Elpusztult a bombázásban, főnixként éledt újjá – Hirosima látnivalói
Hirosima tanúja volt a történelem egyik legsötétebb napjának: 1945. augusztus 6-án erre a városra dobtak először atombombát. A támadás során rengeteg civil vesztette életét, és sokan még évek múltán is a sugárfertőzöttség mellékhatásaival küszködtek. A hamvaiból feltámadt japán város azóta a béke jelszavát tűzte zászlajára, és fáradhatatlanul kampányol az atomfegyverek betiltása és a nukleáris energia felelős felhasználása mellett. A bombázásra emlékező Békepark felkerült az UNESCO Világörökségek listájára, és a város tárt karokkal várja a látogatókat.
A bombázás előtt
Hirosima a tenger partján, az Óta-folyó deltáján épült fel. A feudális városhoz kastély is tartozott: ez volt a helyi uralkodó bástyája. A modernizálódás időszakában Hirosima iparosodni kezdett, és regionális központtá vált. A városban épült korszerű kikötő, vasút és több gyár is, emellett a 19. század végétől kezdve hét állami finanszírozású kéttannyelvű iskola is működött a városban. Az I. világháború során Hirosima katonai centrummá formálódott: később emiatt döntöttek úgy az amerikaiak, hogy ez lesz az első atombomba célpontja.
A döntésben szerepe volt emellett Hirosima földrajzának is: a folyódelta miatt a város többnyire sík területen fekszik. Mivel ekkor az atombomba még kísérleti fegyvernek számított, az amerikaiak számára fontos volt, hogy fel tudják mérni az általa okozott pusztítást. Hirosima síksága kiváló alapot szolgáltatott az embertelen kísérletre.
A legsötétebb nap
A bombázáskor Hirosima lakosainak száma 350 ezer körül mozgott. Sokakat evakuáltak a városból, de még így is rengeteg civil maradt az otthonukhoz közel. Mivel a hagyományos japán épületek fagerendákból és papírfalakból épültek, rendkívül gyúlékonyak voltak. A katonai vezetés ezért elrendelte bizonyos házak lerombolását azért, hogy egy esetleges tűzbombázás során maradjanak házmentes folyosók a városban, amik megállíthatják a terjedő tüzet. A házak bontási munkálatait idősebb, felső tagozatos iskolás gyerekek végezték: közülük rengetegen estek a bombázás áldozatául, mivel a robbanás alatt a belvárosban dolgoztak.
A bombát helyi idő szerint 8:15-kor dobták le az Enola Gay nevű B-29-es bombázóról. A pontos célt a városközpontban álló Aioi híd jelezte: a különleges építésű, T-alakú struktúra a levegőből is könnyen észlelhető támpontot biztosított a pilótáknak.
A bomba 580 méter magasan robbant fel: 1,6 kilométeres körben szinte mindent elpusztított maga körül, és 11 négyzetkilométeren okozott tűzvészt.
Az áldozatok pontos számát lehetetlen megállapítani: a becslések 66 ezer és 140 ezer közé teszik az 1945 decemberéig elhunytak számát. A túlélőknek is a földi poklot kellett átélniük: sokan égési sérüléseket szenvedtek, illetve a sugárzás is károsította a szöveteiket. A bombázás után nem sokkal fekete eső hullott a városra: a bomba radioaktív maradványai szálltak le az atmoszférából. A fekete eső további sugárzásnak tette ki a túlélőket, és hozzájárult a halálesetek növekedéséhez.
Újjáépülés
A háború után felállított japán kormány 1949-ben törvénybe foglalta Hirosima újjáépítését és különleges státuszát, mint a “béke városa”. Ezzel együtt elfogadták a Béke Emlékpark építésének tervezetét is. A park helyeként a Hirosima Prefektúra Ipari Promóciós Épületének romját választották: az epicentrumhoz közeli, a robbanást csodálatos módon túlélő épületet ma már Atombomba-dóm néven ismerik.
Az első atombomba-támadás helyszíneként Hirosima nemzetközi figyelemre tett szert. Újjáépülését követően rengeteg békekonferenciának és tárgyalásnak adott helyet.
A városi önkormányzat évtizedek óta következetesen kampányol az atomfegyverek betiltásáért.
2016-ban Barack Obama első amerikai elnökként látogatta meg Hirosimát a bombázás óta. 2023-ban pedig a G7-ek találkozóját is a városban tartották.
Hirosimának saját reptere van, ez Magyarországról azonban csak körülményesen, minimum két átszállással elérhető. Amennyiben ide látogatnánk, érdemes valamelyik kelet-ázsiai nagyvárosba utazni, és innen repülni Hirosimába. Ha Tokióból indulnánk, több lehetőség is rendelkezésre áll: a repülőút Hirosimába nagyjából egy órát vesz igénybe, és a japán belföldi légitársaságokkal utazva rendkívül kényelmes kiszolgálásban részesülhetünk. Amennyiben megspórolnánk magunknak a reptérre utazás idejét és költségeit, a Tokaidó és Szanjó sinkanszen-vasútvonalak használatával Tokió belvárosából érkezhetünk Hirosimába. Ezeken a vonalakon közlekedik a Nozomi nevű vonat, ami Japán leggyorsabb vonataként 300 km/h-ra gyorsul az Oszaka és Hirosima közötti szakaszon. Sinkanszennel utazva átszállás nélkül, 4 óra alatt érkezünk Hirosimába Tokióból. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy a sinkanszen-jegyek ára gyakran a repjegyekét is túlszányalja, beleértve a reptérre érkezés költségeit. A legolcsóbb, ugyanakkor legkényelmetlenebb lehetőség az éjszakai busz, ami nagyjából 13 óra alatt ér Tokióból Hirosimába.
Emlékek a béke városában
Hirosimára gondolva legtöbbeknek először az Atombomba-dóm juthat eszébe. Az eredetileg kiállítóhelyként szolgáló épület 1915-ben épült. Az épületet tervező cseh Jan Letzel kiválóan ismerte a japán természeti körülményeket, és a gyakori földrengések miatt a lehető legstrapabíróbbra alkotta művét. A dóm struktúrája feltehetően ezért bírta ki a tőle csupán 150 méterre történő robbanást; a bombázás során itt tartózkodó személyek közül azonban senki sem élte túl a támadást.
Innen az újjáépített Aioi hídon áthaladva érkezünk az 1949-ben épült Béke Emlékparkba.
A park területén állt egykor Hirosima legforgalmasabb bevásárlóutcája, ami teljesen elpusztult a bombázásban.
A csendes teret ma már csak a központi emlékműből származó vízcsobogás hangjai és a turisták halk beszélgetése tölti meg, akikből évente több, mint egymillió érkezik a helyszínre.
A parkban több emlékmű is található: ezek közül a legismertebb a Gyermekek Békeszobra, ami a támadásban meghalt gyerekeknek állít emléket. A struktúra tetején Szaszaki Szadako szobra áll, és egy origami-darut tart kezében.
Szadako csupán kétéves volt a robbanás idején. Ekkor ugyan szerencsésen elkerülte a sérüléseket, 11 éves korában azonban leukémiát diagnosztizáltak nála a sugárfertőzöttség következményeként. Nem ő volt az egyetlen, akinek az “atombomba-betegség” fiatalon elvette az életét: az ’50-es években Hirosimában jelentős növekedést figyeltek meg a fiatalkorú daganatos betegek számában.
Szadako osztálytársai meglátogatták a lányt a kórházban, és általuk hajtogatott origami-darvakat vittek neki ajándékba.
Szadako ekkor hallotta először a legendát: ha ezer papírdarvat hajtogat, akkor teljesülhet egy kívánsága.
Szobatársával együtt, aki szintén a sugárfertőzöttség mellékhatásaitól szenvedett, nekivágtak az ambiciózus projektnek: elhatározták, hogy ezer papírdarvat hajtogatnak, hogy kívánságuk szerint örökre betiltsák az atomfegyvereket. Szadako túlteljesítette a vállalását: összesen 1300 darvat hajtogatott, mielőtt elhunyt 1954-ben, 12 évesen. Emlékét Karl Bruckner Szadako élni akar című népszerű regénye tette halhatatlanná világszerte.
Az emlékművek mellett a parkban található a Béke Emlékmúzeum is. Az épületben egy részletes és mélyenszántó kiállításon keresztül ismerkedhetünk meg Hirosima mindennapjaival a tragédia előtt, a bombázás hatásával, és az azt követő folyamatokkal, amik a béke városává formálták Hirosimát. A múzeumot 1955-ös nyitása óta 2005-ig 53 millióan látogatták: ez több, mint egymillió turistát jelent évente. A tárlat részét alkotják a tárgyak, melyek ismerősek lehetnek a robbanásról szóló dokumentumfilmekről: a lépcső, melybe beleégett az ott álló ember árnyéka és az óra, mely megállt 8:15-kor, a robbanás pillanatában. A nehezen feldolgozható kiállításon túlélők beszámolói és a bombázást követő borzalmakat bemutató művei kísérik végig a látogatót.
A parkban még egy érdekességet találhatunk: a Pihenőháznak nevezett épület az Atombomba-dómhoz hasonlóan túlélte a bombázást. Sőt, a pince vastag falai megkímélték a 47 éves Nomura Eizo életét is, aki irodai munkásként dolgozott az épületben, és a robbanás idején a pincében található aktákban keresett iratokat. Nomura 80 éves koráig élt, és ő számított a robbanást legközelebbről túlélő embernek.
A bombán túl: a ma is élő Hirosima
Hirosima számos felejthetetlen látványosságot nyújt az ide látogatók számára. A hamvaiból főnixként feltámadó város képére ugyan majdnem mindenhol rányomja bélyegét az atomtámadás, mégis találhatunk olyan helyeket is, ahol elfeledkezhetünk a történelem viharairól, és megismerkedhetünk a japán kultúra szépségeivel.
A legendásan pontos és kényelmes japán tömegközlekedést Hirosimában is élvezhetjük: a Japan Railways által működtetett helyi vasútvonalak segítségével gyorsan és egyszerűen közlekedhetünk városszerte. Kisebb távolságok esetén a belvárosban villamos és busz is a turisták rendelkezésére áll. Amennyiben Japánban utazunk, érdemes beszereznünk egy IC-kártyát (IC Card): a chippel rendelkező kártyára pénzt utalva bármilyen tömegközlekedési eszközön egyszerűen fizethetünk.
A hirosimai várkastély autentikusan helyreállított épületében gazdag kiállítást találunk a város történelméről a II. világháborút megelőzően. Ez azonban nem minden: a kastély lépcsőjén felkapaszkodva letekinthetünk az alattunk fekvő városra is.
Érdemes ellátogatni a Shukkei-en kertbe is: a hagyományos japánkert a 17. század óta gyönyörködteti látogatóit. Az atomtámadás során a kert is jelentős károkat szenvedett, ezt követően pedig menedékhellyé vált a robbanás során otthonukat vesztettek számára. A látványosságot 1951-ben nyitották újra.
A legkedveltebb hirosimai turistalátványosság azonban kétségkívül Mijadzsima, a várostól tömegközlekedéssel és hajóval nagyjából egy óra alatt elérhető sziget. A szent szigeten több szentélyt is találunk, emellett innen látható a híres, tengerben álló torii-kapu, ami az istenek szentélybe vezető útját jelzi. Az egyik szentélyhez tartozik egy 15. századi ötszintes pagoda is, ami számos földrengést és természeti katasztrófát túlélt.
A sziget egész területén szabadon sétáló szarvasokkal találkozhatunk:
a pöttyös mika-szarvasok teljesen szelídek, és a helyi sintó vallásban az istenek hírnökeként tisztelik őket.
Mijadzsimán emellett libegőre is ülhetünk: a drótkötélpálya a sziget legmagasabb pontjára, az 535 méteres Miszen-hegyre szállítja a turistákat.
Japán pénzneme a yen: a két valuta között nagyjából kettes-hármas szorzóval kalkulálhatunk, tehát 100 yen értéke 200-300 forint között mozog.
Háború Oszakával: kié a jobb okonomiyaki?
Hirosima a gasztroturisták számára is rejteget izgalmakat: itt megkóstolhatjuk az autentikus hirosimai okonomiyaki-t. Az okonomiyaki egy sós-savanyú (umami) ízesítésű palacsinta, amire különböző, a japán gasztronómiához tartozó összetevőket pakolnak. Az okonomiyaki-ra kerülhetnek zöldségek, tojás, húsfélék (például bacon), illetve tengeri herkentyűk és hínár is.
Oszakában a rétegeket többnyire összekeverik, míg Hirosimában keverés nélkül, egymásra pakolva tálalják őket. A két város között vérre menő gasztroháború dúl a kérdésről: kié az igazi okonomiyaki? Amennyiben nincs módunk Japánba utazva tesztelni a két város étele közötti különbséget, Budapesten is megkóstolhatjuk az autentikus japán okonomiyaki-t: a Ráday utcában található Japan Okonomiyaki Tatsu étteremben a hirosimai és az oszakai verziót is kipróbálhatjuk.
Japánban az éttermi étkezés egyáltalán nem drága: egy átlagos étteremben akár már 1000-1500 yen közötti áron jól lakhatunk. Amennyiben drágább, ínyencebb ételeket kóstolnánk, nagyjából 3-5 ezer yentől felfele kalkulálhatunk. A szállás díja egy alapszintű hotelben egy fő részére 7 ezer yen körül mozog: szolgáltatástól függően ehhez tartozhat reggeli is.
Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy ne maradj le a legérdekesebb cikkekről!
Ajánljuk még:
Új látványossága van Budapestnek: videón az életnagyságú...
Földrajzi kvíz: felismered a világ országait vaktérképről?
Fotókon a világ legnagyobb hólabirintusa, amiben nem érdemes...
A csel, amivel ingyen vihetsz fel plusz egy csomagot a repülőre
Gulyás 5800, csülök 6000 - Disznóságok és aranyárak a...
