A város, ami visszatért a halál torkából: Nagaszaki látnivalói
Nagaszaki fejlődését és történelmi balsorsát is különleges természetes adottságainak köszönheti: a város mély tengeröble miatt Japán déli kapujaként kötötte össze a szigetországot a külvilággal hosszú évszázadokon át. Ide érkeztek először a kínai kereskedők, majd később az európai gyarmatosítók hajói. Nagaszakiban emiatt különleges, kevert kultúra alakult ki: a városban elsőként honosodott meg a kereszténység a japán szigeteken, és a helyi építészetre és gasztronómiára is nagy hatással volt a külföldi befolyás.
A város élete gyökeresen megváltozott 1945. augusztus 9-én, amikor Hirosima után itt is atomtámadást hajtott végre az Egyesült Államok hadserege. Hegyoldalai azonban a város mintegy kétharmadát megvédték a teljes pusztulástól. Nagaszakiban így is jelentős károk keletkeztek, mostanra azonban régi pompájában tündököl, és különleges, fúziós kultúrájával csábítja magához a turistákat.
A Pillangókisasszony otthona
Nagaszaki (szó szerinti fordításban: “hosszú öböl”) kikötővárosát portugál jezsuita szerzetesek alapították 1571-ben. A portugálok az évszázad elején jelentek meg a japán partokon: ekkor Kjúsú szigetén még nem létezett nagy, kereskedelmi felhasználást lehetővé tevő kikötő. Nagaszaki ezért ugyan japán beleegyezéssel és segítséggel, de portugál vezetéssel jött létre.
A portugálok azonban nem csak kereskedni érkeztek Japánba, hanem hitüket is hirdették: Nagaszakiban és környékén számos japán lakost áttérítettek a kereszténységre. A század végére azonban a jezsuita kolónia egyre inkább tüskévé vált az egyre szélesebb körű centralizálásért küzdő japán elit szemében. Megkezdődött a katolikusok üldözése Japánban: először csak rendeleti szinten tiltották ki az országból a misszionáriusokat, majd egyre drasztikusabb módszerekhez fordultak.
Nagaszakiban és környékén kikeresztelkedett japánok ezreit kínozták és ölték meg, amiért nem tagadták meg választott vallásukat.
Ekkor azonban a császárság még nem zárkózott el teljesen a külföldiek jelenlététől: a portugál és holland kereskedők részére bázisok alakultak ki Nagaszakiban, ahol a külföldiek szabadon folytathatták üzleti tevékenységeiket.
Az 1637-es simabarai felkelés volt az utolsó csepp a pohárban a japán uralkodó elit számára:
a keresztény területen történt lázadásért a katolikus portugálokat okolták, ezért végleg kitiltották őket a szigetországból.
A portugál kereskedők korábban egy mesterséges szigeten, Dedzsimán szálltak meg Nagaszakiban; a szigetet ekkor átadták a protestáns hollandok részére.
A 17. és 19. század közötti időszakban a Japán sógunátus szinte teljesen elzárkózott a külvilág elől. Nagaszaki ebben az időszakban szinte az egyetlen nyílt ablak volt a szigetországon kívüli világra. Ugyan a holland kereskedők nem léphettek ki Dedzsima apró szigetéről, a magukkal hozott áruk – például a könyvek – utat találtak a japán társadalomba. Ekkoriban tehát minden japán tudós, aki tanulmányozni szerette volna a külvilágot, Nagaszakiba vándorolt: a város páratlan tudományos és kulturális élettel bírt.
Miután a császárság megnyitotta kapuit a külvilág előtt, újból külföldi hajók lepték el Nagaszaki kikötőjét. A szigetország vízi úton továbbra is ebből az irányból volt a legkönnyebben megközelíthető Európa felől. A korábbi kulturális és vallási kitettség sem múlt el nyomtalanul: a katolicizmus legalizálása után újra a nyilvánosság előtt gyakorolhatták vallásukat az addig titokban imádkozó “rejtett keresztények”.
Nagaszaki virágzó multikulturális várossá nőtte ki magát: a korábbi portugál és holland kereskedők mellé britek és amerikaiak költöztek.
Nem véletlen, hogy itt játszódik Puccini világhírű operája, a Pillangókisasszony is: a nemzetközi házasságoknak leginkább Nagaszaki progresszív városa adott teret a konzervatív szigetországban. Nagaszakinak végül a külföldi befolyással járó technológiai előrehaladottság lett a veszte: az ipar importja indusztriális és katonai központtá emelte a várost.
Nagaszakiba többféle módon is eljuthatunk: Budapestről repülve jelenleg sanghaji átszállással 17 óra alatt érkezhetünk a városba. Amennyiben Tokióból indulunk, a repülőjárat nagyjából két órát vesz igénybe, és a japán belföldi légitársaságok szolgáltatása garantálja a kényelmes utazást. Amennyiben nem szeretnénk repülni, Japán szupergyors sinkanszen-vasúthálózata is összeköti Tokiót Kjúsú szigetével, ugyanakkor Nagaszakiba nem érhető el átszállás nélküli járat. A buszokkal is hasonló a helyzet: amennyiben éjszakai busszal utaznánk, Nagaszaki szintén csak átszállásokkal elérhető.
A végzetes nap
Nagaszaki elsősorban kikötője és stratégiai fontosságú ipari létesítményei miatt került a lehetséges atomtámadások célpontjainak listájára. A kikötőben több, katonai célra használt hajógyár is működött: az egyik ezek közül a Mitsubishi első ipari létesítménye volt.
A támadás napján a Bockscar nevű B-29-es bombázó Kokura felé vette az irányt. Ez a város volt az elsődleges célpont, azonban a felhős időjárás miatt nem nyílt lehetőség a támadásra. A bombázó ezért Nagaszaki felé fordult. A kikötőváros fölött szintén felhős volt az ég, azonban az utolsó pillanatban mégis kitisztult a látvány. Ez lehetőséget adott a gép személyzetének, hogy bemérjék a célpontot, és ledobják a bombát.
Az atomfegyver 11:02-kor robbant fel a város fölött 503 méterrel.
Az eredetileg egyeztetett célponttól 3 kilométerrel távolabb dobták le a bombát, az Urakami-völgybe: a hegyoldalak részben felfogták a robbanás hullámait, ezért Nagaszakiban kevesebb kár keletkezett, mint három nappal korábban Hirosimában. Ugyanakkor a bomba így a főként keresztény civilek által lakott területre zuhant, így az áldozatok nagy része közülük került ki.
A becslések szerint legalább 35-40 ezren azonnal meghaltak a robbanásban, 60 ezren pedig megsérültek. Az 1945 végéig bekövetkező halálozások száma nagyjából 60 és 80 ezer fő köré tehető.
A bombázásban meghaltak közül csupán 150-en szolgáltak a japán seregben: a többi áldozat mind a civilek és ipari munkások közül került ki.
Amennyiben a bombát az eredetileg tervezett pontos helyszínre dobják, a pusztítás mértéke még nagyobb lett volna. A mérsékelt károk miatt azonban több vasúti járat is közlekedett: a vonatok evakuálták a sérülteket más városok kórházaiba.
Nagaszaki harangjai
A háború után Nagaszaki újjáépítése lassú ütemben haladt. A drámai változásokon keresztülment város fő ágazataiként továbbra is a hajózáshoz kapcsolódó ipart és a halászatot jelölték ki: ezért Nagaszaki a mai napig elsősorban kikötőjéből él.
A bombázás emlékére 1955-ben épült meg a Békepark a robbanás epicentrumának közelében. A park központi helyén a Békeszobor áll, ami egy Buddhára és Jézusra egyaránt hasonlító alakot ábrázol. A férfi egyik kezét az ég felé emeli, a másikat pedig kitárja a város irányába, a béke áldását hintve.
A szobor kiemelt célja volt, hogy a Nagaszakiban gyakorolt nyugati és keleti vallások emlékezetkultúráját egyesítse.
A parkban helyet kaptak emellett a más országok által adományozott emlékművek is. Kuroszava AkiraAugusztusi rapszódia című 1991-es filmjében láthatjuk, hogy eleinte a szocialista “béketábor” országai építettek szobrokat az amerikai agresszió hangsúlyozására. Azóta azonban az Egyesült Államok is szobrot adományozott a bombázás áldozatainak emlékére 1992-ben. Az emlékművek sora egy szökőkút mellett áll, ami szintén az áldozatokra való megemlékezésként épült:
a robbanás túlélői elviselhetetlen szomjúságot éreztek, és sokan vízforrás keresése közben haltak meg.
A Békeparktól nem messze áll az újjáépített Urakami katedrális: a templom légvonalban mindössze 500 méterre volt a robbanás epicentrumától, ezért szinte teljesen elpusztult. A támadás időpontjában a templomban mise zajlott, amin rengeteg hívő volt jelen. Az összeomló katedrális mind maga alá temette őket.
Az atomtámadás lelki oldala a Nagaszakiban élő keresztény közösséget érintette a legmélyebben: a bomba az általuk lakott negyed fölött robbant fel, a templomuk elpusztult, és az áldozatok között is felülreprezentáltak voltak a keresztény vallásúak. A közösség azonban ragaszkodott az újrakezdéshez: az önkormányzat ugyan felajánlotta, hogy új templomot kaphatnak más helyen, a hívők mindenképp az Urakami katedrálist akarták helyreállítani.
Újjáépítése óta a katedrális misehelyszínként működik, csupán az előtte álló, a bombázást túlélő megfeketedett szobrok emlékeztetnek a tragédiára.
A keresztény közösség túlélőinek élményeit Nagai Takasi örökítette meg Nagaszaki harangjai című művében. Nagai professzor radiológus orvosként sietett a sérültek segítségére a robbanást követően, annak ellenére, hogy ő maga is súlyosan megsérült, és a bombázásban feleségét is elvesztette. Kötetét 1949-ben adta ki; két évvel később ő maga is elhunyt a sugárbetegség következményében. Műve a megszálló amerikaiak cenzúráját megkerülve mutatta be a világnak az atomfegyverek borzalmait, ugyanakkor a könyv rengeteg kritikát kapott, mivel Nagai professzor katolikusként áldozati bárányként írja le Nagaszaki városát, melynek fel kellett áldoznia magát a béke érdekében.
Nagaszaki a maga 400 ezres lakosságával szinte kisvárosnak számít Japánban, ezért itt nem számíthatunk ugyanarra a tömegközlekedési lefedettségre, mint Hirosima esetében. Nagaszakiban csupán egy vonatjárat közlekedik, ami két helyen áll meg: Urakamiban és a főpályaudvaron. A városban négy villamosvonal és számtalan buszjárat gondoskodik a közlekedésről, ugyanakkor a tengerpartra koncentrálódó városközpont kényelmesen besétálható.
Egy sokszínű város utcáin
Mára Nagaszaki nyüzsgő nagyvárosként várja látogatóit: a fordulatos helyi történelem rengeteg látványosságot teremtett a városban. Nagaszakiban járva mindenképp érdemes megtekinteni Dedzsima apró szigetét, melyen a külföldi kereskedők éltek a múlt évezredben. A holland korszak szerint helyreállított épületek között járva visszatérhetünk az elzárkózott Japán mindennapjaiba, amikor ez volt az ország egyetlen szeglete, ahol külföldiek tartózkodhattak. A különböző funkciókkal rendelkező épületek bepillantást nyújtanak a tengerészéletbe, ugyanakkor múzeumként is működnek: bemutatják, milyen tárgyak kerültek a városba Dedzsimáról, és ezek hogyan befolyásolták a japán képzőművészet fejlődését.
A tengertől kicsit messzebb, Nagaszaki belvárosában található a Glover Garden: a Thomas Blake Glover skót üzletember részére épített villanegyedben találhatók a legrégibb nyugati stílusban épült házak egész Japánban. Glover nagyban hozzájárult a helyi kereskedelem és ipar fellendüléséhez. Az üzletember egy japán nőt vett feleségül, és családjával Nagaszakiban telepedett le. Családtagjai és nyugati üzletfelei részére épült meg a nyugati stílusú villanegyed, ami páratlan hangulata mellett csodálatos kilátást kínál a tengeröbölre.
A Glover Gardentől a tenger felé sétálva megpillanthatjuk az Óurai templomot: az aprócska épület egyesek szerint Japán legrégebbi keresztény temploma. A templom viszonylag messze áll az atomrobbanás epicentrumától, ezért elkerülte a teljes megsemmisülést. Csupán apróbb javításokat kellett rajta végrehajtani, hogy újra látogatható legyen. Az apró, de annál szebb templom 2018-ban felkerült az UNESCO Világörökség-listájára is.
A nyüzsgő belvárosban találjuk a Shinchi Chinatown-nak nevezett kínai negyedet. Nagaszakiba nem csak európai kereskedők érkeztek az évszázadok során: kínai hajók tömegei is megfordultak az öbölben. Így alakult ki a virágzó kínai negyed, ahol esténként piros neonfényekben fürödve próbálhatjuk ki a japán-kínai fúziós konyha remekeit.
Nagaszaki városa sokak szerint Japán egyik legszebb városképét nyújtja a magasból. Amennyiben ezt a páratlan látványt szeretnénk megtapasztalni, rendelkezésünkre áll egy drótkötélpálya, ami a város melletti Inasza-hegy tetejére szállítja a turistákat. Ide érdemes naplementekor érkezni, hogy a napfényben is láthassuk a várost és a tengeröblöt, ugyanakkor az esti fények megtekintésére is legyen lehetőségünk.
Japán pénzneme a yen: a két valuta között nagyjából kettes-hármas szorzóval kalkulálhatunk, tehát 100 yen értéke 200-300 forint között mozog.
Japán-portugál fúziós sütemény: a castella
Kjúsú szigetén helyi jellegzetességnek számít a castella nevű szivacsos, piskótaszerű sütemény, melynek neve is portugál eredetét idézi. A castella kifejezetten itt, Nagaszakiban alakult ki, és innen terjedt el egész Japánban: az alapreceptet a portugál kereskedők szolgáltatták, és a japánok a saját ízlésükre formálták a mennyei édességet.
Japánban különböző ízesítésű verziókat is lehet kapni: találkozhatunk matcha-teás, vagy az évszaktól függően cseresznyevirágos változattal is. Amennyiben nincs lehetőségünk a helyszínen megkóstolni ezt a finomságot, van egy jó hírem: a castella viszonylag könnyen elkészíthető itthoni hozzávalókból is, a Nosalty YouTube-csatornáján találhatunk hozzá receptet.
Japánban az éttermi étkezés egyáltalán nem drága: egy átlagos étteremben akár már 1000-1500 yen közötti áron jól lakhatunk. Amennyiben drágább, ínyencebb ételeket kóstolnánk, nagyjából 3-5 ezer yentől felfele kalkulálhatunk. A szállás díja egy alapszintű hotelben egy fő részére 7 ezer yen körül mozog: szolgáltatástól függően ehhez tartozhat reggeli is.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
TOP 20 fotó a karácsonyi díszbe öltözött magyar falvakról,...
Földrajzi kvíz: ismered Magyarország határátkelőit?
A világ legaranyosabb madara született meg Debrecenben
Megváltozik: máshogy kell majd felszállni a buszokra Budapesten
Így köszöntötték a téli napfordulót Pilisszántón
