Élet Sója
Svájc szépségéről és gazdagságáról ódákat zengenek, mégis, ha turistaként érkezünk az országba, könnyen csalódás érhet bennünket. Egyáltalán nem a tejszínhabos hegyek, az alpesi tejből készült csokoládék és sajtok lesznek felelősek ezért a csalódásért, hanem a rengeteg turista, a megfizethetetlen szolgáltatások és a furcsa szabályok. Évek óta élünk Svájc mellett, így sikerült rátalálnom a kirakat mögötti Svájcra.
Azokra a helyekre szeretném felhívni most a figyelmet, ahol megérezhetjük Svájc eszenciáját, de egy kicsit elkerülhetjük a tömegturistáknak szánt „kirakatot”.
Ha túra, akkor Glarus
Hogy álltok a csenddel? Szerintem egyre értékesebb dolog lesz! Addig, amíg nem próbálsz ki egy olyan helyet, ahol végtelen a csönd, addig nem is biztos, hogy tudod, mennyire hiányzott! Glarus Svájc legkisebb kantonja, s a három ősi kanton után nem sokkal csatlakozott a svájci szövetséghez. Van egy kis falu a kantonban, amely autómentes, kb. 1300 méterrel fekszik a tengerszint felett minden évszakban elképesztően szép. A függővasút svájci viszonylatban olcsón visz fel Braunwald településre, s ott fent pedig egy kiadós séta a havas utakon, a végtelen csöndben annyira kikapcsolja az embert, hogy legszívesebben ottmaradna.
Ha hegy, akkor az Ebenalp
Nem ez a legmagasabb hegy Svájcban, sőt. Ugyanakkor annyi érdekességgel szolgál, hogy mégis inkább ide libegek fel, mint mondjuk a turistákkal kitömött Matterhornra. S ráadásul az érdekességekért még egy kicsit túráznom is kellett, ami ugye sohasem rossz. Wasserauen település, ahonnan a libegő indul az Ebenalpra, Ausztriából és Németországból is könnyen megközelíthető, így nem kell éppen drága svájci szállást foglalnunk. Az Ebenalp csaknem 1600 méteres csúcsáról csodás panoráma nyílik az Alpokra, a Bodeni-tóra és az Appenzelli-dombságra. Fent érdemes kicsit túrázgatni, de a legnagyobb élményben akkor lesz részünk, ha elindulunk a lefelé vezető sétányon és útba ejtjük a barlangot, ahol már a neandervölgyi-ember is megfordult, majd remeték laktak itt, ma pedig egy kis templomnak is helyet ad. A Wildkirchli mellett itt találhatjuk a híres sziklához ragasztott éttermet, a Gasthaus Äscher-t, amely már 150 éve áll (kisebb kihagyásokkal) a vendégek szolgálatában.
Ha sajt, akkor Appenzell (na jó, Gruyère is kicsit)
Két kedvenc sajtom van Svájcban, az egyik a Gruyère, a másik az Appenzell. Mindegyikhez az alpesi legelőkön bóklászó tehenek tejét használják és az általuk elfogyasztott különleges széna és gyógynövény teszi a sajtot pompássá. Mindkét sajthoz kapcsolódik egy-egy felfedezésre ajánlott régió is, bár Gruyère jóval népszerűbb, így a turista is sokkal több arrafelé.
Az Alpok és a Bodeni-tó ölelésében elnyúló Appenzelli-dombság olyan tökéletes, hogy emberi szem nem is kívánhatna szebbet.
Tökéletes zöldben és tökéletes fehérben is. Túrázók és kerékpárosok paradicsoma, akik két nagyon klassz helyet biztosan útba ejtenek, az egyik Appenzell falu különleges házaival, a másik Stein település sajtgyárával és a vidék múzeumával.
Ha mégis inkább Gruyère-be látogatnánk el, akkor a sajtgyárnál számítsunk egy kis tömegre, de ha bejutunk, akkor örvendezni fogunk a magyarnyelvű vezetésnek, amely egy Cseresznye nevű tehénnek köszönhető. A sajtgyár után érdemes felmászni a közeli hegyre Gruyère régi városát, a várat, s persze a panorámát megtekinteni.
A vár és a város felfedezése mellett csak ajánlani tudom A nyolcadik utas: A halál földönkívüli lényeinek megalkotásáért Oscar-díjjal jutalmazott svájci képzőművész, Giger múzeumát, persze csak erős idegzetűeknek.
Ha víz, akkor a Rajna-vízesés
A Schaffhausen mellett található Rajna-vízesést Európa legnagyobb vízesései között tartják számon. Az év 365 napján dolgozik ő, munkálkodik a tájon, amely így olyan képet mutat, hogy alig hiszi el az utazó, ez valódi?!
Ha hajóval szeretnénk közelíteni a vízesés szeméhez, akkor egy kis vadvízi evezésben is részünk lehet, de ha kicsit óvatosabb duhajok szeretnénk lenni, akkor a parton található Schloss Laufen-től egészen közel, mondhatni a szívéig sétálhatunk Európa legnagyobb vízesésének.
A Schloss Laufen után érdemes átautózni a vízesés másik oldalára, ahonnan szemtől szembe találjuk magunkat vele és sétáljunk el mellette addig, amíg meg nem érkezünk Svájc lekicsinyített világába, a Smilestones-ba. Nemrég nyitott meg a MiniSvájc, ahol 1300 méternyi vasútvonal, 120 vonat és kb. 23.000 figura mutatja be a környéket a Säntis hegytől a Rajna-vízesésig, valamint a legnépszerűbb svájci látnivalókat.
Ha csoki, akkor Läderach (na jó, Cailler is kicsit)
Ha már elárultam a két kedvenc sajtomat, akkor miért tartanám titokban a két kedvenc svájci csokim nevét? A Läderach és a Cailler mindent visz, szerintem. Elsőként a Cailler gyárába sikerült eljutnom, amely kétségtelenül nagyobb is és talán érdekesebb is, mint a Läderach, de éppen ezért sokkal több a turista is ott.
A Läderach gyára Bilten településen található, amely ráadásul igen közel esik a csodálatos Wallensee-hez. A Läderach-gyár és bemutatóközpont közel sem akkora, mint a Cailler, de itt is érdekes dolgokat tudhatunk meg, akár vezetett túrával, vagy akár magunk járjuk be és készítünk egy kis saját csokit, amíg édességmérgezést nem kapunk. A belépő mellé egy logós kanálkát is adnak, s persze szép kis kedvezményt a boltjukban az egyébként nem túl olcsó Läderach csokikra. (Van még hasonló bemutatótermük Zürichben, Veveyben, Bernben, Ennenda-ban is. A gyárról és a látogatásról itt tájékozódhattok.
A 10 CHF-es belépőből 5 CHF levásárolható a csokiboltban!) Ha a sok csoki miatt lelkiismeretfurdalásunk lenne, akkor irány a Wallensee, ahol garantáltan találunk egy jó kis túraútvonalat (A Tannenbodenalp-ról szuper a kilátás a tóra és a környékre).
Ha fondü és téli séta, akkor Adelboden
Azért a sajtot feldolgozott formában sem szabad kihagyni Svájcban! Igazából szerintem bárhol ehetünk az országban, mert a minőséggel sehol nem lesz gondunk. Sajt pedig lehet raclette, fondü, vagy a rösti tetején, mindegyik egy kulináris „Eskapade”.
A fondüzéssel sokáig nagyon visszafogott voltam, igaz csak lakásban vagy étteremben próbáltam. Nemrég azonban egy igluba hívtak fondüzni, ahol sokkal jobban eset ez a svájci nemzeti étel (amelyről nemrég derítettem ki az Élet sója blogon, hogy valójában már a régi görögök is ismerték).
Adelboden igluétterme azért is különleges, mert az 1350 méteres magasságban, ha jól laktunk, akkor egy szép sétát is tehetünk, ha elfáradunk, akkor pedig az igluhotel is szívesen lát bennünket.
Ha Grand Canyon, akkor a Rajna-szurdok
A Rajna szabdalta szurdok Svájcban csupán 13 km, de impozáns kinézete miatt nyugodtan nevezhetjük Grand Canyonnak. A Ruinaulta, ahogy rétóromán nyelven a Rajna-szurdokot nevezik első ránézésre egy kőfejtőnek tűnik. Azt hinné az ember, hogy megőrültek a svájciak és felszabdalták a hegyoldalt, amely a Rajnát, nem messze a forrásától övezi. Szó sincs kőfejtésről (csak eldugott részeken), Ilanz városkától nem messze a természet fogta magát és lefejtette a hegyoldalt úgy 10 ezer évvel ezelőtt.
A Rajna is beleállt a maga módján, hiszen a környező hegyek gleccsereiből összegyűjtött vízzel tovább igazgatta, rendezgette a köveket s ezzel megalkotta az európai Grand Canyont. Zöldebb, mint amerikai testvére, hiszen ahol nem a kövek, ott a fenyők uralkodnak a tájon. Flims településen érdemes autónkat leparkolni, s innen nekivágni meghódítani az erdőt a Rajna-szurdok (Rheinschlucht) irányába. A legszebb rálátást az Il spir kilátónál kaphatjuk el.
Ha Seychelles-szigetek, akkor Caumasee
Miközben a Rajna-szurdokot keressük, egy pillanatra úgy vélhetjük, hogy egy sikeres teleportálás „áldozatai” lettünk.
A fák között egyszer csak megpillantjuk a Seychelles-szigeteket, amelynek ugye nem Svájcban lenne a helye.
Ez bizony a Caumasee. Ha nem a fenyvesek vennék körbe a partját, akkor bizony ideális hely lenne a hamis „Seychellesen nyaralok” fotókhoz. Így viszont sokkal eredetibb európai különlegességnek számít, szerintem.
Az erdei útról, amely úgy 1100-1200 méteres magasságban kanyarog, egy fogaskerekűvel pillanatok alatt a tóparton lehetünk. Bár a tó ezen fele csak belépővel látogatható, de éppen ezért szolgáltatásokban is bővelkedő. A víz hőmérséklete a szezonban 17-24 fok körül van, a parton pedig nemcsak napozni, hanem a nagy fenyők árnyékában is lehet élvezni a megnyugtató türkizzöldet.
Ha lustaság, akkor autós hágótúra
Szükséges dolog mindig kihívásokat keresni? Szükséges mindig legyőzni önmagunkat? Szükséges mindig erőnkön felül teljesíteni?
Szerintem egyáltalán nem szükséges, néha igazán jól esik lustának is lenni. S az ilyen alkalmakra “találták ki” Svájcban az alpesi hágókat.
Kirándulsz, de nincs szükséged túracipőre, friss levegőt szívsz, de előtte nem szenvedsz légszomjban, nem mindennapi látványban lehet részed, anélkül, hogy az izzadtság elhomályosítaná látásodat, s kiszakadsz a világból, annak minden nyűgével, zajával, Facebookjával, s ezernyi telefonjával együtt (így is).
Igen, ezért vannak (persze, hogy nemcsak ezért) az olyan hágók, amelyeken autóval is félelmetes magasságokba juthatsz, s igen ezek azok, amelyek legalább egy turista számára is kevésbé költséges módon teszik lehetővé, hogy megannyi természeti csodát lásson. (Svájcban a hegyekre felfutó számos felvonó, fogaskerekű, vasút jegyárai bizony nem nevezhetőek olcsónak.)
Mondjak példát? Ott van rögtön a középkorban kevésbé népszerű, kereskedők által alig használt Susten-hágó (Sustenpass). Az egyike a legmagasabban futó hágóknak Svájcban.
Eleinte háborús időkben vették hasznát, az akkor még inkább ösvénynek nevezett hágónak, majd a II. világháború alatt a svájci kormány úgy ítélte meg, hogy jelentősége lehet az ország esetleges védelme szempontjából, s 1938 -1946 között kiépítették a 46 km-nyi útszakaszt járművek által járhatóvá is. Mondhatom, hogy nagy élmény, nemcsak a hajtűkanyarok, hanem a látvány miatt is. Ezen az oldalon még sok hasonló hágóra bukkanhattok!
Ha Zürich, akkor Jules Verne és a konténerbolt
Zürichez nem kell cégér – mondják sokan. Nekem mégsem ez a kedvenc városom. Igaz, hogy a Zürichi-tó meghatározó jelenség a város kinézetében, de igazából nekem nem a látvány miatt tetszik a hely. Sokkal jobban élvezem, hogy különleges dolgokra akadhat a látogató a városban. Ott van rögtön az egymásra helyezett konténerekből kialakított táskaüzlet, amely kilátónak sem utolsó.
Amit Hamburgban kiselejteznek, az jó lesz Zürichben!
No ezért annyira nem állnak rosszul a svájci városban, csupán csak az újrahasznosítás jegyében vásároltak pár kiselejtezett konténert a hamburgi kikötőtől, egymásra rakták, s berendeztek benne egy táskaboltot. Nem elég, hogy már kívülről impozáns toronyként csodálhatjuk meg a Hardbrücke Viadukt (amely már önmagában egy kulturális, szórakoztató és bevásárló központ) mellett, hanem be is járhatjuk.
A híres zürichi Freitag újrahasznosított anyagból készült táskák négy szintet foglalnak el. Itt aztán lesz miből válogatni. S ha már a táskákból elég, akkor irány a torony teteje, ahonnan Zürich iparnegyedére nyílik kilátás, régi gyárakra, amelyek között sok még ma is működik.
Ha már a panorámáról volt szó, akkor nézzük meg Zürichet egy másik látószögből is. Sőt, rögtön mindjárt két szemszögből. Az Uránia Csillagvizsgálóban először képet kaphatunk arról, hogy mennyire fekszik szerencsés csillagzat alatt a város. Ja, hogy azt távcsövek nélkül is tudjuk?
Akkor lessünk be a csillagok város feletti állása miatt ebbe a régi toronyba! A megfigyelő kupola alatt elhelyezkedő bárból (amely étterem is egyben és Jules Verne-ről kapta a nevét) pedig éjjel-nappal csodálhatjuk a várost, itt leszünk a legközelebb ahhoz, hogy olyan helyeket fedezzünk fel alattunk, amelyeket esetleg napközben bejártunk.
(A fotók a szerző felvételei)
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
