Fermi-teremben a Nobel-díjas Enrico Fermi 1954-ben számos fizikaórát tartott.
Több cikket is megtölthetnénk még a tó körül fekvő villákkal, de irányítsuk a figyelmünket egy másik irányba is.
A Comói-tó alakjával és természeti adottságával arra készteti az utazót, hogy felülről is ránézzen a környékre. Erre sok lehetőség nyílik a tó körül, ottjártunkkor a koronaszabályok miatt a felvonók zárva voltak, de jókat hallottunk az Argegnóból Pigrába közlekedő felvonóról, amelyet ráadásul most fel is újítottak. Pigrába autóval is el lehet jutni, nekünk innen is tetszett a kilátás.
Aki érez magában egy kis erőt, annak ajánlom a Varennában található Castello di Vezio meglátogatását, ahonnan elképesztő a panoráma a tóra. Sajnos kicsit nehézkes a feljutás és parkolás, de érdemes próbálkozni a weboldalon leírt útvonalon.
Kilátópontok konkrét megnevezése nélkül is javaslom, hogy akár a tó északnyugati, akár északkeleti felén induljunk el autóval és időnként egy-egy, a hegyre, kisebb településekhez vezető útra térjünk ki. Szinte kilométerenként találunk egy templomot, egy régi falut, vagy akár egy kolostort is. Így akadtunk rá a Peglio előtti dombon Chiesa di Sant’Eusebióra, amely 1607 és 1613 között épült templomból, oszlopcsarnokból, kegyhelyből, parókiából és temetőből álló épületegyüttes. A belső teret freskók díszítették, míg a templom mellől a pazar panoráma nyújtott élményt. Mondanom sem kell, itt is úgy voltunk az út során, mint Norvégiában, legszívesebben percenként álltunk volna meg egy fotó kedvéért.
A városok, amitől lüktet a tó
Nem esett még szó a városokról. Holott ezektől a városoktól lüktet a tó igazán.
Az ipszilon két végén fekvő egy-egy várost, Comót és Leccót azoknak javaslom, akik szeretik a nyüzsgést, a hangos utcai zenét, a tömött bevásárlóutcákat, a zsúfolt éttermeket. Mindkét városban klassz múzeumok, templomok és egyéb látnivalók találhatóak, de én mégis mindenkit arra biztatnék, hogy inkább induljon el a tóparton és élvezze az apró olasz településeket.
Bellagio és Varenna városát szinte kötelezőként ajánlom, ahol nem lesz egyszerű a parkolás, de ne bánjuk, ha a város magjától csak távolabb sikerül megállni, mert egy élmény itt a séta.
Még nagyobb élmény, ha hagyunk időt magunknak a part menti halászok figyelgetésére, vagy engedünk az éttermek csábításának. Így tettünk mi Bellagio egyik szűk utcácskájában, ahol a fiatalos, modern konyhát hagyományos alapokon bemutató Style étteremben ettem először pizzoccherit.
Mi az a pizzoccheri? Hajdinatészta, sajt, vajas szósz, burgonya és zöldségek. Pasta egészséges összetevőkből, pizzaformára tálalva. Összefut a számban a nyál írás közben.
Varennában, ahol a kis tereken igazi dolce vita hangulat uralkodott, kávéznunk kellett lépten-nyomon, a nyugati parton Argegnótól Menaggióig folyton megálltunk és leszaladtunk a partra, ahol szinte mindig a tó egyetlen szigete, az Isola Comacina után vágyakoztunk.
Menaggióban betértünk egy igényes borüzletbe, ahol az angolul beszélő tulajdonos igencsak tájékozott volt a borok terén, s ajánlott néhány helyi, lombardiai finomságot, mert ez sem kihagyható élmény ezen a környéken. (Itt található az üzlet: 22017 Menaggio, Via Lusardi 10.)
Amit felvettem a kimaradt, de nem marad el listámra, az Gravedona városa. Nemcsak azért, mert itt töltötte ifjúkorát Volta, az akkumulátor feltalálója, hanem azért, mert pompás 12. századi temploma van, központi teréről a tóra nyíló kilátás pazar, és állítólag itt található az egyik legszebb tóparti sétány. Ezzel lehet, hogy kicsit vitatkozom majd, de előbb megnézem és azután állítom, hogy Varenna vagy Bellagio sétánya a szebb.
Átautóztunk a Monte Bisbino lábánál fekvő Cernobbio kisvárosán, ahol állítólag a Comói-tó leghíresebb villái, a Villa Bernasconi (híres esküvői helyszín), a Villa d’Este és a Villa Erba találhatóak, és a város felemelkedését az a bizonyos selyem tette lehetővé, amely itt oly sokaknak gazdagságot adott. Ez is listás lett!
S mi lenne az, amit biztosan nem hagynék ki legközelebb sem a Comói-tónál? Az a hajózás.
Ha szeretnénk meglátni a tó igazi arcát, a villák rejtett titkait, a gazdagságot, amely a színekkel és építészeti stílusokkal varázsolja el a látogatót, akkor szálljunk hajóra. (A hajókról itt tájékozódhatunk.) A Comói-tó információgazdag turisztikai oldalait itt és itt találjátok.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Megérkeztek az első képek: sosem látott vonat futott be Kijevből...
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Fotókon az új, Ausztriába vezető magyar autós alagút - 1360...
Ebben az európai városban lesz teljesen ingyenes a...
