Pannonhalma legfőbb vonzereje a Pannonhalmi Bencés Főapátság, a település a monostornak, valamint természeti és földrajzi adottságainak köszönhetően az egyik legnépszerűbb turisztikai célpontunknak számít. Az apátság látványos, kiemelt történelmi, kulturális, építészeti és vallási jelentőséggel bíró épületegyüttese valóban kihagyhatatlan úti cél.
A Szent Benedek-rendi monostor és szerzetesei Pannonhalma szívét jelentik annak ezeréves történelme óta.
Az egykor még Győrszentmártonként ismert településnek még a neve is egy bencés szerzetestől, Guzmics Izidortól származik, és gyakran nem is a városra, hanem csak az ezeréves kolostorra gondolunk, amikor kimondjuk a Pannonhalma szót. Mégis, Pannonhalmán több más izgalmas látnivaló akad az apátság épületén túl is. Ezekből mutatjuk be a kedvenceinket, és az apátságot sem fogjuk kihagyni.
A Győrtől körülbelül 20 kilométerre fekvő település tömegközlekedéssel és autóval egyaránt könnyen és gyorsan elérhető Budapestről és Győr felől a Veszprém és Győr között húzódó 82-es főúton át, illetve a Győr–Veszprém-vasútvonalon, Pannonhalma vasútállomásnál leszállva. Sőt, már kerékpárral is nyugodtan nekivághatunk (a vonatra is feltehetjük a kétkerekűt), mert 2021 óta Győrt és Pannonhalmát egy kellemes, 18,4 kilométer hosszú kerékpárút köti össze.
Pannonhalma az ősidők óta lakott terület, sokak szerint egykor római város állt a helyén.
A mai város elődje 996-ban a bencések betelepítésével alakult ki, akiket Géza fejedelem hívott Csehországból, és a dombot kínálta fel nekik lakhelyként.
Pannonhalmát a tatárjárás és a törökök is alaposan letarolták, de a kettő közötti időszakban igazi virágkorát élte a falu egyre növekvő szántóvető lakossága, akiknek már templomot és plébániát is építettek.
A törökök pusztítását követően az akkori főapát, Rummer Márton telepítette újra a falut, ami alapjaiban átalakult: belföldről és külföldről (szlávok, németek) egyaránt sokan települtek be, intenzív építkezések indultak, fejlődött az iskolarendszer, a közigazgatás, a céhek. A 19. században megindult az iparosodás, téglagyár, malom, szeszfőzde épült, mindenféle körök és egyletek alakultak, további óvodákat, iskolákat hoztak létre, majd 1900-ban Pannonhalmán megjelent a vasút.
Napjainkban Pannonhalmát közel négyezren lakják, akik Győrben, valamint a helyi mezőgazdasági termelésben és feldolgozóüzemekben vállalnak munkát. Na és persze a főapátság épületegyüttesében élőkről se feledkezzünk meg, lévén ötszáz főről van szó: nagyjából 40 szerzetes, mintegy 350 diák, és az apátsághoz tartozó szociális otthonok lakói ők.
És most nézzük, mit érdemes megnézni, ha a környéken járunk.
1. A Lila-hegyi Kilátó Nyúlon
A szuper elnevezésű település – ráadásul a tatárjárást követően hosszú ideig Kisnyúl, Nagynyúl, és Káptalannyúl is létezett – saját vasútállomással rendelkezik, autóval Győr és Pannonhalma között található a 82-es főút mentén érhető el. Ha már itt járunk, további remek állatnevekben gyönyörködhetünk, amennyiben sétálunk egyet a turisták számára létrehozott, 12 kilométer hosszú Kökörcsin-korúton, amely a Nyúl legszebb helyeire kalauzol el. Aki nem akarja legyalogolni a teljes hosszt, az énekesmadarakról elnevezett leágazásokon keresztül elhagyhatja az utat a legközelebbi buszmegálló felé. A község hegyi szakaszán haladó sétaút során bemutatják a környék minden fontos természeti, építészeti, történelmi, irodalmi és néprajzi értékét, a helyi templomot, szobrokat, emlékhelyeket, köztük a Lila-hegyi kilátót és a híres pincesort.
A Lila-hegyi kilátó Győrújbarát és Nyúl határában helyezkedik el, 12 szögletű teraszáról csodás körpanoráma tárul elénk.
Szerencsés időjárás esetén egészen az Alpokaljáig ellátni a több mint 300 méteres magaslatról.
A tájékozódást segítik a mellvéd peremén lévő képek a kilátóból megfigyelhető tájrészletekről. A Boldog Mór-kilátó azért is érdekes, mert egy geodéziai tornyot rejt magában, amely a hetvenes években épült, és amelyről a mai napig végezhetők mérések. Az eredeti vasbeton torony egy faburkolatot kapott, amelyhez hazánk fontos fafajtáit használták fel, összesen 14 félét, ahogyan az a helyszínen található tájékoztatóból is kiderül. A kilátó tornya 14 méter magas, sötétben bekapcsol rajta a napelemes világítás, és a belsejében festmények mutatják be a környék állat- és növényfajait.
2. A rekorder Szurdik és a nyúli pincesor
A kilátótól pár méterre meredek vízmosások láthatók, köztük a maga 650 méterével az európai csúcstartók egyikének számító Szurdik is. A Szurdik a kontinens egyik legnagyobb eső által vájt szurdokvölgye, egyes helyeken 30 méteres mélységet is elér. A völgy a helytelen tájhasználat mementója. A törökök kiűzését követően megszaporodott lakosság 150-200 éve kiirtotta az erdőket, hogy több szőlőt termeszthessenek, csakhogy a mezítelen talaj alatti löszt könnyen erodálja az eső.
Aztán az 1800-as évek közepén, hogy a felsőbb területeket érintő árvízveszélyt csökkentsék, a Szurdik, illetve a síkságra települt falurészek irányába terelték a rendszeresen lerohanó vizet. Ezáltal viszont a Szurdik félelmetes vízmosássá nőtt, amely a vízzel az alóla folyamatosan kioldódó löszt is a lakókra zúdította. A helyiek számára közvetlen életveszélyt jelentő helyzetet az 1930-as években kezdték el kezelni kőgátak építésével, több ütemben további gátak felhúzására került sor az ezt követő évtizedekben.
Pannonhalma vidéke híres bortermelő tájunk, és a borászati kultúra alól Nyúl sem jelent kivételt, a településen a szőlőtermesztésnek ezeréves hagyománya van.
Nyúlon a szurdokvölgy puha homokkő falába vájták a borászok a likpincéiket, amelyek a borok érlelésére és tárolására tökéletes a hőmérsékletet nyújtanak.
A mediterrán hangulatú pincesorra érdemes délután érkezni, és estig maradni, hogy kivilágítva is láthassuk. A pincék közül a leghíresebb a Sárkánylik nevezetű, U-alakban kanyarodó helyiség, amely több mint 500 éve áll a helyén. A Sárkánylik egykor dézsmapinceként szolgált, itt gyűjtötték össze az egyházi birtokosok a beszolgáltatott dézsmabort. Ma már családi pincészetként várja a látogatókat a többi társával együtt, a pincékben borkóstolásra invitálják az erre tévedőket.
A pincéken kívül barlanglakásoknak is otthont adott a Szurdik: az ún. partlakásokat, melyek maradványai ma is láthatók, egészen az 1950-es évekig lakták emberek.
3. A Pannonhalmi Bencés Főapátság
Az UNESCO 758-as azonosító számú világörökségi helyszíne, a Szent Benedek-rend 1028 éve töretlenül működő monostorának épületegyüttese a 300 méteres Szent Márton-hegyen magasodik. Az apátságban élő élő szerzetesi közösségnek a középkori Közép-Európában jelentős szerepe volt a kereszténység terjesztésében, és a mai napig egyedülálló folytonossággal szolgálják a bencés kultúra egyik központját.
A főapátság egyedi építészeti struktúráját több ütemben készült épületrészek alkotják. Az épülettömb mai arcát a bazilikán túl a román stílusú altemplom és kerengő, valamint a későbbi évszázadok során felhúzott klasszicista és barokk épületrészek határozzák meg. Az 1003 körül felszentelt első templom többször leégett, a jelenleg is álló, az 1220-as években épült, gótikus stílusú Szent Márton-bazilika a harmadik templom ezen a helyen, a falaiban ott rejlenek elődjeinek maradványai. 55 méter magas harangtornya a magyar klasszicista építészet egyik legismertebb példája.
A Pannonhalmi Főapátság
az egyetlen olyan monostor Magyarországon, amelyben még látszik a bencés rend hagyományait követő elrendezés.
A középkorban épített kerengő, a négyszögletes udvar külső folyosója az épület központi helyszíne volt. A kerengőt a bazilikával összekötő díszes déli főkapu, a porta speciosa a kerengő felé nyílik, mutatva, hogy ez a templom a szerzetesek, és nem a zarándokok számára készült.
A főapátságot egy, a középkori kerengő fölé emelt, eredetileg egyemeletes, a 13-15. században épült, majd az 1900-as évek elején kétemeletesre növelt épületcsoport alkotja. Ezt a 18. század elején jelentősen átalakították, a boltozott folyosó és a szerzetesi cellák az akkori magyar monasztikus építészet kivételes alkotásai.
A főapátság gazdag művészeti és tudományos gyűjteménnyel rendelkezik. A 19. századi, négyszintes könyvtárterem több mint 350 ezres gyűjteményében több könyvritkaság lapul, a Főapátsági Levéltárban található a legrégibb latin betűs írásos magyar nyelvemlék, az apátság alapítólevele 1055-ből, de a monostorban található festmények, metszetek és egyéb régiségek szintén jelentős gyűjteményt alkotnak.
A Szent Benedek Regulája által képviselt hagyománynak eredetileg nem volt része a tanítói tevékenység, pontosabban csak a szerzetesi életre készítették fel a fiatalokat. Többek között ezért szüntette meg egy bő évtizedre “a közügyre semmi hasznot nem hajtó” szerzetesi életet II. József, és a bencések csak a király halála után, I. Ferenc engedélyével térhettek vissza, azzal a feltétellel, hogy aktív szerepet vállalnak az iskolarendszerben. Így hát a 19. században a bencések számos városban gimnáziumi oktatásba kezdtek, és királyi akadémiák bölcsészkarait is vezették. A pannonhalmi volt az egyik olyan katolikus gimnázium, amely még a szocializmus idején is működhetett, napjainkban az ország egyik legnívósabb középiskolai intézményét irányítják a bencés szerzetesek.
A bentlakásos gimnázium hírneve messzire elért, de azt már kevesebben tudják, hogy
a pannonhalmi bencések a szigorú napirendjük keretében számos más munkaterületen jeleskednek, amelybe a rendszerváltás óta a vendéglátás modern formája is beletartozik.
Gyógynövényeket évszázadok óta termesztenek, amelyekből illóolaj, gyógytea, szörp vagy likőr készül, szőlőt nevelnek a miseborhoz, a zarándokok ellátása mára odáig nőtte ki magát, hogy a főapátság szálláshelyet, éttermet, sörfőzdét, kávézót, pincét és boltokat is üzemeltet, ezenkívül rendszeresen különféle kulturális programokat is szerveznek.
4. A Főapátsági Arborétum és Gyógynövénykert
Ugyan írásos bizonyíték arról, hogy a főapátsághoz egy gyógynövényes kert is tartozott, csak 1201-ből van, de mivel az apátságban ispotály is működött, nagyon valószínű, hogy a kert a bencésekkel együtt érkezett Pannonhalmára. A kertben a látogatók nem csak a mai, de a középkorban használt gyógy- és fűszernövényeket is megismerhetik, betekintést nyerhetnek a lepárlás, a levendulaolaj készítésének folyamatába, és kóstolhatnak gyógyteát. A termesztés és feldolgozás szempontjából országosan is jelentős gyógynövénykert, amely körülöleli az apátság épületeit, területében is összekapcsolódik az arborétuméval.
Az arborétumot 1802-ben, abban az évben alapították, amikor a monostorban megkezdődött a gimnáziumi képzés, hogy támogassák a természettudományos oktatást. A növényeket földrajzi területi egységek, éghajlati övek szerint csoportosították, a fajszámot 1830-ban már mintegy 80 fa- és cserjefajta jellemezte, az angolkert jelleget pedig az 1940-es években alakították ki.
A főapátság kertjei a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet egyik legértékesebb elemét jelentik, az arborétum 25,6 hektárja 1963 óta természetvédelmi terület. A több mint ezer növényfaj között Magyarországon ritkaságszámba menő fajokat találunk, amelyek árnyékában mintegy 150 madárfaj talált otthonra, köztük számos énekes faj. A levendulaültetvények június végén a legszebbek, a hóvirág és a téltemető tavasszal nyújt lenyűgöző látványt. Mára a pannonhalmi kert és gazdálkodás szerves részét képezi a gyógynövényekből készülő kozmetikumok manufaktúrája és a biomassza fűtőmű is.
5. A Boldog Mór-kilátó és a lombkoronasétány
A főapátságtól délre, egy dombon található a magyar bencések egyik első tagjáról, az 1000 környékén született Boldog Mórról elnevezett kilátó. Boldog alig 36 éves volt, amikor püspökké nyilvánították, mintegy ötszáz éve szentként említik. A többszintes,
20 méter magas kilátó a Sokorói-dombság tölgyfáiból készült, a visszafogott faszerkezet tervezésekor fontos szempont volt, hogy illeszkedjék az apátság szellemiségéhez.
Az apátságtól rövid sétaútra fekvő kilátó alatt terül el Pannonhalma, rálátni a Sokorói-dombságra, de jó időjárási viszonyok esetén még a Bakony legmagasabb pontjára is, a Kőris-hegyre, ami jól felismerhető a tetején lévő nagy fehér gömbről, a radarállomásról. A tájékozódást itt is fényképes táblák segítik.
Boldog Mór kilátójának közvetlen közelében található a lombkoronasétány. Tekintve, hogy lassan nagyhatalomnak számítunk ez ügyben, ez elsőre talán nem kelt akkora lelkesedést, de ez kicsit különlegesebb a többi lombkoronasétánynál: hal formája van. A 80 méter hosszú, ősi keresztény szimbólumot megjelenítő sétány 2018-óta áll itt, a feljárót a hal farka alkotja, amelyet a tanösvényről lehet elérni, majd ha körbejártunk a halban, ugyanitt jutunk vissza a talajra. A hal fejében kilátópontot alakítottak ki, de ha Boldog Mórt megmásztuk, igazából nem ez a rész lesz az érdekes, hanem a séta a fák koronája felett.
6. Az Illatmúzeum
Ahogyan azt már említettük, a növénytermesztésnek, különösen a gyógynövényekének, évszázados hagyományai vannak Pannonhalmán, hiszen a főapátságban a kezdetektől fogva gyakorolták az ispotályos orvoslást, amelyhez saját készítésű kenőcseiket, olajaikat, főzeteiket használták a szerzetesek. Az első, gyógyászati célú receptgyűjtemény a barokk korból származik, ebben már nemcsak a szerzetesek tudását, de a helyiek ismereteit is összegyűjtötték a számtalan növény jótékony hatásairól és a feldolgozásuk módjáról.
A 19. században úgy tűnt, befellegzett a gyógynövények termesztésének, majd a 20. század elején a levendulatermesztéssel visszatért az élet a monostori gyógynövénykertekbe. Először a híres tihanyi levendulával, amit más bencés birtokok is követtek illóolajas növények termesztésével. A 2000-es években aztán a turisták is meglátták a levendulában a fantáziát, ami újabb lendületet adott a szerzetesi gyógyászat régi gyógynövényei nevelésének, a hagyományos kozmetikai és gyógyászati termékeket pedig egyre fokozódó érdeklődés övezi.
A gyógynövényekből a mai napig gyártanak középkori receptek alapján a különféle teák mellett krémet, szappant, eceteket és illatszereket is. Így talán nem olyan meglepő, hogy a Pannonhalmi Főapátság folyamatosan szélesedő turisztikai profiljában 2021 óta már az Illatmúzeum is megtalálható, amely az első ilyen létesítmény az országban.
A múzeumban alapos ismeretekkel vértezik fel a látogatókat az itt termesztett öt legfőbb gyógynövényről, amelyek a levendula, a zsálya, a citromfű, a borsmenta és a kakukkfű, valamint a különféle technológiákról és parfümériai alapanyagokról. Amellett, hogy a mai igényeknek megfelelően interaktív információs táblák és a hozzá okostelefonokra letölthető app is rendelkezésre áll, ez
a kiállítás sokrétű érzékszervi élményt nyújt, a szappanok, krémek és teák gyártásának mikéntjébe szó szerint beleshetünk a betekintő ablakokon keresztül, és a növények tapinthatók, szagolhatók.
A múzeumban hét illatoltáron a parfüméria hét jelentős illatának történetébe és felhasználásába adnak betekintést. Az Ószövetséghez kötődő két legfontosabb szakrális illatot, a tömjént és a mirhát, az állati eredetű, de ma már szintetikus módon előállított ámbrát és pézsmát, a Krisztus sebeit idéző rózsát, a rozmaringot, amely az európai parfümgyártás első alapanyaga, valamint a viktoriánus kor és a hatvanas évek egyik kedvenc illatanyagát, a pacsulit ismerhetjük meg itt közelebbről. Mivel Pannonhalma legjellegzetesebb gyógynövénye a levendula, ez a növény a múzeumban is kiemelt szerepet kapott.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
