Az Azori-szigeteken némi egyszerűsítéssel élve kétféle időjárás van, vagy süt a Nap, vagy pedig ömlik az eső. Nos, a szeptembertől márciusig terjedő időszakban rendszerint ömlik az eső, így ha nem szeretünk már-már monszun körülmények közepette létezni, akkor ne ilyenkor érkezzünk oda. Áprilistól viszont változik a helyzet, látványosan kevesebb lesz a csapadék és az idő is fokozatosan melegedésnek indul. Persze ezt a melegedést ne kontinentális léptékekben képzeljük el, ugyanis a kilenc apró sziget éghajlatát nagyban befolyásolja a Golf-áramlat, így ritkán van arrafelé hidegebb 14 foknál és melegebb 25-nél.
Ez a folyamat a nyári hónapokban tetőződik, ekkor a világ minden pontjáról érkező turisták annak rendje és módja szerint el is özönlik a szigetcsoportot. Ilyentájt jobb nem arra járni, ha csendes kikapcsolódásban gondolkodunk.
Azonban a március végétől kétségtelenül beinduló tavasz tökéletesen alkalmassá teszi a területet a túrázásra, valamint arra, hogy a természet csodáiban gyönyörködjünk. Persze ezekből jut bőven a főszezonra is, de cserébe lehet, hogy meg kell értük verekedni egy mindent kitakaró turistacsoporttal.
No, de ha már a túrázásnál tartottunk, itt találjuk Portugália legmagasabb hegyét a Montanha do Pico-t, ami több mint 2 000 méterrel trónol a tengerszint fölött és időnként vulkánként is megnyilvánul, de nem kell ráparázni, utoljára 300 éve tört ki. Ha fekszik nekünk a hegymászás téma, akkor – fizikumunk és képességeink függvényében – 2-4 óra alatt felszaladhatunk rá.
Természetesen ez is egy olyan tevékenység, amit jobb tavasszal űzni, mint nyáron, de ez úgy általában is elmondható a túrázás műfajáról. Ha nincs humorunk felküzdeni magunkat a hegycsúcsra, ne keseregjünk, van még emellett egy rahedli túraútvonal a szigeteken, amit bejárhatunk és közben megtekinthetjük az őshonos növényeket és állatokat is. Utóbbiak közül leginkább a delfineket és a bálnákat lehet gyönyörűen lencsevégre kapni itt, de ha megátalkodott szárazföldi létünkre a kevésbé egzotikus életformák vonzanak, akkor korlátlan mennyiségben tudunk denevéreket, sündisznókat és menyéteket fotózni. Az itteni denevérek ráadásul nappal is aktívak, így nem kell levakuznunk a nyomorultakat a barlang plafonjáról ahhoz, hogy bekerüljenek a mappánkba.
Nagy számban találhatunk héjákat is, ami el is várható, hiszen róluk kapta a nevét a szigetcsoport, ugyanis a héja portugálul açor. De itt él a hihetetlenül ritka Azori-szigeteki süvöltő is, melyet egyedül Sao Miguel szigetén találhatunk meg.
Ennyi egyelőre legyen is elég az állatokból, nézzük, mit találunk még a szigeteken, ha már túltoltuk volna a természetjárást. Mindenképp ugorjunk el Terceira szigetére és nézzük meg az Angra do Heroísmo névre hallgató városkát. Annak idején, évszázadokon át lehetetlenség volt úgy átkelni az Újvilágba, hogy az ember meg ne állt volna itt, hiszen a hosszú út előtt fel kellett töltenie a készleteket. A városka jelentősége a közlekedés fejlődésével (a gőzhajók megjelenésével) aztán hanyatlásnak indult, így nem meglepő, hogy a legtöbb épülete a 18. századból származik.
Összességében is elmondható a szigetcsoportról, hogy ide nem érdemes azért jönni, hogy napközben a tengerbe lógassuk a lábunkat, este meg szanaszéjjel csapjuk magunkat valami partyban, mert ezeket a tevékenységeket simán tudjuk a horvát, a görög, vagy az olasz tengerparton is csinálni, nem kell csak ezért 3000 kilométert utazni. A szigeteken található látványosságok nagy része természeti jellegű, olyan hatalmas kulturális látnivaló-halmazt ne várjunk tőlük, itt-ott akad némi morzsácska, mint a fentebb is említett Angra do Heroísmo, vagy a Flores szigeten a szinte teljes egészében fehérre meszelt Santa Cruz városa. Ezen utóbbi szigetre azért is érdemes elvetődni, különösen tavasszal, mert nem viccből kapta a virágok nevet, a szigetcsoport valamennyi tagja közül itt nyílnak a legnagyobb mennyiségben a virágok és egy májusi látogatás során igen csodálatos élményekben lehet itt részünk.
Oké, eddig etettük a szemünket, amennyi csak belefért, de lassan adhatnánk valamit a gyomrunknak is. Természetesen halat és tengeri herkentyűket minden mennyiségben találunk, különösen a craca névre hallgató kagyló számít helyi specialitásnak, de ha nem rajongunk hal és társai ételekért, akkor sincs okunk elkeseredni. Általában az azori konyháról elmondható, hogy szinte minden pontjában azonos a mainstream portugál kulináriával, amiben eltér, ott rendszerint az alapanyag, vagy az elkészítési mód a döntő. Vegyük például a portugálok egyik kedvenc egytálételét, a cozidot. Ez egy amolyan mindent bele történet, húst (csirke, sertés, marha, füstölt kolbász stb.) és zöldséget (bab, krumpli, répa, káposzta, rizs stb.) tesznek egy baromi nagy kondérba, fűszerezik, majd lassan összefőzik.
Ez az Azori-szigeteken azért számít igen különleges és egyedi ételnek, mert a helyiek rájöttek, hogy ezt a cuccot úgy is elkészíthetik, hogy közben nekik nem kell vele törődni, majd megfőz helyettük a sziget.
Az Azori-szigeteken akad jó néhány gejzír, meleg forrás stb., az élelemes azoriak meg fogták magukat, ástak egy gödröt ezek közelébe, beletették a kondér cozidot, lefedték, majd mire pár óra múlva érte mentek, már kész is volt.
Nagyon büszkék még az ottaniak a sajtjaikra, olyannyira, hogy szinte valamennyi szigetnek megvan a maga spéci sajtja. Ugyanilyen érthető rajongás övezi a szigetcsoporton készülő borokat is, ha arra járunk, több borkóstolón is részt vehetünk, érdemes rászánni az időt.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Behavazott az ország: pazar drónfotók a havas Mátrától...
Utasok ezrei dühönghetnek most a MÁV bejelentése miatt
Rendkívül szokatlan, ami a vadludakkal történik Tatán
Vulkánt fedeztek fel Nyugat-Magyarországon, ezt lehet tudni róla!
Advent 2024: keressük az ország legszebb települését! Nevezd egy...
